GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A világháborúk áldozatairól való gondoskodás nem is lehet kérdéses. Ez erkölcsi kötelem. Ez a kötelezettség, ez a kötelem szerintem hovatartozástól vagy színezettől függetlenül minden parlamenti frakcióban ülő képviselő számára mindenfajta ideológiai gondolatot felülír.
Itt a Parlament falai között azt mondom, hogy szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mármint generációs értelemben, mert közvetlen formában nem voltunk elszenvedői ezeknek a folyamatoknak, de emlékképek vagy elmondott képek, amelyek emlékképekké alakultak ki az emberben, mélyen ülnek mindegyikünkben.
1914, 1939: Harangozó képviselőtársam a vezérszónoklatában szólt ezekről az öngyilkos háborúkról, ezeknek a borzalmairól, és mindarról, amit a családokban adott esetben ezt követően el kellett szenvedni. Ilyen értelemben tehát az a felvezetés, az a gondolatsor, amely Lázár képviselőtársam expozéjában elhangzott, és arra utal, hogy nem feladat, nem erkölcsi kötelezettség van e tekintetben, számomra is mérce, és olyan mérce, amely támogatható és elfogadható.
Két kérdést, kiegészítést szeretnék mindössze hozzátenni. Igazából, ha valamit fontosnak tartunk, akkor természetesen ennek az anyagi háttere vonatkozásában is meg kell teremteni azt az összegszerűséget, ami gyakorlatilag biztosítja azt, hogy megfelelő szinten, megfelelő módon ennek a kielégítésére sort lehessen keríteni.
2015-ről ’16-ra egyébként néhány száz millió forintos csökkenés következett a hadiözvegyek és hadiárvák ellátását érintően. Nyilván ez sajnálatos eseményekkel is összefügg, elhalálozásokkal és egyebekkel, de azt gondolom, hogy az a nagyságrend, amiről szó esett, mintegy 20 ezer ember megsegítése e tekintetben, nyilván új források bevonását is megkívánja. Nyilván ez a 2016-os költségvetésben is meg kell hogy jelenjen. Érdemes megfontolni, meggondolni, illetve arra a kérdésre is egzakt, egyértelmű választ adni, hogy mi van a magyar állampolgárságot elnyert emberekkel, illetve hogy a környező országokban - itt elsődlegesen nyilván Romániára gondolhatunk - voltak-e, vannak-e hasonló ellátási formák, és ezek hogyan és miképpen illeszkednek egymáshoz.
De a második említett kérdés, amit kiegészítésként mindenképpen szeretnék hozzátenni, igazából az, ami az ellátottaknak azon körét érinti, akik hadiárvákként adott esetben a 16. életévüket nem haladják meg, és utána esetleg iskolai tanulmányokat nem folytatnak, az megszűnik, a másik pedig, hogy a 25. életévük után, ha a tanulmányaikat befejezik, akkor szintén megszűnik. Érdemesnek tartanám megfontolni azt, hogy ezt a két időbeni korlátot fenn kell-e vagy ilyen értelemben kell-e fenntartani.
(13.20)
A második kiegészítő gondolatom befejező része pedig nem szólhat másról, mint arról, hogy sajnos Magyarországon az öregségi nyugdíj minimuma hosszú-hosszú-hosszú éveken keresztül szégyenletesen alacsony szinten van tartva, és ez az ellátási forma pedig ehhez illeszkedően, ennek a 30 százalékában jelenik meg, ami gyakorlatilag nem sokkal haladja meg a 8 ezer forintos nagyságrendet.
Érdemes lenne - megismétlem vezérszónokunk gondolatát - az öregségi nyugdíjminimum összegét megemelni, sokfajta jó értelmű kötelezettségnek tenne eleget ezzel a parlament, és indirekt módon itt a hadiözvegyek és a hadiárvák ellátása tekintetében történő forrástöbbletek megteremtését is megalapozná egy ilyenfajta javaslat érvényesítése és megvalósítása. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
