SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT
SZABÓ ZSOLT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak röviden néhány gondolatot, ha szabad. Egyrészt: keretegyezményről beszélünk, egy dohai módosításról, ami rögzített tartalommal, rögzített feltételekkel, előre meghatározott módon került rögzítésre. Ennek megfelelően hozzáírni, javaslatot tenni tudunk, majd a párizsi konferencián, illetve véleményt alkotni erről tudunk.
Azonban van néhány gondolat ezzel kapcsolatban. Egyrészt Sallai R. Benedek képviselő úrnak mondanám: az én hitem az, amit a köztársasági elnök úr tesz. Nem kicsik vagyunk, csak tegyünk. Elmondta a véleményét, fölajánlást tett, kvótában tett fölajánlást, és abban az útban, amivel ő foglalkozik - például az öntözés, és erre majd mindjárt visszatérek más területeken -, én ebben hiszek. Viszont nem hiszek az atavizmusban. Nem hiszek az ősökhöz való visszalépésben. Nem hiszek abban, hogy vezessünk be egy 30 évvel ezelőtt bevett szokást, utolsó milliméterig szabályozzuk le, hogy mit kell tenni a gazdaságban. Ez megbukott. Volt egy neve, nem akarom hangosan kimondani, nem illik az Országgyűléshez, de ez megbukott. Én abban hiszek, hogy keretlehetőségekkel és akár európai, akár hazai pályázati forrásokkal - és erre majd mindjárt kitérek - segítsük elő, hogy ez bekövetkezzék. Azonban ez olyan, mint a hegyre menetel, nem egy lépés, hanem sok, sok, sok, és lehet, hogy soha nem érünk föl, de mindent megteszünk azért, hogy a klímapolitikában tudjuk előrelépni. Higgye el, képviselő úr, ezen vagyunk.
Mondok egy érdekes számot. A világban sokan félreértésekkel gondolkodnak. Mindenki azt mondja, hogy például Kínában, amely nem csatlakozott a kiotói egyezményhez, és nem tesz semmilyen vállalást, milyen gond és probléma van. Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egy főre jutó üvegházhatásúgáz-kibocsátásban az USA, mondjuk, 20 tonnánál tart, India, mondjuk, 3 tonnánál, Kína, mondjuk, 1 tonnánál. Jó lenne, hogy valamennyi gazdasági vezető ország, akár az Amerikai Egyesült Államok, akár Kanada, akár, mondjuk, Kína, India, a fejlődő országok csatlakoznának a klímapolitikához. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el! Ha csak két tényezővel foglalkozunk, a palagáz-kitermeléssel és az európai elektromos rendszerek úgynevezett kábelveszteségével, ha ezt meg tudnánk fogni, akkor már nem lenne a 2 Celsius-fok beszédtéma a klímapolitikában.
Van nagyon sok teendőnk, de nem csak rajtunk múlik. Mi azt tehetjük, hogy csatlakozunk minden pozitív gondolathoz, és minden témában segítjük ezt a folyamatot.
Még egy érdekesség, hogy a gondolkodásmódját lássák önök a kormánynak. A következőn törjük a fejünket. Komposztálunk. A termőföld - azáltal, hogy a vízmegtartó képessége romlik, tehát, ha úgy tetszik, a humuszmegtartó képessége romlik - folyamatosan szárad kifelé, és a klímahatás egyre inkább érvényesül. Nos, azon törjük a fejünket, hogyan tudnánk azt elősegíteni, hogy komposzttal javítsuk a termőföldet, a megtermelődött komposzttal, ami a hulladékból, a zöld hulladékból - EU-s kötelezettség -meg-termelődik. Tehát nem állunk és nem ülünk, hanem gondolkodunk.
Én arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt a fontos törvényt, ennek a fontos törvénynek a ratifikációját támogassák - mint ahogy jelezték is -, és fogadjuk el közösen, hogy egyet megint lépjünk előre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
