IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Rendszerint örömteli alkalom, amikor az Európai Unió erősíti nemzetközi együttműködését, amikor új országgal köt társulási, csatlakozási vagy épp együttműködési megállapodást. Az Európai Közösség, majd Unió ugyanis minden hibájával együtt kétségtelenül hatékony eszköznek bizonyult egy sor területen. A második világháború óta hozzájárul a béke és a stabilitás megőrzéséhez a kontinensen, erősíti a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi szabályozást ott, ahol erre szükség van. Bizonyos országokat pedig rá tud szorítani a jogállam egyes elemeinek tiszteletben tartására, mint az sokaknak ismerős lehet ebben a Házban.
Az Európai Unió azonban emberi alkotás. Így közel sem hiba nélküli. Itt, szűkebb környezetünkben is tapasztalhattuk, hogy a szabad kereskedelem bizony kétélű kard. Olyan egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok szövődhetnek az Unió határain belül is, amelyek sok szempontból vesztessé tették a keleti és a déli tagállamokat. Ezeken belül is népességüknek azon széles rétegeit hozta nehéz helyzetbe, akiknek nem volt lehetőségük, tőkéjük és szakismeretük bekapcsolódni az európai termelésbe, kereskedelembe. Most, amikor Mongólia és az Európai Unió, illetve tagállamai között együttműködési megállapodásról beszélünk, vagy legalábbis egyeztetünk, ugyanezeket a szempontokat kell szem előtt tartanunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, hogy az LMP-frakció, fenntartásokkal ugyan, de támogatni tudja a megállapodás kihirdetését. De vajon mi végre ez az akadékoskodás az LMP-től? Miért nem tudnak maradéktalanul örülni? Már szinte hallom is, amint kérdezik tőlem. Hiszen Mongólia a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága. Így fontos érdek, és mindkét fél számára előnyös, hogy szélesítsük az együttműködésünket. Ez így igaz, de ezzel még nem bontottuk ki az igazság minden részletét.
Mongólia az elmúlt években valóban 10 százalékot meghaladó GDP-bővülést tudott felmutatni. Azonban tisztán kell látnunk, ez szinte kizárólag bányászati tevékenységből és legtöbbször környezetpusztító kitermelésből származik. A bányakoncessziók, amelyek nemcsak orosz és kínai, de nyugati cégek kezébe is kerülnek, a korrupció melegágyának bizonyultak az elmúlt években. A befolyó jövedelem egy szűk hatalmi elit kezében összpontosul, miközben hatalmas társadalmi és környezeti problémákat okoz a kitermelés.
A mongol környezetvédelmi minisztérium hivatalos jelentése szerint csak az elmúlt néhány évben mintegy 400 vízfolyás és tó száradt ki a bányászat miatt. Az elmúlt néhány évben, ismétlem, mintegy 400 vízfolyás és tó száradt ki a bányászat miatt. Egyre nagyobb gondot okoz az elsivatagosodás. A nomád népesség életmódja egyre inkább ellehetetlenül. Emiatt tömegek áramolnak a fővárosba. Akiknek már nem jut hely, az Ulánbátor környéki menekülttáborokban húzhatják meg magukat, ahol a vezetékes víz vagy az áramszolgáltatás csak álom.
A partnerségi és együttműködési megállapodás egyik nem titkolt célja, hogy vonzó befektetési célponttá tegye Mongóliát európai nagyvállalatok számára is. Ezen természetesen bányavállalatok értendők. Ha odafigyelünk rájuk, innen, Európából el tudjuk érni, hogy korrektebb és fenntarthatóbb módon járjanak el, mint az eddig koncessziót nyert vetélytársaik, akkor van rá esély, hogy ez az együttműködés tartós, Mongólia pedig stabil és kiszámítható ország lesz. Ha nem, ha az európai cégek is csak a negyedéves eredménnyel foglalkozó újgyarmatosítóknak bizonyulnak, akkor ez az együttműködés több kárt okoz Mongóliának, mint amennyi hasznot hajt. De ártalmas lenne ez a forgatókönyv az Európai Uniónak is. A XXI. században oly fontos kulturális befolyásunk és vonzerőnk ugyanis éppen abból adódik, hogy országszerte elhiszik, Európa emberségesebb, zöldebb megoldásokat kínál, mint globális vetélytársai.
Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a megállapodás kihirdetését követően se feledkezzünk meg ezekről a veszélyekről. Tartsuk rajta szemünket az európai befektetőkön, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hírünket viszik a világban. Azt gondolom, hogy az Európai Parlament illetékes munkacsoportjával rendszeres időközönként egyeztetnünk kell. A magyar pártok EP-képvise-lőinek szerepe ebben megkerülhetetlen lesz. Arra kérem őket innen, hogy ne feledkezzenek meg a kétoldalú kapcsolatok objektív és rendszeres vizsgálatáról.
Biztató jelnek vehetjük ugyanakkor, hogy a megállapodás külön kitér a kis- és középvállalkozások bevonására, az oktatás és a vidékfejlesztés támogatására Mongóliában. Úgy látom tehát, hogy az Unió részéről valós szándék mutatkozik, hogy az együttműködést és a mongol gazdaság fejlődését fenntarthatóvá tegye. A kihívás, hogy ez a gyakorlatban is megmutatkozzon. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Mongólia a problémái ellenére a 90-es évek óta komoly sikert ért el a demokrácia és a többpártrendszer építésében a világnak egy olyan térségében, ahol ez korántsem magától értetődő.
A fentiek miatt összességében támogatni tudjuk a megállapodás kihirdetését, de ennyivel nem szabad letudni ezt a kérdést. Mindannyiunknak az az érdeke, hogy Európa ne csak a kisebbik rossz legyen a mongol társadalom és élővilág számára, hanem valódi társ az értékmegőrzés és az értékteremtés útján. Köszönöm a figyelmüket.
