DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a tény, hogy szükségessé vált ennek a büntetőjogi salátatörvénynek a benyújtása, ismét bizonyítja az Orbán-kormány jogalkotási tevékenységének alacsony színvonalát. Bár a törvényjavaslatban van néhány új érdemi elem, azonban a módosítások nagyobbik része a 2010-14 között megalkotott törvények korrekciójának tekinthető.
Elsősorban a 2012-ben elfogadott büntető törvénykönyv, illetve a 2013-es büntetés-végrehajtási kódex rendelkezéseit érinti a módosítások. Természetesen egy ilyen terjedelmű, több száz paragrafust tartalmazó kódex esetében óhatatlanul fordulnak elő hibák, pontatlanságok. Azonban például a bűnhalmazatra vonatkozó szabályok esetében nem egyszerű elírások, hanem a jogbiztonságot súlyosan sértő koherenciazavarok orvoslására volt kénytelen javaslatot tenni a kormány.
Azonban nem is annyira a büntető törvénykönyv, hanem sokkal inkább a büntetés-végrehajtási törvény esetében szembeötlő az Orbán-kormány elfogadhatatlan színvonalú jogszabály-előkészítési tevékenysége. Ez a törvényjavaslat is visszaigazolja mindazokat a kritikákat, amelyeket az MSZP már a bv-törvény 2013. novemberi vitájában megfogalmazott. Mi már - és személyesen én is - akkor is elmondtuk, hogy a kormány ugyan egy alapvetően előremutató, de nem megfelelően előkészített, a szakmával kellően végig nem egyeztetett törvényt fogadott el rohamtempóban az Országgyűléssel.
Azt is bemutattuk, hogy hiányoznak a végrehajtás alapvető személyi és tárgyi feltételei. Önök persze szokás szerint tudomást sem vettek ezekről a kritikákról. Majd 2014 novemberében, néhány héttel a kódex hatálybalépése előtt kénytelenek voltak az új törvény több mint harmadát, azaz 70 paragrafust módosítani. Átírták, pontosították, kiegészítették az új kódex számos rendelkezését, az iratbetekintési jog gyakorlásától kezdve az elítéltek elővezetésén át a kockázatértékelés és a biztonsági csoportba sorolás szabályaiig. Pár héttel a hatálybalépés előtt ezzel a töméntelen mennyiségű módosítással próbálták működőképessé, alkalmazhatóvá tenni az új törvényt.
Ilyen előzmények után lépett hatályba a büntetés-végrehajtási törvény 2015. január 1-jén. Azonban gyakorlati alkalmazása megkezdése után azonnal kibukott a törvény számos hiányossága. Bár a hatálybalépés óta még fél év sem telt el, de máris a büntetés-végrehajtási törvény újabb módosítását kénytelen tárgyalni az Országgyűlés. Erről van szó, sajnos.
Az újabb és újabb szakmai kudarcokból ráadásul semmit sem tanultak, hiszen még ezt, a javított törvény újabb javaslatát sem egyeztették le megfelelően. Azt ugyanis nemhogy az ágazatban tevékenykedő szakszervezetekkel nem egyeztették le, de még a Magyar Rendvédelmi Karral sem, legjobb tudomásom szerint, államtitkár úr, Holott éppen önök tették a Magyar Rendvédelmi Kart többek között a büntetés-végrehajtásban dolgozók szakmai köztestületévé.
Kérdem én: milyen szakmai munkát szánnak önök a Magyar Rendvédelmi Karnak, ha még a tevékenységüket érintő törvényjavaslatokról sem kérik ki a véleményüket? Tehát a büntetés-végrehajtási törvény témájában immár harmadszorra vagyunk kénytelenek elmondani, hogy a jogszabály előkészítésének módja és a végrehajtás feltételeinek hiánya miatt elfogadhatatlan a benyújtott javaslat. De még egy kodifikációs szempontból tökéletes új bv-kódex is csupán pusztába kiáltott szó lenne a büntetés-végrehajtás intézményrendszerének átfogó modernizációja nélkül. Márpedig ennek kevés nyomát látni.
A bv-intézetek zsúfoltsága semmit nem enyhült, átlagos telítettsége a 2012-es 137 százalékról 2013 végére 143 százalékra nőtt.
(13.20)
Emellett a bv-állomány munkakörülményei is borzalmasak. Sok bv-intézet csak rendkívül feszes gazdálkodás mellett, állandó, jelentős mennyiségű túlóra igénybevételével képes ellátni a feladatát. A bv-állomány illetménye ugyan emelkedik július 1-jétől, azonban az új szolgálati törvényből is fakadóan hiányoznak a bv-állomány pihentetésére és rekreációjára vonatkozó speciális szabályok, holott a zárt intézeti környezet, a fogvatartottak napi szintű őrzése, felügyelete különösen nagy pszichést megterhelést jelent.
