DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a szíves felkonferálást Staudt képviselőtársamnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot több részre lehet bontani, illetve az értékelése is részenként eltérő az LMP oldaláról.
Szeretném azzal kezdeni, amit mindenképpen üdvözlünk a javaslatban, méghozzá azt az elemet, amelyik egyébként az elektronikus kapcsolattartást a büntetőeljárásban fejleszti, lehetővé teszi. És természetesen önmagában a büntető törvénykönyv antikorrupciós kiegészítésének az irányát szintén üdvözöljük. Itt a törvényjavaslatban olyan elemek bukkannak fel, amelyek már évekkel korábban az LMP antikorrupciós csomagjában szerepeltek, illetve az új Btk.-hoz benyújtott és egyébként a Fidesz által leszavazott módosító javaslatainkban is szerepeltek. Tehát önmagában az irányát a Btk. antikorrupciós célú kiegészítésének üdvözöljük, helyesnek tartjuk, viszont korántsem tartjuk elégségesnek.
A hiányérzeteink egy része egyébként nem is az anyagi jogra, hanem az eljárásjogra vonatkozik, aminek a módosítását szintén javasoltuk részben a Be.-nél, részben pedig az új ügyészi törvénynél. Tudniillik ugyan helyes törekvés van arra a törvényjavaslatban, hogy a korrupció látenciáját végre visszaszorítsuk, napfényre hozzuk a korrupciós bűncselekményeket, de ezt önmagában anyagi jogi eszközökkel nem lehet elérni, ehhez a szervezeti, illetve az eljárásjogi szabályokon is változtatni kell.
Magyarországon olyan nagy a korrupció látenciája, hogy tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy Európában az egyedüli ország vagyunk, ahol nincs is korrupció, hiszen bárhová nézünk, akármelyik égtájra, azt látjuk, hogy Horvátországban, Szlovéniában, Franciaországban, Németországban korábbi vagy éppen hivataláról leköszönt miniszterelnököket, államfőket, minisztereket, főpolgármestereket visznek el vezetőszáron, míg Magyarországon ez elképzelhetetlen. Két eset lehetséges: vagy azért, mert Magyarországon nincs korrupció, vagy azért, mert Magyarország egy következmények nélküli ország. Én egyébként az utóbbi esetre tennék nagyobb tétet.
Annyit állítok, hogy önmagában a Btk. csiszolgatásával nem lehet a korrupciós cselekményeket felszínre hozni. Az egyik ok az, hogy nagyon sok esetben a korrupciós cselekmények el sem jutnak vádemelésig, tehát hiába dicsekszik bárki a váderedményességgel, ha a legtöbb esetben a történet elhal, még mielőtt vádemelésre sor kerül. Mi is tudunk az elmúlt évekből számos olyan korrupciógyanús ügyet, ahol még vádemelésre sem került sor, sőt volt olyan politikus, akit meggyanúsítottak, és utána verte a mellét, hogy még csak vádat sem sikerült ellene emelni, annyira tisztán játszott.
Éppen ezért javasoltuk azt, hogy a büntetőeljárásban bizonyos közérdek elleni cselekményeknél - és nemcsak a korrupciós cselekményeket sorolom ide, de például környezet- és természetkárosítás esetén is - a feljelentőnek, tehát annak a bátor honpolgárnak, aki a hatóságokhoz fordul, mert egy korrupciógyanús ügyet talál, vagy környezet- és természetkárosítást észlel, legyenek hatékony jogorvoslati eszközei. Tehát tudja továbbpörgetni akár egy oknyomozó újságíró, akár egy bátor honpolgár azt az ügyet, amely álláspontja szerint sérti a közérdeket. Ezért javasoljuk azt, hogy abban az esetben, amikor például egy nyomozást megszüntető határozat születik, mint oly sokszor korrupciógyanús ügyekben, a feljelentőnek legyen lehetősége jogorvoslathoz folyamodni.
Menjünk tovább! Szintén erősítené a titokban maradó korrupciógyanús ügyek felszínre hozatalát, ha a Fidesz-KDNP elfogadta volna az LMP-nek azt a javaslatát az új ügyészségi törvénynél, hogy az ügyészség közérdekvédelmi funkcióit erősítsük meg, tehát legyen egy olyan úgynevezett watchdog, őrkutya szerepe az ügyészségnek, hogy ha különböző tényfeltáró, oknyomozó újságírók kitesznek a placcra ügyeket, akkor az ügyészség ne tudjon elhajolni, hogy nem érkezett feljelentés, hanem hivatalból legyen kötelezettsége megvizsgálni ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát.
