BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2007. július 13-án fogadta el a gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása elleni védelméről szóló egyezményt, amely 2010. július 1-jén lépett hatályba. Magyarország 2010. november 29-én csatlakozott az aláíró államok sorához.
Az egyezmény célja a gyermekek szexuális kizsákmányolásának és szexuális zaklatásának megelőzése és leküzdése, a gyermekkorú áldozatok jogainak védelme, valamint az e téren előírt kötelezettségek teljesítésének figyelemmel kísérése érdekében ellenőrző mechanizmus kialakítása. Úgy gondolom, kijelenthetjük e Házban, hogy a gyermek a legnagyobb nemzeti kincs. Ha őket nem tudjuk megvédeni, akkor nem tudunk senkit sem.
Idéznék az Európa Tanács egyezményéből - a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és szexuális zaklatás elleni védelméről -, a preambulumból: „Az Európa Tanács tagállamai és a többi aláíró állam tekintettel arra, hogy az Európa Tanács célja nagyobb egységet elérni a tagállamai között; tekintettel arra, hogy minden gyermeknek joga van a családja, a társadalom és az állam részéről olyan védelmi intézkedésekhez, amelyeket kiskorú státusa megkövetel; figyelembe véve azt, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolása, különösen a gyermekpornográfia és a prostitúció, valamint a gyermekek szexuális zaklatásának minden formája - ideértve a külföldön elkövetett cselekményeket is - ártalmasak a gyermekek egészségére és pszichoszociális fejlődésére; figyelembe véve azt, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális zaklatása aggasztóbb mértéket öltött mind nemzeti, mind nemzetközi szinten, különösen az információs és kommunikációs technológiáknak, a gyermekek és a tettesek által történő fokozott mértékű használatát illetően, valamint azt, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolásának és szexuális zaklatásának megelőzése és leküzdése nemzetközi együttműködést igényel; tekintettel arra, hogy a gyermekek jóléte és legjobb érdekei az összes tagállam által elismert alapvető értékeknek számítanak, amelyeket megkülönböztetés nélkül támogatni kell.”
Ezt felolvasva nem szabad elmenni amellett, hogy többször elmondjuk a szexuális zaklatásoknál - akár ha gyermekeket, akár ha felnőtteket érint -, hogy mindennek az alapja, ha a jelzőrendszer Magyarországon jól működik. A jelzőrendszernél beszélünk az oktatási intézményekről, óvodákról, iskolákról, az oktatási szakemberekről, a védőnői hálózatról, a gyermekorvosi vagy orvosi ellátórendszerről, a rendőrségről, a bíróságról és ezen intézmények szakembereinek az együttműködéséről. Itt keményen mondhatjuk, hogy Magyarországnak van feladata, és nagyon-nagyon sok feladata van e téren.
Szeretném egy példával bemutatni a helyzet súlyosságát. A 2014-es ombudsmani jelentés külön foglalkozik a szigetszentmiklósi esettel. Székely László vizsgálatot indított, és az alábbiakat írja a jelentésében; nagyon tanulságos, szerintem mindent elmond, hogy milyen hibákkal küszködünk ma Magyarországon. Szigetszentmiklóson évek óta szüleik által bántalmazott gyermekek ügyében az alábbiakat határozza meg: a vizsgálatot lezáró jelentés megállapította, hogy a gyermekekkel kapcsolatban álló, védelmükre hivatott és köteles szervek és hatóságok - így különösen az egészségügyi szolgáltatók, a pedagógusok, a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság - a gyermekek 2005. májusi védelembe vételét követően a szülői elhanyagolásukból fakadó veszélyeztetettséget megszüntetni szociális munkával nem tudták.
A biztos, az emberi erőforrások miniszterének javaslata, hogy tegyen lépéseket a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai együttműködési hatékonyságának növelése érdekében, gondoskodjon a gyermekeket érintő szexuális bántalmazás megelőzése, felismerése és kezelése tárgyában készült módszertani anyagoknak, útmutatóknak a gyermekvédelemben dolgozó szakemberekhez, valamint gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagokhoz való minél szélesebb körű eljuttatásáról, e téren képzések, továbbképzések szervezéséről.
A minisztérium a biztossal való egyeztetést követően 2014. május végére elkészítette, és a szociális és gyámhivatalok vezetőinek bemutatta a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működtetése kapcsán „A gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan” című útmutatót.
