DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, időhiány miatt én most abba a polémiába nem mennék bele, hogy mennyire helyes, illetve szerintem helytelen összemérni a XX. század különböző tragédiáit. Arról van viszont szó, hogy a magyarországi holokauszt a mi közös sorsunk, akik itt élünk, vagy akiknek az elődeink itt éltek a Kárpát-medencében. Az, hogy mondjuk, azt a nagyanyámat elvitték haláltáborba, akinek az édesapja az első világháborúban a Magyar Királyi Hadsereg tisztjeként halt meg, vagy annak a zsidó boltosnak a sorsa, akit utána elvittek Recskre, vagy az, hogy Kárpátalján fél év alatt először 90 ezer zsidót pusztítottak el, utána további 200 ezer magyart vittek el a beözönlő szovjet csapatok; ezt Magyarország, az itt élő emberek tudják megérteni. Éppen ezért fontos, hogy rögzítse a kormány, hogy ha valami elsőrendű szuverenitáskérdés, az az emlékezetpolitika, és egyik országnak sincsenek különleges jogosítványai a magyar emlékezetpolitikával kapcsolatban.
Amit pedig szeretnék megjegyezni, hogy az az eszköz, amit az egyetem választott, a szándékok ellenére is káros, kontraproduktív, és azt gondolom, fontos lenne (Az elnök csenget.), hogy ezt jelezze a kormányzat is. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