S végül és egyáltalán nem utolsósorban itt is meg kell említenem azt, mint az előző bírói jogállást érintő törvénymódosításnál, hogy elengedhetetlen az igazságszolgáltatás nyilvánosságát törvényben rendezni. Ha törvényben szabályozott az, hogy egy büntetőeljárás különböző fázisai mikor és mennyiben nyilvánosak, akkor el lehet kerülni azt, hogy bizonyos ügyekben bizonyos iratok bizonyos sajtótermékekhez elkerülnek, más korrupciógyanús ügyekben viszont nem lehet tudni, hogy hol tart a történet. Utóbbira említhetem azt is, hogy a szekszárdi trafikmutyi ügyében Hadházy Ákos kollégám két évvel ezelőtt feljelentést tett, de a mai napig nem tudjuk, hogy mi újság van, a mai napig nem tudjuk, hogy például Horváth képviselőtársunk számítógépét megvizsgálták-e, és a többi, és a többi. De sorolhatjuk a földügyeket is. Számtalan olyan visszaélésgyanús ügy van, ahol nem tudunk semmi többet, például a NAV-ügyben sem tudjuk azt, hogy per pillanat hol tart a nyomozás. Mert egyfelől az igazságszolgáltatás nyilvánosságát törvényes keretek közé kell szorítani, másrészt viszont pontosan a közérdeket sértő ügyekben egy nagyobb fokú nyilvánossága kell hogy legyen a büntetőeljárásnak.
Amit viszont az anyagi jogi szabályokban hiányolunk, és nem tartjuk elégségesnek a kormányzat jelenlegi lépéseit: az egyik az, hogy az LMP álláspontja szerint egészen a vádemelésig biztosítani kell a korlátlan enyhítés lehetőségét.
(14.00)
Tehát akkor hatékony az a kormányzati törekvés, hogy legalább a korrupcióban részes egyik felet érdekeltté tegye abban, hogy feltárja a cselekményt, ha erre egyébként a vádemelésig szükség van. Kettő: Az LMP már 2010-ben is javasolta, követelte, és az új Btk.-hoz is módosító javaslatként előterjesztette, hogy ahogyan a személyes adatok védelmét védi a büntető törvénykönyv, ugyanígy a közérdekű adatok nyilvánosságát, az információszabadságot is védeni kell. Magyarul, ha törvény előírja azt, hogy bizonyos adatokat, például szerződéseket nyilvánosságra kell hoznia egy minisztériumnak, egy önkormányzatnak, ha a közzétételi kötelezettségének egy önkormányzat vagy egy minisztérium nem tesz eleget, az illetékes polgármester vagy miniszter bizony vonuljon börtönbe.
(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mi természetesen szélesítenénk azt a kört is, ahol kötelező meghatározott időn belül közzétenni szerződéseket vagy éppen pályázati ajánlatokat. Gondolok itt közbeszerzési vagy állami földpályázatokra. Az LMP éppen azt követeli három éve, hogy ezeknek a pályázatoknak érvényességi feltétele legyen, hogy a pályázati határidő elteltét követően valamennyi versengő ajánlat kerüljön ki az internetre, legyen hozzáférhető. Viszont a kör ott zárul be, hogy ha ezt a kötelezettségét megszegi az arra illetékes személy, ennek nyilván vannak érvényességi következményei egy pályázatra, de bizony legyen büntetőjogi következménye annak, ha egy polgármester úgy basáskodik, vagy egy miniszter annyira megfeledkezik magáról, hogy a törvényben előírt közzétételi kötelezettségét sem teljesíti.
Végezetül pedig a korrupciós cselekmények között mi a feljelentés elmulasztását nemcsak hivatalos személyeknél, hanem gazdálkodó szervezeteknél is büntetnénk. A gazdasági vesztegetés, azt lehet érzékelni, szorosan összefonódik egyébként a politikai korrupcióval.
Tisztelt Országgyűlés! Ami a további részét illeti ennek a törvényjavaslatnak, szemben a jobbikos kollégával, én egészen más oldalról kritizálnám. Továbbra is azt látjuk, hogy a kormány a szigorító, elnyomó büntetőpolitikában hisz, aminek az eredménye annyi, hogy a börtönnépesség folyamatosan nő. Magyarországon tarthatatlan a zsúfoltság a büntetés-végrehajtási intézményekben, és a reszocializációs tevékenység így nem tudja kifejteni a hatását. Azt gondolom, akkor hatékony a büntetőpolitika, ha a fókusz azon van, hogy az egyébként normaszegő embereket hogyan lehet a társadalomba visszailleszteni.
Éppen ezért teljesen célszerűtlennek tartjuk azt a javaslatot, ami a reintegrációs őrizet szabályainak megsértését fogolyszökésnek minősíti. Egész egyszerűen arról van szó, hogy miközben a reintegrációs őrizet egy helyes reszocializációs, a társadalomba visszaillesztő logikát követ, a fogolyszökéssé minősítése a reintegrációs őrizet megsértésének tökéletesen szembemegy ezzel a jogalkotói szándékkal.