(10.30)
A tárca a hivatalvezetőket arra kérte, hogy gondoskodjanak a módszertani útmutatóknak a jelzőrendszeri tagokkal való megismertetéséről. Egy következő esetben majd fel fogom olvasni, hogy pontosan erre az esetre hivatkoznak majd a jelzőrendszeri szakemberek, hogy ők ezt a munkatársakkal ismertették, megismertették ezt a módszertant, és innentől fogva ők nem hibásak semmiért. Pontosan erre a módszertanra hivatkoznak, és szörnyű azt kimondani, hogy szakemberek ma Magyarországon arra hivatkozva tárják szét a kezüket, hogy ők egy módszertant megismertek, megismertették a munkatársaikkal, és innentől fogva ők nem hibásak, hogy nem észlelték a problémát.
Ugyanebben az ügyben a biztos folytatja, hogy az ügyben a biztos vizsgálta a gyermekjogi jogok érvényesülését a büntetőeljárás során. A jelentésben szerepel, hogy a gyermekeket 2013 februárjában zárt ülésen a kirendelt eseti gondnok részvételével nyomozási bíró hallgatta meg. A képviseletükre kirendelt eseti gondnok a gyámhivatalnak küldött, a tevékenységére vonatkozó beszámolója szerint a kiskorúak kihallgatását követően az eljárás állásáról semminemű értesítést nem kapott, a sajtóból értesült a vádirat benyújtásáról. Az eseti gondnok álláspontja szerint a sajtóban megjelentek, tekintettel arra, hogy azok alapján a gyermekek azonosíthatóak, ellentétesek a gyermekek érdekeivel. Miután a sajtóhírek kifejezetten rendőrségi forrásra utaltak, a szociális és gyámhivatal vezetője a nyomozást folytató rendőrségtől tájékoztatást kért arról, hogy indult-e vizsgálat annak kiderítésére, hogy hogyan került a média birtokába zárt ülésen elhangzott információ, illetve a sajtó miért értesült az eseti gondnoknál előbb a szülők elleni vádemelésről.
A legfőbb ügyész a büntetőeljárási adatok nyilvánosságra hozatala során irányadó szempontokról, az ezzel kapcsolatos büntetőjogi felelősség megállapíthatóságáról iránymutatást adott ki az ügyészi szervezet számára. A médiumokban megjelent a gyermekek vezetéknevének első betűje, a keresztneveik, a születési évük, lakóhelyük, nevük, házuk, iskolájuk. Így nemcsak a lakóhelyükön, de az egész országban beazonosíthatóvá váltak a gyermekek. A biztos osztotta a gyámhivatal vezetőjének azon véleményét, hogy az azonosításukra alkalmas híradások súlyos, negatív hatással vannak a gyermekekre, az őket ért súlyos trauma feldolgozását nagymértékben nehezítik, sőt el is lehetetlenítik. Hatáskör hiányában a biztosnak nem volt lehetősége a sajtó tevékenységének alapjogi szempontú vizsgálatára, ezért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét kérte fel az érintett gyermekek adatainak kezelésével kapcsolatban a sajtótevékenységek vizsgálatára. Felhívta továbbá a gyámhivatal vezetőjének a figyelmét a gyermekek személyhez fűződő jogainak megsértése iránt a perindítás lehetőségéről. Végül az ombudsman elengedhetetlennek tartotta felhívni a figyelmet a sajtó felelősségére.
Egy másik esetben egy újabb problémát vet fel a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatban az ombudsman. Az alapjogi biztos a sajtóhírekből értesült arról, hogy egy kistelepülésen élő gyermekeket a szüleik kínozták, és szexuális tárgyként tekintettek rájuk. A gyermekeket 2013 májusában a gyermekjóléti szolgálat javaslatára kiemelték a családból és nevelőszülőkhöz helyezték. A gyermekek a velük történteket elmondták a nevelőszülőknek, a szülőket a gyámhivatal feljelentette, ennek nyomán előzetes letartóztatásba kerültek. A biztos az ügyben hivatalból vizsgálatot indított, és a kormányhivatal szociális és gyámhivatalának vezetője a családot gondozó gyermekjóléti szolgálat tevékenységének, valamint a gyámhivatal eljárásának vizsgálatát kérte. A szociális és gyámhivatal az ügyben koordinációs értekezletet hívott össze. Az ott elhangzottak szerint a pedagógusok előtt a gyermekek elhanyagolása, a család nem megfelelő körülményei ismertek voltak, ezt folyamatosan jelezték a gyermekjóléti szolgálatnál, bántalmazás jeleit azonban nem észlelték.
