DR. TÓTH BERTALAN,
DR. TÓTH BERTALAN,
DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nagyon érdekes volt ez a felvezetése ennek a törvénymódosításnak, hiszen többféle kifejezést hallhattunk, hogy ez egy praktikus szabályozás, amit némi szakmai vita előzött meg. Most hallhattuk itt a Fidesz vezérszónokától, hogy tulajdonképpen itt egy vállalkozóbarát lépésről van szó, egy 10 százalékos csökkentésről. Már azt vártam, hogy mikor ejti ki a száján képviselőtársam, hogy ez egy rezsicsökkentés a vállalkozók számára, egy fontos díjcsökkenés, tehercsökkenés, de azért annyira nem szenvedünk memóriazavarban, hogy ne emlékezzünk arra, hogy hogy indult ez az egész történet, aminek most reméljük, hogy a végéhez értünk ezzel a módosítási javaslattal.
Ez úgy indult, hogy a trafikmutyi, a dohánymutyi után megérkezett egy olyan törvényjavaslat, amely az ital-nagykereskedők számára előírt eddigi 22 millió forintos biztosítékot 150 millió forintra emelte meg. Így indult ez a szabályozás. Ennek az lett volna a következménye, ahogy a kormány is az egyik anyagban ezt elmondta, szeretném ezt szó szerint idézni: „A jelenleg kb. 150, alkoholtermékekkel foglalkozó kereskedő közül országosan csak kb. 5-6 kereskedő maradna meg. Jellemzően azokat a kereskedőket érinti végzetesen a változtatás, akik családi vállalkozásban leginkább saját termékeiket, saját hálózatban terítik annak okán, hogy a nagyobb kereskedések nem nyitottak a minőségi, de csak kis mennyiségben rendelkezésre álló termékeikre. Az ilyen termékek jellemzően a családi borászatok, pezsgőkészítők, pálinkafőzők és kézműves sörfőzők üzemeiből kerülnek ki.” Ez jelent meg itt kormányálláspontként, és ekkor is már nagyon furcsa volt, hogy ez a javaslat hogy érkezett ide a parlament elé, ha jól emlékszem, akkor a pénzügyi salátatörvények keretében, nem is az adótörvények elfogadásakor.
Aztán nemcsak a pártok, hanem az újságírók is oknyomozásba kezdtek, hogy vajon kik lehetnek ezek a kereskedők, akik ezután megmaradnak a piacon, ki az az 5-6 kereskedőcég, amely tudja vállalni ennek az összegnek a befizetését, a NAV-nak pedig utána bemutatni, hogy ez a biztosíték rendelkezésre áll. És láss csodát, az derült ki, erről írtak az újságok is, hogy Fideszhez közeli vállalkozások, például a CBA-hoz tartozó vagy azzal kapcsolatban lévő egyik italnagyker is meg tudott volna maradni ebben a versenyben, és tudta volna biztosítani azt a 150 millió forintos biztosítékot, amit le kellett volna tennie. Erre a Törvényalkotási bizottság és annak elnöke azonnal fellépett és javasolta, hogy ez így nem lesz jó, mert egyrészt az, hogy milyen belső viták, milyen korrupciós belharc alakult ki a Fideszen belül, ezt nem tudjuk, ezt csak sejteni lehet a különböző nyilatkozatokból, de mégis azt mondta, hogy ez nem járja, és nem kíván asszisztálni ahhoz a történethez, ahhoz a javaslathoz, ami a trafikmutyi, a dohánymutyi után az italmutyit is meg fogja hozni és törvénybe foglalni.
(18.20)
Arról nem is beszélve, hogy ez már lassan szokása a Fidesz-kormányzatnak, hogy egyénre szabott jogalkotást folytat: mindig vannak kivételek, mindig vannak kivételezettek.