A törvényjavaslatnak van egy pontja, amelyik, azt gondolom, egyébként helyesen próbál tényállást felállítani a terrorizmus finanszírozására. Egész pontosan itt egy tényállási elemmel egészítené ki a törvényjavaslat a büntető törvénykönyvet. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Charlie Hebdo-merényletet követően az LMP még januárban egy törvényjavaslatot letett a Ház asztalára, ami azt a célt szolgálná, hogy a magyar rendvédelmi szervek, szolgálatok sokkal hatékonyabban tudjanak fellépni a Magyarországról az Iszlám Államhoz kiutazó vagy Magyarországon ilyen célból átutazó személyekkel szemben.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha Magyarország fel akar lépni a terrorizmus ellen, akkor nem idegenellenes uszítással kellene a parlamentnek operálnia - nem a parlamentnek, bocsánat, a Fidesznek és a Jobbiknak -, hanem éppenséggel a büntető törvénykönyvnek azokat a hézagait kéne betömködni, amik egyébként lehetőséget nyújtanak potenciális terroristák számára. Az LMP januárban azt javasolta, hogy egészítsük ki a büntető törvénykönyvet egy olyan új tényállással, ami egyébként a terrorcsoport szervezésére vonatkozik. Ez nem áll ellentétben a jelenlegi jogalkotói szándékkal. A terrorcselekmény tényállását pontosítsuk úgy, hogy a Magyarországról történő kiutazás, illetve a Magyarországon történő átutazás világosan büntethető és a szolgálatok, a rendvédelmi szervek számára világosan alkalmazható szabály legyen.
Végezetül pedig javasoltuk azt is, hogy a háborús uszítás tényállását a büntető törvénykönyvben egészítsük ki azzal, hogy a terrorizmus támogatására uszítás vagy a terrorizmust támogató hírverés szintén büntethető legyen. Ezek a kiegészítések azért is lennének fontosak, mert minden egyes ilyen büntetőjogi kiegészítés lehetőséget teremt a titkosszolgálatok, rendvédelmi szervek számára, hogy hatékonyabban tudjanak fellépni a Magyarországot érintő terrorfenyegetettséggel kapcsolatban.
Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor a kétharmados többség, egyébként felelőtlen módon, a gyur-csányista-bajnaista képviselők támogatásával megszavazta Magyarország katonai szerepvállalását Észak-Irakban, és nem egészen belátható az, hogy ez milyen biztonsági kockázatnövekedéssel jár, azt gondolom, a büntető törvénykönyvnek ez a kiegészítése nem elégséges. Továbbra is javasoljuk azt, a kormány fontolja meg a Lehet Más a Politika januári javaslatait, és a terrorcselekmény tényállását egészítse úgy ki, hogy a magyar rendvédelmi szervek hatékonyan fel tudjanak lépni a Magyarországot tranzitországként használó terroristákkal szemben, és legyenek egyéb olyan eszközök, amelyek hatékony fellépési lehetőséget adnak a rendőrségnek, illetve a titkosszolgálatoknak. A büntetőjogon belül el lehet és el is kell végezni azokat a módosításokat, amelyek Magyarországot védettebbé teszik, és ezeket a lépéseket kéne megtenni a handabandázás, illetve az idegenellenes uszítás helyett.
Még egyszer összefoglalva, az LMP fontosnak tartja azt, hogy a korrupcióellenes fellépés tekintetében milyen előrelépések vannak ebben a javaslatban, ugyanakkor ezt nem tartjuk elégségesnek. Egyrészt, amíg az eljárási szabályokon alapvetően nem változtatunk, a látencia fennmarad, nem jutnak el vádemelésig ezek az ügyek, ráadásul, azt gondolom, jelenleg a közzétételi kötelezettség elmulasztását is büntetni kellene.
Egyebekben pedig továbbra is azt gondolom, hogy az az elnyomó büntetőpolitika, ami folyamatosan a büntetések szigorításában látja a lehetőséget arra, hogy a közbiztonság javuljon Magyarországon, csődöt mondott. Hiába ünneplik ezt a fideszesek mellett a jobbikos képviselők, ennek eredménye pusztán csak a börtönnépesség növekedése. Harmadrészt pedig a helyes lépés mellett szükség lenne arra, hogy a kormány megfontolja azokat a büntető törvénykönyvi kiegészítéseket, amelyeket az LMP letett az asztalra januárban, amivel a magyar szolgálatok, a magyar hatóságok hatékonyabban léphetnének föl azok ellen a személyek ellen, akik Magyarországot tranzitországként használják, hogy eljussanak az Iszlám Államhoz.
Azt kérem, a kormány ezeket a javaslatokat fontolja meg, egyebekben pedig mi a szavazási magatartásunkat nyilvánvalóan a módosító javaslataink sorsától fogjuk függővé tenni. Köszönöm szépen.
