GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy a kisebbségi vélemények is összevonásra kerültek gyakorlatilag a köznevelést is érintő kérdésekkel, így néhány gondolat erejéig majd kitérek erre is, de nem fogok elmélyedni benne.
A köznevelés tekintetében nyilván minden aktuális kormánynak szíve joga, hogy milyen struktúrában, milyen szerkezetben kívánja működtetni az oktatás rendszerét, tehát itt a négy plusz egyes vagy a három plusz kettes rendszereket kívánja gyakorlatilag lehetőségként kínálni akár a szakgimnáziumok, akár a szakközépiskolák keretei között. Azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az általános vita kapcsán, amikor Czomba államtitkár úr - akit most kerestem, de nem találtam, úgy látom, eltiltották a mai napirendtől - főgimnáziumokról beszélt (Cseresnyés Péter: Erről nem beszélt sose!), ugye, ennek van egy pandanja, ami a mellékgimnáziumok kérdésköre a köznevelési kérdéskörökhöz illesztetten. Azt gondolom, hogy ez alapvetően egy hibás megközelítés, mert az, hogy struktúrájában hogyan épül fel a rendszer, az nem elsődlegességet és nem prioritást jelent a különféle intézményi kategóriák között. De ez egy megközelítési forma volt államtitkár úr részéről, amely szerintem abszolút helytelen, nem véletlen, hogy már nem vesz részt a további vitában.
A szakképzés, felnőttképzés kérdésköréhez illesztetten azt látjuk, hogy gyakorlatilag kétfajta vonulat erősödik, Vinnai képviselőtársam is erről beszélt: az egyik a gyakorlatorientált képzés kérdésköre, a másik pedig a hiányszakmák képzésére való odafigyelés, kiterjesztés. Szeretném jelezni - nemcsak Vinnai képviselőtársamnak, hanem egyébként is -, hogy helyesnek tartom személy szerint is, és azt hiszem, nem sokan vitatjuk a Parlament falai között azt, hogy a munkaerőpiacra kikerülők minél több nemcsak elméleti, hanem szakmai tudással felvértezve kerülnek ki a munkaerőpiacra. De azért azt is hozzá kell tenni, és ez az általános vita kapcsán is meg a további viták kapcsán is kiderült, hogy a feltételrendszerét is kellene építeni annak, amit most itt, ezen törvény keretei között elvárásként megfogalmazunk. Ugyanis nem attól lesz gyakorlatorientálttá téve a képzés mikéntje, hogy azt egy törvényben előírjuk, hanem attól, hogy van-e olyan munkaerőpiaci környezet, amely ennek az elsajátításnak a lehetőségét biztosítja. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz Magyarországon erős kkv-szektor kellene hogy működjön. Tehát a mikro-, kis- és középvállalkozások időről időre előrehaladva egyre erősebbek kellene hogy legyenek, márpedig az élet nem ezt támasztja alá, hanem azt, hogy az elmúlt öt esztendőben hónapról hónapra, évről évre folyamatosan csökken ezeknek a vállalkozásoknak a száma, van olyan hónap, hogy ötezer kkv-szektorba tartozó cég szűnik meg adott esetben. Tehát ez, azt gondolom, nem túl kecsegtető.
A hiányszakmák képzését érintően, azt gondolom, helyes az az út, amely a mostani törvénytervezetben is megfogalmazásra kerül. Szeretném hozzátenni, hogy az önök háta mögött lévő ötéves kormányzást megelőző időszakban már a regionális képzési bizottságok keretei között ez a gyakorlat kialakult, és hiányszakmák képzésében olyanfajta támogatási rendszerek működtek, amelyek érdemessé tették abból a megfontolásból is, hogy pénzhez, forráshoz juthatott hozzá egy jól tanuló ezeknek a hiányszakmáknak az elsajátítását végezni. Az nem baj, hogyha ez továbbmegy, csak arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy akképpen kellene erősíteni a későbbiekben a folyamatokat, hogy a térségi specifikumokat alapul véve és számon tartva. Ehhez viszont nem feltétlen módon centralizálni kellene, hanem sokkal inkább decentralizálni kellene, mint ahogy Legény Zsolt képviselőtársam erről szólt a kisebbségi vélemények keretei között. Tehát az országban meglévő nagymértékű, a kis országunkban, a 93 ezer négyzetkilométeres országunkban meglévő nagy különbségek kiegyenlítését szolgáló, nem centralizált és nem szakképzési centrumok olyan típusú életre hívását kellene megtenni, amelyek elgyengítenék azt a folyamatot, ami a különbségek kiegyenlítését szolgálná, hanem pont az ellenkezőjét kellene életre hívni.