A hatályos szabályokat toldozó-foldozó salátatörvényektől érdemi eredmények nem várhatók. Nem is ez a céljuk. Egyetlen rendeltetésük, hogy egyáltalán alkalmazhatóvá tegyék az elrontott új törvényeket. Érdemi eredmények eléréséhez az Orbán-kormány büntetőpolitikájának alapvető újragondolása van szükség. Ezt számtalanszor elmondtuk már, én részletezni most nem kívánom. Mi a követendő iránynak az úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitikát tartjuk. Ezt mindannyian tudjuk itt az Országgyűlésben, hogy mit takar és mit rejt. Nem az eszetlen szigorítást, hanem a megfelelő szigorítást jelenti. Azt jelenti, hogy a súlyos bűnelkövetők számára a törvény teljes szigorát kell érvényesíteni és elsősorban a szabadságvesztés büntetést, de bizony az alternatív szankciók alkalmazása indokolt volna a kisebb súlyú bűncselekményt első ízben elkövető bűnelkövetők esetében. Így talán egyébként a túlzsúfoltságot is meg lehetne szüntetni vagy legalábbis mérsékelni lehetne. A kormány persze ezt az alapvetően technikai jellegű módosítási csomagot is megpróbálja eladható csomagolásba burkolni, államtitkár úr is ezt tette a nyitóbeszédében. Ez a színes csomagolás pedig a korrupcióellenes fellépésnek az ígérete. A törvényjavaslat valóban több ponton is módosítja a korrupcióval összefüggő bűncselekményekre vonatkozó szabályokat. Lényegében azonban egyetlen tényleg érdemi változást tartalmaz a javaslatcsomag: a törvényjavaslat szerint minden korrupciós bűncselekmény esetén büntetni fogják, ha az erről tudomással bíró hivatalos személy nem tesz feljelentést.
Tisztelt Képviselőtársaim! A korrupció elleni harc rendkívül fontos. Elég sokat vitatkozunk manapság itt az Országgyűlésben erről. A korrupt hivatalnokokat pedig szigorúan meg kell büntetni. Normális körülmények között az is elvárható, hogy a hivatalos személyek feljelentést tegyenek, ha korrupcióval összefüggő bűncselekményt észlelnek. Azonban mindenki pontosan tudja, hogy a mai Magyarországon nem a megvesztegethető ügyintézők, hanem a Fidesz által törvényi szintre emelt korrupció jelenti a legnagyobb problémát, az intézményesített állami korrupció. Ha önök valóban a korrupció ellen akarnának küzdeni, elfogadták volna a korrupcióellenes törvénycsomagunkat, amely többek között megszüntette volna a korrupt összeférhetetlenségi viszonyokat, és átláthatóvá tette volna az állami pályázatokat. Indoklás nélkül utasították el ezt tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.
Emellett egyébként persze hozzáteszem, hogy rendre lesöpörnek minden olyan ellenzéki kezdeményezést, amely átláthatóvá tenné, mire költik az adófizetők pénzét. Éppen tegnap lehettünk egyébként egy ilyen LMP-s javaslat leszavazásának a tanúi, illetve ott csak a vita volt, és a mai napon szavazta le az Országgyűlés. Ehelyett milyen javaslattal jönnek elő? Hogy rettegjen az a kishivatalnok, aki nem meri feljelenteni a zavarosban halászó főnökeit. Nagyon kétszínű formája ez a korrupció elleni harcnak, miközben egy egész ország szeme láttára következmények nélkül osztogatják egymás közt a fideszes nagyurak a földet, a trafikot, építenek a házuk mellé futballstadiont, s a többi. Mert vajon azok a cégek és magánszemélyek, akiknek a neve a felcsúti stadion szponzorai között olvashatók, nem befolyást vásároltak-e netán, nem döntéshozókat, pontosabban az első számú döntéshozót akarták lekenyerezni? Lehet és kell büntetni a korrupt ügyintézőket, lehet és kell feljelentési kötelezettséget előírni. Azonban először a maguk háza táján tegyenek rendet, először az intézményesített állami korrupciót legyenek szívesek felszámolni!
A törvényjavaslat kevés érdemi elemével összefüggésben még néhány szakmai szempontot szeretnék képviselőtársaim figyelmébe ajánlani. A javaslat lehetővé teszi, hogy a bv-intézetekben vallási részlegek működjenek. A vallási részlegen az elítéltek végrehajtási fokozattól függetlenül elhelyezhetők. Ez persze érdekes lesz, hogy majd azt az emberölés miatt elítélt embert a közlekedési szabályszegővel teszik ugyanabba a helyiségbe, ami egyébként normálisan a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében nem fordulhatna elő, de ez nyilván egy külön vitát ér meg. A lazább rezsimszabályok mellett a részlegen való elhelyezés nagy előnye a fogvatartottak számára, hogy a vallási szertartásokon együtt vehet részt a hozzátartozóival, ami nem számít bele a látogatófogadás idejébe. A vallási részleg felállításának az elítéltek társadalmi integrációja szempontjából kétségkívül haszna lehet. Egy vallási közösségbe tartozó betagozódás, illetve annak szabályainak betartása segítheti a társadalomba való beilleszkedést és a normakövető magatartás megerősítését.