A gyámhivatal vezetője a jelzőrendszer tagjai tekintetében mulasztást nem állapított meg. A szociális és gyámhivatal vezetőjének tájékoztatása szerint a 2014. évi július 26-án tartott vezetői értekezleten a korábbiakban említett - itt hivatkozok a módszertanra - módszertani útmutatót a járási gyámhivatalok vezetőivel ismertették, az anyagot az elsőfokú gyámhivatalok és gyermekjóléti szolgálatok vezetőinek elektronikus úton továbbították. A biztos álláspontja szerint a gyermekeknek a gyermekvédelmi törvényben rögzített, bántalmazással szembeni védelemhez fűződő joga érvényesülése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a megelőzésre, továbbá a bántalmazás jeleinek lehető legkorábbi időben való felismerésére. Itt hivatkoztak a szakemberek, hogy ők ismertették ezt a módszertant, és innentől fogva nem hibáztak.
Az ombudsman egy ajánlást tesz, amit fel fogok olvasni a kormány részére: „Jelentéseiben minden alkalommal igyekezett felhívni a figyelmet a magyar alkotmányi és törvényi garanciák fontossága mellett a nemzetközi emberi jogi elvárásokra. A gyermekvédelmi jelzőrendszer működésének kérdéseitől a gyermekvédelmi gyámok jogintézményének bevezetésén át egészen a gyermekbarát igazságszolgáltatás és áldozatsegítés rendszeréig a problémák konstruktív megoldása irányában kívánt lépéseket tenni. A gyermekek kiszolgáltatott helyzete minden mulasztást, jogsértést, hibát, tévedést felnagyít, a következmények pedig nagyon súlyosak.”
Úgy gondolom, hogy a Magyar Szocialista Párt nevében elmondhatom, hogy mindenféleképpen támogatni fogjuk a törvényt, de ez még mindig kevés. Sokkal többet kell ez ügyben tenni. Ez az a téma, az előttem szóló képviselőtársamhoz csatlakozva, amiben nem lehet azt mondani, hogy nem lehet eleget dolgozni. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél többet foglalkozzunk ezzel, minél többet beszéljünk erről a problémáról.
Én körülbelül két hónappal ezelőtt a Centrál Színházba meghívást kaptam egy civil szervezet előadására, ahol gyermekeket ért szexuális bűncselekményekről tartottak felolvasóestet magyar színházi előadóművészek. Én nem sok politikustársammal találkoztam ezen az estén. Megmondom őszintén, hogy nem tudtam ott tölteni két óra hosszánál többet. Az egész este arról szólt, hogy szexuális zaklatásban szexuális bűncselekményeket átélt gyermekek, akik már végül felnőttekké váltak, jó néhány év múlva leírták történeteiket, és ezeket a történeteket olvasták ott fel. Egyetlenegy szót nem hagytak ki ezekből a levelekből. Én azt gondolom, hogy az ember ült a székben, és folyamatosan azzal küszködött, hogy elsírja magát, tomboljon, őrjöngjön, vagy mit csináljon, hogy felhívja a közvélemény figyelmét arra, hogy ez nem mehet így tovább.
Az, amikor folyamatosan szőnyeg alá söpörjük Magyarországon ezeket a problémákat, én úgy gondolom, hogy kimondhatjuk, hogy nem tudunk csak törvényi szabályozással előrelépni. Mindenféleképpen az egyik legfontosabb feladat a jelzőrendszer megerősítése, a civil szervezetek bevonása ebbe a munkába, és a közvélemény nagyon széles körű felhívása erre a problémára, hogy minél kevesebbszer olvassuk a sajtóhírekben, hogy X településen megint hogy bántalmaztak egy gyereket, vagy hány éven keresztül nem derült ki a saját környezetében, vagy van ettől rosszabb, hogy tudtak róla, csak mindenki homokba dugta a fejét.
Én úgy gondolom, hogy sokkal többet kell a kormány részéről ez ügyben tenni, viszont csak azt tudom mondani, hogy az előttünk lévő törvénytervezetet támogatni fogjuk, de megkérjük a kormányt, hogy sokkal szélesebb körben és sokkal többet foglalkozzon ezzel az üggyel. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Szél Bernadett tapsol.)