A másik dolog, ami a duális képzéshez kapcsolódik: a duális képzésnél az én értékítéletem szerint, még egyszer visszatérve, a gyakorlati képzés nagyon nagy fontossággal bír. De szeretném még egyszer megerősítő jelleggel aláhúzni: ennek csak akkor van létjogosultsága, hogyha a Magyarországon működő vállalkozások egyre nagyobb mértékben és hányadban vállalkoznak arra, hogy gyakorlati képzőhelyeket biztosítanak, hogy tanulószerződéseket kötnek. Tudom tíz évre visszamenve, a tanulószerződések száma folyamatosan, ha nem is nagymértékben, de emelkedő trendet mutat, de azt szeretném jelezni, hogy ma a létező magyar vállalkozásoknak a 2 százaléka sem biztosít gyakorlati képzőhelyet.
(20.30)
Az pedig igen nagy baj, ha ilyen értelemben beszűkül a gyakorlati képzőhelyek rendelkezésre állása, mert ez a valós szakmai tudás elsajátítását szorítja korlátok közé.
A duális képzéshez illesztetten azt is szeretném elmondani, hogy két nem működő rendszer nem jobb, mint egy. Magyarul a KLIK-re gondolok, amelyből most kiszakítanak mintegy 500 intézményt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalhoz téve. Nem gondolom, hogy ezzel megoldják azt, amit az elmúlt esztendőkben elszúrtak a KLIK keretein keresztül.
A vége felé azt szeretném általánosságban mondani a szak- és felnőttképzési törvénytervezethez illesztetten, hogy az sem lenne baj, ha végiggondolnánk tudatosan azt, hogy a képzésnek mi jelöli ki az útját, milyen irányba kell hogy elmozduljanak a képzések. Csak a munkaerőpiac igényeihez kell-e illeszkedni, vagy van egy másik, legalább ilyen fontos kérdés? Szerintem van másik, legalább ilyen fontos kérdés is.
A munkaerőpiaci igényekhez való illeszkedés fontos, de ma Magyarországon a kamarákat is számba véve nincs olyan, aki előre öt évre meg tudja mondani, hogy milyen szakmában, szakmacsoportban mire van szükség. Trendeket, tendenciákat lehet rajzolni… (Kucsák László közbeszól.) Nyomjon gombot, majd utána megbeszéljük! Trendeket, tendenciákat lehet rajzolni, de megmondani senki nem tudja. Ezért nemcsak a munkaerőpiaci igények kielégítését kell hogy szolgálja maga a képzési folyamat, hanem azt is, hogy az alkalmazkodóképessége az érintett tanulónak, majd munkavállalónak meglegyen a későbbiekre vonatkozóan. Az, hogy egy rugalmas, lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás vagy egy egész életen át tartó tanulás keretei között a folyamatos megújulás tekintetében a nyitottsága, a készsége, a képessége is meglegyen a ma tanulmányokat folytatóknak.
Ma én ezt ezekből a törvénytervezetekből nem tudom visszaolvasni. Nem tudom és nem látom, hogy mely utakon keresztül kívánják mindezt megvalósítani. Sokkal inkább a centralizációt érzékelem és érzékeljük, és ebből kifolyólag rengeteg fenntartásunk van, amellett, hogy látok benne jó elemeket is, amelyeket említettem, sokkal inkább fenntartásaink vannak, hogy jó irányt jár a kormány e tekintetben.
Legutoljára pedig azt szeretném mondani, ha jó képzést akarnak, akkor onnan nem forrást kell kivenni, hanem forrást kell betenni. Az elmúlt öt év nem erről szólt az önök részéről. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
