SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ritkán van olyan nagy jelentőségű nemzetközi intézményfejlesztési program a magyar parlament asztalán, mint a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség, a TTIP. Ha másban nem, abban mindenképp egyetértek az LMP-vel, hogy ezt a vitanapot kezdeményezte, mert ez nagyon fontos.
Az elmúlt időszakban nagyon sok ellentmondó és félrevezető információ jelent meg a magyar sajtóban, elsősorban magyar politikusok szájából. Többször is elhangzott itt már, hogy Orbán Viktor egy éve még támogatta a TTIP-partnerséget, decemberben viszont már a magyar szuverenitást látta veszélyben. Szijjártó Péter, a kereskedelemfejlesztés elszánt hőse nemrégen arról beszélt, hogy egy ilyen szerződést nem lehet Magyarországra rákényszeríteni; ma pedig az Európai Unió titkosításai miatt aggódott, ami magyar kormánytisztviselő szájából eléggé szórakoztató. Úgy tűnik, a kormánynak több véleménye is van, és nem is ért egymással egyet. Az LMP és a Jobbik a multik hatalomátvételétől retteg, konspirációs teóriákban nincsen hiány.
A partnerség meglátásom szerint a legnagyobb jelentőségű megállapodás lehet a második világháború utáni nemzetközi gazdasági intézményrendszer felállítása óta, amely akkor lehetővé tette az európai újjáépítést a háború után. Alapvetően fontos és előremutató partnership egyezmény, amely lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok, de számunkra sokkal fontosabb, hogy Európa kiléphessen az elmúlt évek gazdasági toporgásából. A partnerség Európát egy új globális gazdasági pályára állíthatja, amely összeurópai szinten emelné a jólétet.
Ugyanakkor van egy nagyon fontos másik aspektusa ennek az egyezménynek, amelyről talán még nem esett itt ma szó. Nevezetesen az a kérdés, hogy az Unió, illetve az Egyesült Államok hosszú távon milyen irányba fejleszti kereskedelmi kapcsolatrendszerét. A partnerség nem csupán kereskedelempolitikai és gazdasági kérdés, hanem arról is szól, hogy a világ melyik régiójával fűzzük szorosabbra a kapcsolatrendszerünket. Ha úgy tetszik, civilizációs kérdés.
Európának a maga kiforrott demokratikus vívmányaival az az érdeke, hogy az integráció irányába történő új lépéssel egy hozzá hasonló demokratikus kultúrájú régióhoz közeledjen. Bár a magyar kormány érthetetlen erőfeszítéseket tesz a távol-keleti kereskedelem fejlesztése érdekében, a valóság az, hogy sohasem fogunk tudni tömeges kereskedést folytatni százmilliós ázsiai országokkal. Nekünk nyugat felé van valódi fejlődési lehetőség, és Európának is. Ha Európa még az Egyesült Államokkal sem tud megállapodni, hogyan tudna akkor más régiókkal?
Emellett a partnerség egy újgenerációs nemzetközi együttműködést is megalapozhat. Ez továbblépést jelent a béke és a gazdasági együttműködés kultúrája irányába, abba az európai paradigmába, amelyre az európai béke hatvan éve épül. Ez az európai kultúra, ez az, amire nekünk szükségünk van, ez az egyetlen út, hogy Európa és benne Magyarország biztonságát és fejlődését tartósan biztosítsuk. Mindebből következik, hogy meggyőződésem szerint egy jó TTIP az Unió és Magyarország számára is előnyös.
A megnövekedő, bővülő piac a növekedésnek lendületet ad, növeli a foglalkoztatást, az új technológiák bejutását lehetővé teszi, ami nyilvánvaló módon jelentős módon pozitív hatást gyakorol a magyar gazdaságra. Persze csak akkor, ha a magyar kormány képes volna arra (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a korrupcióval, kiskapukkal, haveri monopóliumokkal, offshore-bizniszekkel terhelt gazdasági környezet számára világos, törvényes és kiszámítható viszonyokat teremtsen.
(12.10)
A magyar kormány növekvő államkapitalizmusa további súlyos korlátokat állít abba az irányba, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Magyarország egyáltalán részt tudjon venni ebben a partnerségben. Meggyőződésem, hogy a szabad kereskedelem bővülő exportpiachoz vezethet, gazdasági növekedéshez, több munkához és olcsóbb árakhoz.
A magyar kormány, Magyarország dönthet előremutatóan, és dönthet úgy is, hogy a közös európai jövő nem érdekes, hanem lokális, partikuláris érdekek ketrecébe zárja magát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalról.)
