DR. TURGYÁN TAMÁS
DR. TURGYÁN TAMÁS
DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Történelmi pillanat a mostani, hiszen először nyílik lehetőség arra, hogy az Országgyűlés plenáris ülésén a magyarországi örménység választott képviselője szólalhasson meg e falak között. Megtiszteltetésnek és különleges kiváltságnak tartom, hogy nemzetiségi szószólóként a Magyarországon élő örmény diaszpóra nevében szólhatok most önökhöz.
Ki emlékszik ma már az örményekre? Ezt a szónoki kérdést annak idején Adolf Hitler tette fel 1939. augusztus 22-én Obersalzbergben, miközben eligazítást tartott az éppen kitörni készülő háborús szabályokat illetően. Láttuk, mi lett belőle!
A kérdés sajnos ma két okból is aktuális. Egyrészről az idén száz éve annak, hogy 1915. április 24-én az örménység vezetőinek letartóztatásával, kivégzéseivel és deportálásával elkezdődött a XX. század legelső, intézményes keretek között zajló népirtása az Oszmán Birodalomban. Az első világháború leple alatt végrehajtott brutális, kegyetlen tömeggyilkosságoknak összesen közel másfél millió keresztény örmény és több százezer görög ember esett áldozatul. Másrészről az örménység ügye napjainkra globális emlékezetpolitikai összefüggéseket, regionális geopolitikai feszültségeket és magyar vonatkozású sérelmeket is hordoz. Emlékszünk tehát örmény testvéreinkre, és szomorúan vesszük tudomásul, hogy a holokauszt kifejezést először az örmény etnikai tisztogatásra használták a világ történészei.
Tisztelt Ház! Ma a hazánkban élő örmények államalkotó tényezőként a magyar politikai közösség részei, s ebből fakadóan is határozott véleményünk van a száz évvel ezelőtti tragédiáról. Elítéljük az etnikai, vallási erőszakot, és hitet teszünk amellett, hogy ennek semmilyen módon nem szabad megismétlődnie. Álláspontunk összhangban van az ENSZ alapokmányával, az ENSZ Közgyűlése, valamint több más állam mellett Argentína, Ausztrália, Belgium, Franciaország, Görögország, Kanada, Oroszország, Svájc és Svédország parlamentjeinek az örmény genocídium tényét elítélő határozataival. Szeretném külön hangsúlyozni, hogy II. János Pál pápa és II. Garegin örmény katolikosz közös nyilatkozatban ítélte el a száz évvel ezelőtti tragédiát. Az emlékezés súlya meghaladja az emberi teherbíró képességet, nem tudjuk a szörnyűségeket meg nem történtté tenni, ugyanakkor emlékezni és emlékeztetni politikai és emberi kötelezettségünk.
Tisztelt Országgyűlés! A méltósággal viselt fájdalom évszázados súlya mellett a magyarországi örmények számára óriási terhet jelent az anyaországok közötti kapcsolatok megszakadása, a korábban kiegyensúlyozott gazdasági, társadalmi, politikai és diplomáciai viszony megszűnése is. Az okok ismeretében a kialakult helyzet megoldása nem a parlamenti szószóló illetékessége, még akkor sem, ha határozott véleményünk, hogy a kapcsolatok nem az örmények és a magyarok, hanem kormányaik és hatóságaik között szűntek meg. Nehéz, szinte lehetetlen a hatékony nemzetiségi érdekképviselet, ha Budapest és Jereván között nincs párbeszéd.
Tragikus helyzet, hogy Magyarország egy több mint tíz évvel ezelőtti gyalázatos gyilkosság és az azt követő történések miatt az évszázados örmény-azeri ellentét fókuszába került. A hazai örménység, a határokon túli, döntően Erdélyben letelepedett örmény diaszpóra számára az érintett kormányok magatartása azt eredményezte, hogy kölcsönösen megszűnt a konzuli érdekvédelem, ellenségessé vált az anyaország eddigi támogató hozzáállása, sőt az örmény-azeri viszony a magyar belpolitika részévé vált. A Putyin-látogatás előestéjén engedtessék meg nekem, hogy megjegyezzem, hazánk keleti gazdasági nyitása elképzelhetetlen Örményország nélkül, hiszen Oroszország stratégiai partnereként, Moszkva barátjaként Jereván kulcsszerepet tölt be a térség geopolitikai folyamataiban.
Tisztelt Ház! A magyarországi örmények nevében szeretném egyértelművé tenni: a hazai örménység álláspontja az, hogy a magyar kormánynak sosem volt, sosem lehetett szándékában az örmény nép, az örmény nemzet vagy az Örmény Köztársaság kormányának megsértése. A kétoldalú viszony politikai kérdéseit csakis a kölcsönös előnyök alapján, nyugodt, tárgyilagos légkörben, politikai eszközökkel és módszerekkel lehet és kell rendezni. Ma, száz évvel az örménység sorsát tragikusan meghatározó események után talán eljött az ideje annak, hogy a magyar kormány is felülvizsgálja álláspontját, lehetőségeit a magyar-örmény viszony mindkét nemzet számára előnyös rendezését illetően. Ehhez a munkához a százéves évforduló történelmi tanulsága megfelelő józanságot, felelősséget és jövőbe vetett hitet hordoz.
A siker reményében tisztelettel felajánlom az örmény diaszpóra segítő támogatását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