Aztán történt egy malőr a nagy törvényalkotási zsivajban az előző év végén, mert nem ez a sávos rendszer lépett hatályba, hanem hatályba lépett a 150 millió forintos szabály, teljesen érthetetlen módon. Nekünk is nehéz volt felidézni azt a törvényalkotási bizottsági ülést, ahol ez megtörtént, aztán eszünkbe jutott, hogy igen, ez az a törvényalkotási bizottsági ülés volt, ahol Gulyás Gergely nem volt jelen, hanem Balla képviselő úr, a bizottság alelnöke vezette ezt az ülést. Azt mondta, hogy még nincs teljesen kész a szövegezés, de igazából nagy változás nem lesz, ezért szünetet rendelt el, majd két óra múlva megtartotta az ülést, aztán kiderült, hogy mégis volt benne elég komoly változtatás, ami a Törvényalkotási bizottsághoz bekerült, mert a 150 millió forint benne maradt, ebből gondoljuk azt, hogy itt ment a huzavona a háttérben; miniszterek, parlamenti alelnökök közötti vita, huzavona, hogy menjen ez az italmutyi, vagy ne menjen ez az italmutyi.
Miután Gulyás Gergely tett több nyilatkozatot az év elején, amikor ez kipattant ugyancsak egy újságcikk hatására, akkor ébredt fel a parlament alelnöke, Gulyás képviselőtársam, hogy itt az van, amitől a kormány is aggódott, hogy bizonyos Fidesz közeli vállalkozások igen jól járnak majd ezzel a szabállyal, viszont több mint 140 vállalkozó, kisvállalkozó, családi vállalkozó, ahogy a kormány érvelésében is szerepelt, tönkremegy, becsukhatja a boltot, és nézhet új megélhetési lehetőség után, és ugye, ez ugyanennyi családot is érintett volna.
Erre előjött Lázár János miniszter úr kikérve magának ezt az egész helyzetet, és azt mondta, hogy akkor egy huszárvágással megoldja, átvágja a gordiuszi csomót, majd bejelentette ezt a törvénymódosítást. És álszent módon, amit most önök praktikusnak és vállalkozóbarátnak neveznek, még azt mondta, hogy ne is 22 millió legyen, hanem legyen 20 millió, jelezve, hogy tulajdonképpen ő mossa kezeit, semmi köze nem volt ehhez a történethez, azon az állásponton van, hogy könnyíteni kell a vállalkozók terheit. De azért nem felejtjük el, hogy valójában ez az egész történet miről szól, és milyen vita alakult ki Gulyás Gergely és Lázár János miniszter úr között. Nyilván nem lehet összehasonlítani a Simicska-Orbán-vitához, mert az obszcén, vulgáris kifejezések - ahogy államtitkár úr fogalmazott a délután folyamán -, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések nem hangzottak el, de azért ez már komoly jel volt arra, hogy igenis a Fideszen belül vannak viták, és vannak olyan összetűzések, összecsapások, amelyek nagyon gyanúsak és a korrupció lehetőségét is felvetik.
Így jutottunk el tehát ehhez a törvényjavaslathoz, és ne haragudjanak képviselőtársaim, hogy fölidéztem azért e javaslat megszületésének történetét, mert érdemes okulni és tanulni belőle, főleg önöknek. A kapkodó, egyénre szabott, kivételezett Fidesz-vállalkozókat segítő törvényalkotás nem szolgálja Magyarország érdekét, és ilyen álszent javaslatokat sem idézne elő, ha végre a magyar emberek érdekében terjesztenének be jogszabályokat, és hoznának meg döntéseket. Ez, azt gondolom, olyan botrányos folyamat volt, aminek a végére - nagyon bízom benne -, most már pontot tudunk tenni.
Egy dolgot szeretnék még a figyelmükbe ajánlani. Ez alapján a történet alapján fogunk egy törvényjavaslatot beterjeszteni - és kérem, hogy ezt majd támogassák -, hogy ne lehessen év közben ilyen adózási vagy adózással, jövedékkel kapcsolatos jogszabályt éven belül benyújtani, mert kiszámíthatatlanná teszi ezeknek a vállalkozásoknak az életét, nem lehet így gazdasági évet tervezni, és bízom benne, hogy ha lesz ilyen törvény, akkor talán a kormány is tartózkodni fog az effajta magatartástól, és nem terjeszt be ilyen javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
