DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég kimerítő ez a vita, de azért hadd térjek vissza az elejére. Önök azt állítják, hogy jó ez a gazdaságpolitika, amit folytatnak, én meg szeretném bemutatni, hogy miért rossz.
Önök kampányt csináltak abból, hogy riogassák az embereket a Bokros-csomaggal, miközben Matolcsy két csomagjában három Bokros-csomagnyi megszorítást hajtottak végre, és azóta szépen ott van lenn a bázis az egészségügyben is, nem véletlen, hogy évente százmilliárdot meghaladó a kórházak tartozása. Levették az oktatás finanszírozását. Itt van az államtitkár úr, amikor ez előtt tíz évvel találkoztunk, mint a Bosch kutatási igazgatója akkor sem volt boldog, hogy milyen állapotok uralkodnak a műszaki felsőoktatásban, mert közvetlenül ott volt érintett mint közlekedésmérnök. Kiváló dolgokat mutattak egyébként akkor nekem a kamionok fékstabilitási szoftvereit illetően, hogy talpon tud maradni a kamion, ha működik benne a féket szabályozó szoftver. Most ez kellene itt is, nemcsak szoftver, hanem egy kis pénz is kellene ebbe a felsőoktatásba. Amint három évvel ezelőtt, lehet, hogy már négy is, visszavágták az akkor, mondjuk, kereken 180 milliárdost finanszírozást olyan 120 milliárdra, az a 60 milliárd továbbra is hiányzik a felsőoktatásból.
Tehát mindezeket egybevéve, önök költenek 300 milliárdot E.ON-földgáztároló vásárlására. Benne van az a tőkekiegészítés is, államtitkár úr, tehát nem pontatlan vagyok, én tudom, hogy az 270 milliárdnak felelt meg, csak utána még jó 90 milliárdot oda kellett adni az MVM-nek, hogy működtetni is tudja. Fordítottak 500 milliárdot a MOL-pakettek vásárlására, ami azóta már mikor mennyivel, de legalább 150 milliárddal kevesebbet ér, és az égvilágon semmilyen hatást nem tud gyakorolni a huszonegynéhány százalék MOL-pakett birtokában a kormány a benzin és gázolaj árfolyamára, tehát igazából nem egy hasznosuló és nem egy, az állam deklarált feladatai között szereplő és ilyen áldozatvállalást indokoló cél.
Ami indokolná az áldozatvállalást, ahogy mondtam, az egészségügy, az ápolónők bérfejlesztésére legyen pénze a kormánynak, a szociális szférából ne kivonni akarják a pénzt, mint ahogy a tavalyi költségvetés és az előttünk lévő költségvetés is mutatja, hanem amit hangoztatnak, hogy a jólétet akarja ez a kormány szolgálni. Ne annak a kis szűk rétegnek akarja a jólétet, aki a társadalom felső 5 százalékát és a Fidesz-klientúrát jelenti, hanem sokkal szélesebb körben és sokkal hosszabb távon.
Szokták emlegetni, hogy milyen nagy érdem az államháztartási egyensúly javítása, de ez azért magunk között legyen mondva, eléggé látszólagos. Amikor átvették a kormányt 2010-ben, 20 000 milliárd forint alatt volt az államadósság, jelenleg 25 000 milliárd fölött van. Tehát nominálisan van egy 5000 milliárd, tehát 25 százalékos növekmény. De vessünk egy fél pillantást arra a 3000 milliárd forintnyi, a nemzeti vagyon részét képező magánnyugdíj-megtakarításra, amelyet azóta felhasználtak, eltűnt, valami lett vele. Tehát ha nézzük ezt az 5000 milliárdot, amivel nominálisan nőtt az államadósság, és ezt a 3000 milliárdot, együtt 8000 milliárdot, akkor látjuk, hogy önöknek sikerült azért a nemzeti vagyon pénzügyi egyenlegében egy 40 százalékos rontást elérni. Erre azért olyan nagyon nem kellene hogy büszkék legyenek!
