DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben vagy inkább hónapokban a kórházak megyei kapacitásának átalakításától, újraelosztásától volt hangos a sajtó, illetve a szakma. Minden megyében januárban kezdődött, február közepére nagyjából-egészében le kellett volna tenni valamilyenfajta megállapodástervezetet, ami azt célozta volna, hogy bevonják a megyei egészségügyi közösséget, az abban részt vevő szereplőket a kapacitások újraelosztásába. Most április vége van, eddig a sajtó értesülései szerint 13 megyének van tárgyalásra alkalmas javaslata, ebből következően hat megyének és a fővárosnak pedig akkor nincsen ilyen javaslata. Újra hátrébb sorolták ezeket a kötelezettségeket, ugyanúgy hátrébb sorolták az adósságok kifizetését, saját maguknak haladékot adtak; nem tudjuk, hogy miért kötik össze egyébként a megyei megállapodásokat a beszállítói kifizetéssel, de újra haladékot adtak saját maguknak, és most már a miniszterelnöknél kell könyörögniük az egészségügyi beszállítóknak ahhoz, hogy megkapják azt, ami még az önök furcsa világlátása szerint is őnekik jár.
Közben megkérdeztem miniszter urat, de Rétvári államtitkár úr válaszolt, hogy az újonnan létrehozott gigaintézményekben kell-e keressék az igazukat ezek a beszállítók. Ő azt mondta, hogy nem, majd később Balog miniszter úr azt válaszolta, hogy de igen. Nem túl konzisztens ez a magatartás, nem lennék én most beszállító - mondtam ugye legutóbb egy felszólalásomban - az egészségügyben.
Szóval, folytatódnak a véget nem érő és kétes kimenetelű egyeztetések. Bizottságok alakulnak, megyei bizottságok, lesz országos koordináció is, úgy halljuk. Hát, azt hiszem, hogy igaz az a mondás, hogy ha valamit nem tudsz megoldani, akkor hozzál létre egy bizottságot. Önök most nem egyet hoznak létre, hanem 21-et; 21-et hoznak majd létre, közben pedig napról napra él az ágazat, és a benne élők és dolgozók pedig nem tudják, hogy mi alapján fogják majd a következő időszakban végezni a munkájukat.
Azt is láttuk, hogy az OEP letett egy ajánlást, ahol azt láttuk, hogy a déli országrészben, ahol eleve rosszabbak az életkörülmények, ott ezután még rosszabb lesz, hiszen még az egészségügyi kapacitásokat is kivonják, ahol fejlettebb országrészekben eleve jobbak az életkilátások, ott még jobbak lesznek. Én úgy gondolom, hogy az önök dolga az volna, hogy ezeket az aránytalanságokat megszüntessék. Nem gondolkoznak azon, hogy a valós igényekre, a valós kapacitásokra, valós képességekre helyezzék a hangsúlyt, inkább csak egy fiskális szemlélet van, hogy erre van pénz, ebből ezt lehet kihozni, ebből akkor ennyit hozzunk ki, és akkor a magyar lakosság pedig ezzel érje be.
Én úgy gondolom, hogy a célnak annak kellene lenni, hogy minél elérhetőbb, biztonságosabb és magasabb színvonalú egészségügyi ellátást tudjon kapni minden egyes magyar állampolgár. Persze fontos, hogy finanszírozható legyen, de nem onnan kell elvonni. Az élet és a létezés alapvető feltételeinek a biztosításáról van szó. A szociális biztonság alapfeltétele az egészségügyi ellátás, ezért kérdezem, hogy lesznek-e megyei javaslatok, mikor lesz végleges döntés, mennyiben veszik ezt figyelembe az egyeztetések során, és kifizetik-e végre a beszállítókat. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
