KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kérdéskörben elsőnek a legfontosabb azt tisztázni, hogy mit is jelent számunkra a NATO. Elvileg ez egy szövetségi rendszer, amely a megsegítésünkre siet, ha az országunkat támadás éri. Ezt hála istennek még nem kellett tesztelni, de vajon megéri-e a belefektetett milliárdokat? Milyen garanciák vannak a szövetség korrekt működésére?
A történelem már bebizonyította számtalan alkalommal, hogy a Nyugattal kötött szövetségek haszontalanok, mert vagy cserbenhagynak, vagy elégtelen módon, megkésve, önös érdekektől vezérelve cselekszenek. Ezek történelmi tények, és ennek tükrében csak az 5. cikkely védelmére alapozni felelőtlen dolog. Sajnos azt kell mondani, hogy a jelenlegi és az előző kormány is a nagy NATO-imádatában elfelejtett óvatosnak és ésszerűnek lenni. Pedig az első és legfontosabb dolga az lenne, hogy biztosítsa Magyarország békéjét és védelmét mindenáron.
De mit is mond a kormány, mit mondanak kormányzati politikusok? Azt mondják, hogy a NATO-nak tett vállalásaink megerősítik szövetségbeli pozícióinkat, és a bajban majd rögtön jön a segítség. És mi történik, ha mégsem így alakulnak a dolgok? Mi lesz akkor, ha a NATO a bajban majd hezitál, és a nyugati vezérek érdekei mentén Magyarország terhére fog cselekedni? Ki fogja az országot megvédeni? Mert a kivéreztetett magyar hadsereg nem fogja tudni.
Valószínű, hogy a kormány nem így látja a dolgokat, különben nem hagyná leépülni a honvédséget, és nem költene el tengernyi pénzt a NATO vállveregetéseiért cserébe. Mi sem tükrözi jobban ezt a hozzáállást, mint hogy a kormány 2010 és 2014 között közel 160 milliárdot költött nemzetközi feladatokra, amikből csak a missziók 85 milliárdra rúgnak. Ha idevesszük az előző kormány hasonszőrű kiadásait, illetve a Gripen-programokat, aminél az eszközök képességei és azok megnövekedett költségei is csak NATO-igényeket feltételeznek, akkor ez az összeg 500 milliárdra növekszik, ami valószínűleg tovább terebélyesedik a kurdisztáni és afrikai szerepvállalások költségeivel, illetve a pápai repülőtér felújítási összegével. Így 2017-re várhatóan a 600 milliárdot is elérhetik a kiadások.
Mindezt miért? Nagyon sok piros pontért és baráti vállveregetésért. Bizony nem másért, hiszen az indokokként felsorolt néhány katona harci tapasztalata, a NATO-kompatibilitás és a pozitív nemzetközi megítélés áll szemben egy modernizált, ütőképes, jól finanszírozott, társadalmilag kiválóan megítélt, büszke magyar hadsereggel. Az egyik esetben a NATO kezébe helyezzük az ország biztonságát egy vegetáló, alap- és missziós feladatokat ellátó hadsereggel az oldalunkon, a másik esetben egy erős magyar honvédséggel tudjuk biztosítani hazánk védelmét, és ha kell, sietünk szövetségeseink segítségére. Melyik érné meg jobban ezt a temérdek pénzt? Szerintünk az utóbbi.
Nemcsak hazánk terrorfenyegetettsége nő meg a missziós feladatokkal, hanem az ország békéje is veszélybe kerül az ukrajnai konfliktus kapcsán, ha az Oroszországot fenyegető NATO-hadgyakorlatok lelkes résztvevői maradunk és leszünk a továbbiakban is. Több felajánlásunk is, mint például a pápai repülőtér felújítása a gyorsreagálású szövetségi erőknek vagy az integrációs egység felállítása ugyan erősíti a NATO-val való kapcsolatunkat, de dőreség lenne azt állítani, hogy ezek nem tesznek minket egyben célponttá is egy esetleges konfliktus kapcsán.
Mindeközben, mint ahogy már felvázoltam, itthon gond van a honvédség területén. A korábbi MSZP-s kormányok a rendszerváltás óta már-már művészi szinten űzték az eszközök bagó pénzen való elherdálását, leépítését, az emberállomány felszámolását. Sajnos az Orbán-kormány sem változtatott a tendencián, ott folytatta, ahol az MSZP abbahagyta. Komplett fegyvernemek haltak ki, az eszközök oroszlánrésze elavult, lejárt üzemidejűek, vagy mindkettő egyszerre; a sorkatonaság megszűnt, a harcképes állomány létszáma csak a missziós feladatokat képes hatékonyan ellátni, a milliókért kiképzett műszaki és szakértői állomány, ideértve a pilótákat is, tömegével hagyja el a pályát a jobb megélhetés reményében. Olyan nagy mértékű a pályaelhagyás az ipari multik és a civil légitársaságok kedvéért, hogy olyan bázisok, mint Szolnok vagy Kecskemét, működésképtelenné válhat a jövőben. A pályaelhagyás legnagyobb problémája, hogy a hivatásukat kényszerűen otthagyó katonák között van az állomány krémje, a veterán, sok évet leszolgált „öregek”, akik a hátukon vitték a szakmát. Már az új Hjt. sem jelent nekik kellően megfelelő alternatívát, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a cél nem a problémák megoldása, csak azok tüneti kezelése, így nem számíthatnak jobb sorsra, ha maradnak.
Fontos ezen dolgokat felülvizsgálni, hiszen Magyarország biztonsága és békéje veszélybe kerülhet. Kérem a kormányt, értékelje át a NATO szolgalelkű követését, és egyben vegye fontolóra Magyarország igazi érdekeit: az erős, az országot önmagában is megvédeni képes hadsereg kialakítását és fenntartását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
(18.30)