Ugyanakkor rendkívül nagy körültekintéssel kell eljárni az erre vonatkozó szabályok kidolgozásakor. A szigorú börtönviszonyok között ugyanis igen jelentős kedvezményt jelenthet a vallási részlegen történő elhelyezés. Márpedig a benyújtott törvényjavaslat alapján a kedvezmények elérése igencsak eshetőleges. Eleve a bv-intézet és a vallási közösség megállapodásán fog múlni, hogy egy adott intézményben működni fog-e ilyen részleg. Az pedig, hogy egy adott elítélt oda kerülhet-e, a reintegrációs tiszt tesz javaslatot a börtönlelkész véleményének kikérése után. Álláspontunk szerint a vallási részleg működését indokolt lenne a törvényben részletesebben szabályozni. Például törvényi garanciákat kellene teremteni arra, hogy az egyes vallási közösségekhez tartozó fogvatartottak ne kerülhessenek előnyösebb vagy hátrányos helyzetbe a más vallású fogvatartottakhoz képest. Az ilyen helyzet előállítása ugyanis mind erkölcsi, mind alapjogi szempontból aggályos lenne. Hogy ezt egész konkrétan mondjam, államtitkár úr, kíváncsi lennék, és erre várnék majd egy választ öntől, hogy hogy fog ez kinézni, csak keresztényeknek vagy egyáltalán még szűkebb értelemben katolikusoknak lesz erre lehetősége, vagy mondjuk, a buddhista, az iszlám és a zsidó vallásúak számára is lehetőség lesz ilyen elhelyezésre.
Ezt csak azért kérdezem, államtitkár úr, mert ha ez valójában kézzelfogható kedvezményeket jelent, ahogy az előbb említettem, például azt, hogy gyakrabban találkozhat hozzátartozóval az, aki ilyen vallási részlegben kerül elhelyezésre, akkor mi a megoldás. Mondjuk az, aki egy Magyarországon kevésbé bevett vallás híve, az eleve kizárja magát ezekből a kedvezményekből, mert a büntetés-végrehajtási intézetek keretei között valószínűleg kevés helyen lesz erre lehetősége, vagy éppen, mondjuk, el kell mennie egy katolikus vallási részlegbe, annak ellenére, hogy neki nem ez a vallása? Vagy ezek egyfajta ökumenikus közösségek lesznek? Ez az, amire azt mondom, hogy a szabályozás nem kellőképpen kimunkált, és nem igazán tudjuk azt, hogy valóban hogy lehet majd megfelelni mind az erkölcsi, mind az alapjogi szempontoknak, amelyek a vallásszabadságra és a diszkrimináció tilalmára vonatkoznak ebben a témakörben.
A törvényjavaslat módosítja a büntetőeljárásban lefoglalt dolgok kiadására vonatkozó szabályokat - hogy továbbmenjek a témában, mert nagyon kevés az idő. A lefoglalt dolog kiadására akkor kerül sor vagy kerülhet sor, ha elkobzásnak, vagyonelkobzásnak nincs helye. Jelenleg az a szabály, hogy a lefoglalt dolog értékét kamatostul kell kiadni, ha azt a lefoglalás alatt értékesítették. A törvényjavaslat ebből a rendelkezésből törli a törvényes kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettséget. Kérdezem, hogy miért. Mert ha a lefoglalásnak, vagyonelkobzásnak helye van, akkor értelemszerűen egyértelmű a helyzet, tehát ha az egy bűnös vagyontárgy. De ha a végén, mondjuk, kiderül, hogy nem volt indokolt a lefoglalás, akkor miért is nem lehet a törvényes kamatot megadni annak, akitől egyébként a hatóság jogtalanul foglalt le valamit? Ez meglehetősen méltánytalannak tűnik, erre fogunk módosító javaslatot is benyújtani. Értem én, hogy ez az államnak spórolás, de úgy hiszem, a tulajdonhoz való jog és a méltányosság elvével megint elég kevéssé van összhangban ez a rendelkezés, államtitkár úr.
Idő hiányában összességében azt tudom mondani, hogy az MSZP a most előterjesztett módosításokkal együtt sem tartja elfogadhatónak az új Btk.-t és a büntetés-végrehajtási törvényt.
(13.30)
Ahogy mondtam, majd megfelelő novelláris módosításokkal, ha odakerül a sor, módosíthatóak lesznek, annak ellenére, hogy egyébként sok előremutató szabályt látunk benne.
Ráadásul az is félő, hogy ez az új, újabb törvénymódosítás is legalább annyi kérdést nyit fel - lásd, amit említettem például a vallási kérdésekkel kapcsolatban -, mint amennyit megold, ezért a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem áll módunkban támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet.