A magyar gazdaság az előző évek stagnálásához képest, sőt volt egy év, amikor visszaesés, recesszió volt, ehhez képest a múlt évben bővülni látszott, bővült egy kicsit. De azért közel sem annyit, hasonlítva a Bokros-csomaghoz, az azt követő három évben évi 4 százalékot meghaladó gazdasági növekedés volt. Úgy gondolom, ha önök a gazdasági növekedésben gondolkodnak, akkor ehhez aktív eszközöket kellene igénybe venni, akár a foglalkoztatás területén is, nemcsak passzív eszközöket, ahogy az uniós ajánlásban is szerepel, nem a foglalkoztatáspolitikai 300 milliárdot meghaladó ráfordítás túlnyomó részét a közmunkaprogramra elkölteni, hanem aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel segíteni a valódi és tartós piaci alapú munkahelyek előállítását, piac szereplői által történő létrehozását.
A kormány azzal számol, hogy a gazdasági növekedést továbbra is felfelé húzza majd az uniós források beáramlása. Ez úgy általában egy helyes gondolat, viszont bővülő foglalkoztatásra számítani, egymillió új munkahelyről beszélni, növekvő lakossági fogyasztásról beszélni az elmúlt évek tapasztalatai alapján csak igen mérsékelt optimizmussal szabad. Önök arra számítanak, hogy nő majd a működőtőke-beáramlás, és ennek nyomán nő a beruházások aránya. Nos, sajnos ez sem igaz, a Magyarországra jövő működő tőke radikálisan csökkent, visszaesett. Amit önök ki tudnak mutatni, azok pénzmozgások és nem működőtőke-beáramlások. Ami beruházásnövekedés tapasztalható volt az elmúlt másfél évben, az szinte kizárólag az európai uniós források jótékony következménye.
A 2016-os költségvetés optimista makrogazdasági feltételezések mellett is jelentős megszorításokat tartalmaz. Erről megint nem beszélnek, és újabb társadalmi konfliktusokkal járó évet vetít előre, mert nem jó irányba változnak az állami kiadások 2016-ban. Miért mondom, hogy rossz irányba változnak az állami kiadások 2016-ban? A törvényjavaslatból az derül ki, hogy az állam működési költségei tovább nőnek. A jóléti kiadások stagnálnak, a gazdasági kiadások pedig jelentősen csökkennek. A 2016-os költségvetés bevételi és kiadási főösszegei elmaradtak a 2015. évitől, az inflációtól elmaradó mértékben emelkednek, vagyis reálértéken csökkennek a nyugdíj- és szociális kiadások.
Nem ezt szokták hirdetni, de ez a valóság. Az államháztartás gazdasági kiadásai szinte minden soron csökkennek, ugyanis 2016-ban átmenetileg visszaesnek az uniós támogatások, ez mondjuk, törvényszerű, mégpedig az útépítéstől a környezetvédelemig az elmúlt években szinte kizárólag brüsszeli pénzekből megvalósult beruházások megtorpannak, lást az M4-es projektet, amit önök igyekeznek az Unióra kenni, holott az Unió soha nem biztosított erre forrást, önök ezt csak feltételezték.
(13.20)
Vannak persze olyan kiadási tételek is a jövő évi költségvetésben, amelyek jelentősen nőttek. Kiemelkedik ezek között az, amit a kormány önmagára költ: az államszervezet 100 milliárddal többet költ magára, a honvédelem 45-öt - ez mondjuk, helyénvaló -, és a rendvédelem is 106 milliárdot. Ez az utóbbi két terület nagyon le volt maradva, de azt, hogy az államszervezet miért költ magára még 100 milliárdot, azt figyelembe véve, hogy 2010-től önök abszolút beszerzési stopot hirdettek, és e mellett a beszerzési stop mellett három év alatt stikában azért 100 milliárdnyi eszközbeszerzést, önmagukra költést eszközöltek, ezt mondjuk, onnan tudom tételesen, hogy minden félévben képviselői kérdés formájában megkérdeztem valamennyi minisztériumot, hogy milyen kiadásai voltak, és látszott, hogy fittyet hánytak a beszerzési stopra. Mondom, három év alatt 106 milliárd forint jött össze.
