TAKÁCS SZABOLCS FERENC,
TAKÁCS SZABOLCS FERENC,
TAKÁCS SZABOLCS FERENC, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkársága részéről szeretnék néhány dolgot hozzátenni ehhez a vitához.
Egyrészt az államtitkárság szerepéről beszélnék a tárgyalási folyamatban. A kormány tavaly őszi döntése alapján az európai uniós ügyekért felelős koordináció átkerült a Miniszterelnökségre, és egyben megbízást kaptunk arra, hogy teljes körű szakmai irányítást gyakoroljunk az Európai Unió mellett működő állandó képviseletünk munkája felett.
(12.20)
Úgy gondoljuk, hogy a magyar érdekek azonosítása, az összkormányzati szempontokat is megfelelően tükröző álláspontok kialakítása és következetes, összehangolt képviselete leghatékonyabban a Miniszterelnökség részéről valósítható meg. Az uniós szabadkereskedelmi tárgyalások, így köztük a TTIP is egy ilyen fontos ügy, amelynek kiemelt figyelmet szentelünk. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter úr részéről elhangzott, hogy a tárgyalásokat, a társadalmi és a gazdasági szervezetekkel történő egyeztetést a KKM végzi, s ebben a Miniszterelnökség nyilvánvalóan teljeskörűen támogatja.
Szeretnék beszélni arról is, hogy az Európai Unió számára a TTIP az utóbbi idők messze legfontosabb kereskedelmi tárgyalása. Ezt tükrözi, hogy egy ésszerű és kiegyensúlyozott tartalmú egyezmény létrehozása szerepel az új Bizottság tíz legfontosabb prioritása között is. Ezt szintén hallhattuk Navracsics Tibor biztos úr hozzászólásából. Az Európai Bizottság célja az Unió versenyképességének javítása, a gazdasági növekedés erősítése és a foglalkoztatásbővítés előmozdítása anélkül, hogy aláásnánk az élelmiszer-biztonság, az egészség, a környezet- és adatvédelem, valamint a kulturális sokszínűség megőrzését szolgáló európai normákat. Azt gondolom, hogy ezek a célok és megfontolások egybeesnek a magyar kormány törekvéseivel is.
A tárgyalások még a kezdeti erőfelmérő szakaszban vannak; ezt fontos azért leszögezni. A nehéz kérdésekben a valódi alkufolyamat leghamarabb az év második felétől kezdődhet meg. Az egyébként általunk is kifogásolt teljes transzparencia hiánya miatt azonban sokan úgy gondolják, hogy a tárgyalásokat le kell állítani, mert valamilyen okból biztosra veszik, hogy az USA egyszerűen ráerőlteti majd az álláspontját Európára, átírja az európai szabályokat, beleértve a magyar gazdaság szabályait is, Európa és Magyarország csak vesztese lehet ennek a szabadkereskedelmi megállapodásnak. (Taps az LMP soraiban.) Ez lehet, hogy így van, de lehet, hogy nincs így. Ezt nem tudjuk. Ez a tárgyalási folyamat végére fog kiderülni.
Szeretném azt is elmondani, hogy ha objektívan akarunk látni, akkor azt is tudnunk kell, hogy itt két egyenlő súlyú partnerről van szó. Az Európai Unió teljes GDP-je és világkereskedelmi részesedése jóval meghaladja az Egyesült Államokét. A kétoldalú áru- és szolgáltatáskereskedelem évi 100 milliárd eurót meghaladó európai többletet mutat. Európa még a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek területén is aktívumot tud realizálni az Egyesült Államokkal szemben. Hazánk versenyképességét, ahogy hallhattuk a külgazdasági és külügyminiszter úrtól is, a magyar termékek versenyképességét jól bizonyítja, hogy a külkereskedelem számottevő és tartós többlete realizálható a fejlett partnerekkel folytatott magyar kereskedelemben. Ezt is érdemes megfontolni.
