SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2014. december 27-én volt száz éve, hogy az utolsó magyar polihisztor, a madarak atyjának is hívott Herman Ottó Budapesten egy végzetes közlekedési baleset következtében, 79 esztendős korában örökre lehunyta szemét. Mivel az évforduló óta még nem ülésezett az Országgyűlés, ezért csak most nyílik lehetőségem rá, hogy a Ház falai között megemlékezhessek személyéről. Amit azért is tartottam fontosnak, mivel az egyik apai dédnagyanyám, Herman Júlia révén magam is a család leszármazottjai közé tartozom.
Az autodidakta módon saját magát folyamatosan képező, egyetemi diploma nélkül is világhírnevet szerzett magyar néprajzkutató, zoológus, régész, néprajztudós és politikus 1835-ben Breznóbányán látta meg a napvilágot egy felvidéki szász, azaz cipszer család ötödik gyermekeként. Bár csak hatéves korában kezdett el magyarul tanulni, 14 évesen már mégis honvédnek akart állni, hogy részt vehessen nemzetünk nagy szabadságküzdelmében, és bár fiatal kora és apai beleegyezés hiánya miatt hazaküldték, élete végéig a magyar szabadság és Kossuth Lajos elkötelezett híve maradt.
(22.30)
A turini remetét háromszor kereste fel száműzetésében, és temetésén Jókai Mór és Horánszky Nándor ellenzéki képviselő mellett ő méltatta a nagy halottat. „Temettessenek Cheopsz romjai alá; döntsék sírodra Ázsia eget ostromló hegységeit, minden hiába: Te fel fogsz támadni!” - mondta akkor Kossuth Lajosról.
Magyarságát azzal is jelezte, hogy eredetileg két n-nel írt nevét egy n-re kurtította, magyarította, és többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó megjelenni a magyar szabadságharcot vérbe fojtó Habsburg hadsereg sorozóbizottsága előtt. Mint írta, azért nem, mert „osztráknak nem fogok szolgálni”. Ezért 1857-ben büntetésből 12 évre besorozták, ám felettesei rögtön felfedezték a benne rejlő talentumot, így rövidesen írnoki feladatokat végezhetett az ezredirodán.
Eközben lehetősége nyílt a dalmát tengerpart élővilágának tanulmányozására. Kisgyermekkorától rajongott ugyanis a természetért, iskolásként, mérnökhallgatóként és kényszersorozottként egyaránt minden szabadidejét az őt körülvevő élővilág megfigyelésének, elemzésének, lerajzolásának szentelte. Pókokat gyűjtött, fára mászott, hogy madárfészkeket tanulmányozhasson, folyami, tavi és tengeri halfajokat rajzolt le. Eközben azonban a táj és az ahhoz akkor még elválaszthatatlanul kötődő ember sem kerülte el figyelmét, folyamatosan végzett néprajzi, régészeti témájú megfigyeléseket is.
A katonaságtól megszabadulva szinte rögtön csatlakozott a kelet-középeurópai népek szabadságküzdelmeihez. Milánó környékén olasz szabadcsapatok keretei között harcolt, majd Lengyelországba ment, és ott részt vett az 1863 januárjában kitölt felkelésben. Itáliából hazatérve az Erdélyi Múzeum Egylet preparátora lett, és hatalmas vehemenciával vetette bele magát a tudományos munkába, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum állattári őreként is folytatott. Három kötetben dolgozta fel és illusztrálta saját kezűleg Magyarország pókfaunáját. Munkájában 36, addig ismeretlen pókfajt is leírt. 1887-ben jelent meg a magyarországi halászat történetét, a halászmesterség fő eszközeit, illetve hazánk halainak leírását, életmódját, jelentőségét egyaránt magába foglaló „A magyar halászat könyve” című műve.
Ornitológiai munkássága sem elhanyagolható, számos tanulmányban bizonyította ugyanis, hogy egyes madárfajok nem olyan kártékonyak, mint azt korábban gondolták. „A madarak hasznáról és káráról” című műve ma is haszonnal forgatható munka. Mindezek mellett Herman Ottó volt az első, aki komolyan vehető bizonyítékokkal támasztotta alá azt, hogy a Kárpát-medence területén is éltek ősemberek.
Az utolsó magyar polihisztor közéleti, politikai munkássága sem elhanyagolható, hisz háromszor választották meg függetlenségi párti képviselőnek, elsőként Kossuth javaslatára Szegeden, majd Miskolcon - amely városnak tavaly óta díszpolgára is - és Törökszentmiklóson. Képviselői tevékenysége során többek között határozottan fellépett az 1870-es években a szőlőt pusztító filoxérával szembeni védekezés érdekében, de síkraszállt a természettudományi ismeretek minél szélesebb körben történő terjesztéséért is.
Herman Ottó halálának 100. évfordulójára, 2014-re a Nemzeti Környezetügyi Intézet - Kövér László házelnök úr fővédnöksége mellett - emlékévet szervezett, amelynek záró rendezvényeire jövő héten, február 26-án és 27-én kerül majd sor. Ennek keretében a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alatt felavatják Herman Ottó szobrát, amely kezdeményezést a Jobbik - ismerve Herman Ottó példamutató életét és munkásságát - nagy örömmel üdvözöl és támogat.
Számunkra ugyanis Herman Ottó mindig a cselekvő, bátor és megalkuvások nélküli hazafiaság, a szabadságszeretet, valamint a minket körülvevő természet szeretetének és tiszteletének erőt adó szimbóluma lesz. Béke poraira! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
