DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az én felszólalásom korántsem fog ilyen izgalmakat kiváltani, lévén, hogy akikről szólni akarok, azok az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok, az apropót pedig az adja, hogy mint tudjuk, és mint hallottuk is az első napirend előtti felszólalásban, a mögöttünk hagyott hétvégén és a megelőző napokon a tanító embereket ünnepelte az ország, akikről sokat, de mégsem eleget beszélünk.
Nem kívánom folytatni azt a nem igazán méltó megközelítést, amit az első napirend előtti felszólaló tett, hogy tudniillik a kötelező pedagógusnapi köszöntő mondatokat felhasználta arra, hogy saját pártjának az elképzeléseit elmondja az oktatásról, és megismételje tizedszer, huszadszor, ötvenedszer az oktatáspolitika iránti kritikáját. Én erről nem fogok szólni, hanem a tanáremberekről, a tanítókról, akiket rengeteg jelzővel illettek írók és gondolkodók. Nevezték őket lámpásoknak, a nemzet napszámosainak, gyémántcsiszolóknak, vagy szívesen idézem a XVI. századi költő szavait, aki így írt: A tanári pálya minden más pályánál tágasabb, távlatosabb, határtalanabb, s mint a Nílus termékeny vize, túlárad saját partjain. A jó tanár nemcsak pedagógus, hanem kertész, filozófus, esztétikus, lélekbúvár, művész- és mesterember egy személyben, s nemcsak tudását közvetíti, bár ez sem kevés, hanem példát ad, jellemet formál, ültet, gyomlál, olt és szemez, mint a kertész, életet visz a könyvekbe, a könyveken keresztül a tanításba, állandó és eleven hidat épít az eszmény és a mindennap, az elvontság és a tapasztalás közé.
Nagyon szép ez a megközelítés, és sorolhatnám a szebbnél szebb és találóbbnál találóbb idézeteket, amelyek mind a tanár munkáját érintik, mégsem tudom megállni, hogy Antoine de Saint-Exupéry egyik gondolatát még ne hozzam ide, aki valahogy úgy ír, hogy ha a tanár azt akarja, hogy a tanítványai hidat építsenek, akkor nem fát és szerszámot ad nekik először, hanem fel kell hogy keltse a vágyukat a tenger iránt. (Folyamatos zaj.) Nos, ez a tanári hivatásnak talán a lényege, hogy felkeltse a vágyát a tanítványoknak a tenger iránt, a jövő iránt, a kutatás, a tanulás iránt.
Hogyan képes ennek eleget tenni egy pedagógus? Bizony, nem könnyű mesterség, nem könnyű hivatás ez! A saját személyiségében, emberségében ott vannak azok a tartalékok, de azért nem mindegy, hogy mennyire segíti őt az állam ebben. Hallottuk az első napirend előtti felszólalásban itt, hogy az állam milyen központosítást hajtott végre. Hadd idézzem Eötvös Józsefet - nem idézem, csak a gondolatát -, aki már 1840-ben, február 23-án tartott beszédében kifejtette azt, hogy az államnak generális felelőssége van a tekintetben, hogy hogyan zajlik egy országban a nevelés, és nem vitatta, miközben ugyanez az Eötvös József természetesen az iskolák önállósága mellett is érvelt. Nos, mi pontosan ezt tettük a 2010-ben elkezdődött kormányzás idején, hogy megerősítettük az állam szerepét, de az iskoláknak, a szellemi műhelyeknek az önállóságát is fenntartottuk. Szintén Eötvös József nevéhez fűződik a tanárképzés deklarálása és intézményrendszerének a megteremtése. (Zaj. - Az elnök csenget.) 1848-ban már szót emelt a tanárképzés érdekében, és az ő elképzeléseit végül csak gróf Klebelsberg Kunó tudta megvalósítani.
Mi is megújítottuk a tanárképzést, aminek eredményeképpen már az elmúlt évben és az idén is lényegesen több hallgató, fiatal jelentkezett a tanári pályákra, amelyben mind a tanári pálya megbecsülése testesül meg. És folytathatnám mindazokat az intézkedéseket a pedagógus-életpályán keresztül, amelyről szintén sok szó esett, de inkább azt emelném ki, hogy az állam és az önkormányzatok és az igazgatók és a civil társadalom minden évben nagyon komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél több kiváló pedagógus kapja meg az őt megillető kitüntetést. Nagy öröm volt az elmúlt héten a Bonis Bona-díj átadásán részt venni, a Balog Zoltán miniszter úr által átadott kitüntetések átadásakor részt venni (Zaj. - Az elnök csenget.), és bizony látni, hogy nemcsak a tanárok, hanem a szülők és a diákok is örültek.
Isten éltesse a kollégákat! Kívánok nekik további erőt, hitet és kitartást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