Ezzel együtt a tárgyalások átláthatósága kapcsán szeretném hangsúlyozni, természetesen mi is úgy gondoljuk, hogy a folyamat nem lehet egy fekete doboz. A magyar kormány a többi tagországgal együtt a kezdetektől folyamatosan szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság osszon meg minden tárgyalási dokumentumot a kormányzatokkal, és tegyen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé olyan közérthető anyagokat, amelyekből megismerhetők a tárgyalások céljai, helyzete és várható hatásai is. Amikor nyilvánosságról beszélünk, akkor nyilvánvalóan nemcsak a piaci szereplőket kell mérlegelnünk, hanem - egyetértek a hozzászólásokkal - valamennyi társadalmi szereplőt be kell vonni, hiszen ha az adott kormányok, adott parlamentek mellett a gazdasági és a piaci élet szereplői, illetve a társadalmi szereplők többsége is legitimálja ezt a tárgyalási folyamatot, illetve magát az esetleges megállapodást, akkor ez nyilván egy erősebb legitimáció lesz. Ez egybeesik a kormány szándékaival.
El kell ismernünk azt is, hogy a Bizottság részéről történtek bizonyos erőfeszítések az információéhség kielégítésére, és a nemzeti érdekérvényesítés egyik legfontosabb szerve, az Európai Tanács is jelentősen hozzájárult ehhez, amikor tavaly ősszel minden uniós nyelven hozzáférhetővé tette a tagországok által kidolgozott és elfogadott tárgyalási irányelveket, amelyek kijelölik az uniós tárgyalások céljait és mozgásterét. Ezeket a dokumentumokat az önök figyelmébe is ajánlom. Ha ezeket tanulmányozzák, az remélhetőleg hozzá fog járulni az egyébként jogos aggályaik és félelmeik eloszlatásához.
Úgy gondoljuk, hogy vannak további eszközök az átláthatóság növelésére. Ilyen az a megfontolás és tagállami törekvés, hogy az Európai Bizottság időnként visszahozza az Európai Tanács napirendjére a tárgyalási folyamat adott pillanatfelvételét, tehát hogy valóban, a ratifikáció során ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy egy készterméket kell majd a tagállami parlamenteknek ratifikálniuk, hanem legyen lehetőségük az állam- és kormányfőknek arra, hogy két-három havonta véleményezzék a tárgyalási folyamat adott státusát, és orientálják a Bizottságot a további lépésekre.
Az is elhangzott, az Egyesült Államok elnökének ez egy személyes ambíciója, hogy az elnökségi periódusban lezárják ezt a tárgyalási folyamatot. Ez lehet, hogy így van, de mindenesetre nem ebbe az irányba mutatnak a fejlemények, hiszen az USA számára pillanatnyilag prioritást élvez az ázsiai kereskedelmi tárgyalás, a TPP, és csak ezt követően kezdenék meg az érdemi tárgyalásokat az Európai Unióval. Nekünk mindenesetre a tárgyalási folyamat tartalma és nem az időzítése a fontos. Egy megfelelő tartalmú egyezmény, úgy gondoljuk, valóban pozitív hatással lehet az Európai Unió, régiónk és Magyarország gazdaságára is. Ennek elérése ugyanakkor feltételezi a nemzeti érdekeink következetes, kőkemény érvényesítését az egész folyamat során. Mivel az Európai Unió nevében a Bizottság a tárgyaló fél, nemzeti érdekérvényesítésünk alapvetően közvetített, ezért az Unión belüli egyeztetéseken kell elérnünk, hogy a képviselendő európai álláspont megfelelően tükrözze a magyar érdekeket is a többi tagállami érdek mellett. Úgy gondolom, hogy az első akadályt jól vettük, a Bizottság tárgyalási mozgásterét behatároló tárgyalási felhatalmazás sok helyen viseli a kezünk nyomát, és megfelelően tükrözi az érzékenységünket, legyen szó GMO-ról, a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos kvótákról vagy erről a jelenleg valóban zavaros státusú és hatáskörű vitarendezési mechanizmusról.
Tehát a tárgyalások jelenlegi szakaszában az uniós munkaszervekben folyamatos munkával, a hasonló érdekű tagországokkal együttműködve kell nyomás alatt tartanunk az Európai Bizottságot azért, hogy érdekeink, szempontjaink és érzékenységeink ne sikkadjanak el és ne kerülhessenek feladásra. A Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős államtitkársága és a brüsszeli állandó képviselet épp ezért elsőrendű prioritást ad ennek a feladatnak. Az eredményt, amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek, majd önök is meg tudják ítélni, a TTIP megkötése ugyanis a Tanács egyhangú döntése és az Európai Parlament egyetértése mellett igenis igényelni fogja a Magyar Országgyűlés megerősítését is. Ez adja a végső garanciát, hogy nem születhet egy olyan egyezmény, amely ellentétes az érdekeinkkel. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