A kkv-k kérdéséről szeretnék még beszélni. Az egyszerűsített vállalkozói adó címén a 2016. évi költségvetési bevétel 83,8 milliárd forint - ez a bevétel 8,6 milliárd forinttal, azaz több mint 10 százalékkal kevesebb az ez évinél. Ez mutat azért valamit. A kisadózó vállalkozások tételes adója és a kisvállalati adó tekintetében gyakorlatilag kudarcot vallott a kormány; korábban még azt mondták, hogy az új vállalkozási adókat választók száma el fogja érni az 500 ezret, ez azonban közel sem történt meg. A - betűszóval - kata esetében a 2015. évi 56 milliárdhoz képest 2016-ban 70 milliárd forint az előirányzat, ugyanez a kiva esetében a 16 milliárddal szemben csak 13,8 milliárd, tehát nem hozza a várakozásokat.
A legnagyobb problémát a kiszámíthatatlanság okozza a gazdaságpolitikában, aminek az eredménye soha nem látott csődhullám. Az elmúlt három évben elképesztő számú cég ment tönkre, sokkal kevesebb, mint amennyi újonnan alakult. (Novák Előd: Ez jó!)
Az Európai Bizottság ajánlásait messze nem veszik figyelembe, pedig ha úgy gondolják - a Jobbikkal ellentétben -, hogy Magyarország maradjon az Európai Unió tagja, akkor jó lenne… (Dr. Staudt Gábor: Nem ezt mondtuk! Nem ezt mondtuk, ne hazudj!) Nem ezt mondtátok? Jó. (Az elnök csenget.) Igen, tudom, én nem akarom elferdíteni a Jobbik álláspontját, és ilyen kifejezéseket véletlenül se használnék, mint amit a képviselőtársam itt megengedett magának. Pontosan úgy szólt, hogy önök egy erősen megreformált Európának szeretnének csak tagjai lenni, de azt azért nem definiálták, hogy mi az az erősen megreformált Európa. Lehet, hogy olyan nincs is. (Novák Előd: Olyan nincs! Csak az Uniót lehet reformálni!) Így van. Így van, így van.
Szeretném én is felhívni a figyelmet arra, hogy a kormány csoportosítsa át a közmunkaprogramra szánt költségvetési forrásokat, ahogy az előbb már említettem, aktív munkaerőpiaci programok javára. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az idei 270 milliárd forint közmunkakeret 340 milliárdra nő, és a közfoglalkoztatást újabb 40 ezer fővel kívánják növelni. Nem is lenne ezzel alapvetően baj, ha valódi munkát tudnának adni, ha valódi képzést tudnának adni, és sokkal nagyobb arányban tudnának átkerülni a jelenleg még közmunkában foglalkoztatott emberek a valódi termelő munkahelyekre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném mondani önöknek, hogy ha ilyen jól teljesít a gazdaság, akkor lássanak abból valamit a dolgozó emberek is, ezért javasolja az MSZP a nemzeti béremelés programját beindítani, az önök távolba helyezett életpályamodelljei helyett olyan bérfejlesztést, ami a leszakadóknak, a dolgozói szegénység terhét nyögő embereknek valódi segítséget ad. Ha tényleg jobban teljesít a gazdaság, akkor ne szórják el a pénzt stadionokra, energetikai presztízsvásárlásokra, hanem fordítsák arra, amire való: az ország gyarapodására, a gazdaság gyarapítására és az emberek jólétének javítására. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
