SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A cím részben visszautal az e heti eseményekre, a nemzeti parkok vagyonkezeléséből elvett földek sorsára, és arra, hogy április 1-jével a környezet- és természetvédelmi szakigazgatás nagyjából megszűnt önálló lenni, és nemcsak önállóságukat veszítették, hanem a hatósági szintjüket is elveszítették a kormányhivatalba beolvadva.
Huszonöt évvel ezelőtt még általános volt az, hogy az agrármérnökképzés egy üzemi agrármérnököket képző oktatási minta volt, ahol gyakorlatilag a téeszes értelmiségnek nagyobb üzemméretekben való gazdálkodásra kellett szakembereket képezni. Az elmúlt 25 évben kialakult annak az agrárképzésnek a rendszere, ami a lehető legszélesebb körben megpróbált alkalmazkodni a változó világhoz, a kisgazdaságokhoz, a biogazdaság igényeihez, a tájgazdálkodási modellprogramokhoz. Azokhoz az alternatív vidékfejlesztési kísérletekhez, amelyek szerte az országban lehetőséget teremtenek arra, hogy a lehető leginkább a természeti erőforrásokat figyelembe vevő, azokkal együttműködő gazdálkodási modellek valósuljanak meg. Ezekből a képzési modellekből jó néhányat láttunk olyat, ami gyakorlatilag európai vagy még inkább nemzetközi példákat alkalmazott arra, hogy olyan képzési modellekkel képezzenek agrárértelmiségieket, akik teljesen más szempontokkal közelítenek az agrártermeléshez, mint az azt megelőző évtizedekben.
Ennek egyik ilyen zászlóvivő hajója volt a környezetgazdálkodási agrármérnökök képzése, amely a szak nevéből adódóan a környezetgazdálkodást, a természeti erőforrásokkal történő fenntartható használatot, a természeti táji adottságokkal való együttműködést kívánta megvalósítani jó néhány olyan eszközzel, amelyek kisebb környezetterhelésű, kisebb környezetszennyezést teremtő agrártechnológiákat mutattak be.
Környezetgazdálkodási agrármérnökökkel ma már mindenütt találkozunk, és általános agrármérnökök mellett is dolgoznak ilyenek, de sok helyen családi gazdaságok, kisebb, tehát 100-120-150 hektáros gazdaságok élén is találunk olyan magángazdálkodókat, akik ezzel a képzéssel kezdték meg gazdálkodói pályafutásukat.
(18.20)
A másik ilyen képzés a természetvédelmi mérnökök képzése, amelyről beszélni szerettem volna. Gyakorlatilag éveken keresztül a természetvédelmi szakemberek valamilyen főszakokon végeztek, vegyészek, biológusok voltak, vagy esetleg a biológusokkal együtt képzett ökológusok. De nagyon kevés az olyan szak, amely konkrétan a természetvédelmi biológiát, a természetvédelmi beavatkozási rendszereket tanította volna, és konkrétan arra készített volna fel a fiatalokat, hallgatókat, hogy természetvédelmi szakemberként nemzeti parkok, civil szervezetek állományába kerülve tudjanak ellátni gyakorlati természetvédelmi feladatokat.
Megvallom, hogy magam is ilyen felsőfokú végzettséggel rendelkezem, ezért eléggé szíven ütött a hír, amikor láttam, hogy április 17-én, pénteken az Emberi Erőforrások Minisztériuma megküldte az egyetemeknek véleménynyilvánításra a nemzeti felsőoktatási törvény módosításának tervezetét, és abban a környezetgazdálkodási agrármérnök szak és a természetvédelmi mérnök szak is teljes mértékben kigyomlálásra került a felsőoktatási szakok közül, néhány más agrármérnök szakkal együtt. Őszinte megdöbbenéssel vettem ezt tudomásul, hogy az agrár-felsőoktatással kapcsolatos elképzelésekben az oktatási kormányzat gyakorlatilag visszaállt a 25 évvel ezelőtti szintre. Azt mondja, hogy nincs szükség szakosított kisgazdálkodókat, biogazdálkodókat kisegítő szakemberekre, nincs szükség természetvédelmi szakemberekre, és azokat majd valamilyen más szakon képzik. Pedig nem nagyon van más ilyen szak. Azért nagyon aggályos, ami történik, mert nyilvánvalóan úgy tűnik, mintha az agrár-környezet-gazdálkodási szak egy újabb piti bosszú lenne Ángyán János munkássága miatt, aki nagyon sokat dolgozott egyetemi tanárként ennek a szaknak a magyarországi létrehozásán és elterjesztésén. Gyakorlatilag most már nemcsak a Környezetgazdálkodási Intézet, a Szent István Egyetemen, ahol megindult az oktatás, az egykori gödöllői egyetemen került felszámolásra, hanem maga a szak is országosan.
A természetvédelmi mérnököknél is azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a természetvédelem intézményrendszere ment most már a süllyesztőbe, nemcsak a nemzeti parkok természetvédelmi törekvései lehetetlenednek el a héten elfogadott intézkedésekkel, hanem gyakorlatilag a szakemberhátteret is felszámolják, mert a jövőben nem terveznek ilyen jellegű munkaköröket.
Rendkívül aggályosnak vélem ezeket a tendenciákat, és abban bízom, hogy az oktatási kormányzat meg tudja még változtatni az álláspontját. Úgy halljuk, van erre szándék. Erre szeretném biztatni a kormány képviselőit.
Köszönöm szépen, elnök úr.
