DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gőgös Zoltán képviselő úr szavaira azt kell mondjam, abban teljesen egyetértek vele, hogy a magyar mezőgazdasággal csak felelősségteljesen lehet foglalkozni. Nyugodt szívvel mondhatom önnek, hogy a Földművelésügyi Minisztérium így jár el.
Abban megint csak egyetértünk, hogy vannak koncepcionális különbségek az ön, illetve pártja mezőgazdasággal vagy inkább a birtokszerkezettel, birtokmérettel kapcsolatos nézetei és a Fidesz-KDNP-szövetség véleménye között. A két álláspont között döntően az a különbség, hogy mi az a birtoknagyság, amely mentén szeretnénk a magyar mezőgazdaságot hosszú távon működőképessé tenni, hosszú távon fenntarthatóvá tenni.
(8.40)
A mi szempontunkból az elsődleges az, hogy minél több ember megélhetését biztosítsa, hogy kialakulhasson az a tulajdonosi szemlélet, az a felelősség, amivel biztonsággal, hosszú távon, kiszámíthatóan tud egy-egy család megélni. Azt valljuk és azt hisszük, hogy ennek az egyik letéteményese pontosan a földtulajdon. Nincs más olyan eszköz vidéken, ami biztonságos, hosszú távú kiszámíthatóságot jelenthetne egy magyar család számára, mint az, hogy tudja, hogy hány hektáron gazdálkodhat, és aszerint tervezheti az életét, aszerint tervezheti azt az életnívót, amit önmagának elképzelt.
Sokféle kérdést fölvetett képviselőtársam, néhány dolgot hadd mondjak az 1437. kormányhatározattal kapcsolatosan. Sokszor megkapjuk a mostani költségvetésben is, hogy hiányzik ön szerint 5 milliárd forint (Gőgös Zoltán: Nem, most hat!) vagy hat, aminek ott kellene lenni. Azt kell mondjam, mióta az elfogadódott, sokkal több pénzt fizettünk ki olyan sorról mezőgazdasági problémák megoldására, ami egyáltalán nem volt betervezve. Hadd mondjam el önnek azt, hogy több mint 20 ezer ember megélhetését biztosítja a dohányágazat támogatása. Kiderült, hogy az Európai Unió nem finanszírozza tovább a dohánytermesztés támogatását, a Földművelésügyi Minisztériumnak és a magyar kormánynak el kellett dönteni, fontos-e 20-25 ezer ember megélhetése Szabolcsban, ott, ahol rettenetesen nehéz lenne másfelé menni, fontos-e, hogy ennek a 20-25 ezer embernek tudjunk kétkezi munkát adni ott, és mi lenne a kiváltó eszköz. Amikor ezt végiggondoltuk, rájöttünk arra, hogy nincs más esély, és 5 milliárd forintot a kormány biztosított arra, hogy ez megtörténjen.
Itt van a tejtermelők problémája; képviselőtársam is tudja, hiszen nap mint nap találkozik ezzel a problémával. Nem mehetünk el amellett, hogy ne keressünk forrást arra, hogy próbáljuk a tejfölösleget csökkenteni, próbáljunk tejmennyiséget kivonni a piacról, porítsuk le, készítsünk vajat, és amikor a piac majd igényli, a nyári kánikulában, amikor kevesebbet termelnek a tehenek, akkor vissza tudjuk hozni a piacra ezt a fölös mennyiséget. De ehhez megint csak forrás kell, mert be kell vonni a tejmennyiséget a piacról, ezt viszont finanszírozni kell. Ez sem volt tervezve a költségvetésben, ehhez is kell. Tehát már csak a két példa több, mint amit hiányolnak rajtunk. Tehát azt kell mondjam képviselőtársamnak, ha azt nézzük, hogy mi szerepel a soron, és mi szerepel a valóságban, akkor a valóság sokkal kedvezőbb és pozitívabb, mint ami le van írva azon a soron.
Még hadd mondjak önnek valamit! Nem tudjuk - mert a mezőgazdaság pont ilyen -, hogy milyen lesz az elkövetkező esztendő, de egy biztosan tudok, hogy ez a kormányzat mindig ott állt a gazdák mellett, soha nem mentünk el egy probléma mellett sem úgy, hogy az nem volt megoldva. Mindig megtalálja a kormányzat azt a választ, azt a segítséget, amellyel a gazdákat támogatni, segíteni tudjuk, mert a termőföld egy olyan korlátos erőforrás, amit nem tudunk bővíteni, csak megőrizni szükséges, és természetesen, ami azon terem, az megint csak egy olyan korlátos dolog, aminek az értékére vigyázni kell.
A vidékfejlesztési program anomáliái. Kedves képviselőtársam, amikor egy európai uniós ciklus indul, akkor mindig van olyan esztendő, amelyik a másiknak még a végét jelenti, és az újnak az elejét. Ilyenkor az a természetes, hogy vannak olyan programok, amelyek még az előző ciklusból éppen kifutóban vannak, és vannak olyan programok, amelyek éppen elinduláson, bevezetésen vannak. Az induló nyilván még szerényebb összeggel megy, hiszen ki kell írni a pályázatokat, azt el kell nyerni, van egy adminisztrációs folyamata, amíg zajlik, a végénél pedig elszámolási kötelezettségek vannak.
Azt mondja, hogy késik ennek az elszámolása. Nagyon sok országgal együtt vagyunk jelenleg is Brüsszelben, és várjuk ennek az operatív programnak az elbírálását, tehát nem Magyarország az utolsó. Elmondom önnek, hogy miért vagyunk még ott. Azért, mert át kellett gondolni, pontosan azt a támogatási formát végig kellett gondolnia a magyar kormánynak, hogy mi is az, amit szeretne a magyar vidékkel csinálni, mik azok a prioritások, amelyeket szeretnénk csinálni.
Azt, amit számon kérnek rajtunk más pártok, mi önmagunktól is vállaljuk, hogy 80 százaléknyi kisgazdaság és 20 százalék nagyüzem. Nagyon szeretném mondani önnek, hogy ami szerintem lehet, hogy kettőnk között is különbség, az az, hogy véleményem szerintem nem lehet a két méretű ágazatot szembefordítani egymással. Tehát az egy nagyon hibás politika volna, ha ellenségképeket keresnénk. A két ágazatnak, két gazdaságméretnek párhuzamosan egymás mellett kell futnia, mert egymás segítői, támogatói. Nem lehet az, hogy csak valamelyik felé mozdul el az inga, hanem párhuzamosan segíteni kell egymást, és nem lehet szembefordítani az ágazatokat egymással.
Miért mondom ezt önnek? Azért, mert ez a kialakuló 80:20 százalékos, egészséges arány tökéletesen le tudja fedni azt a vidék számára nélkülözhetetlen integrációs programot, amit akár háztáji programnak is hirdetnénk, aminek el kell indulni ahhoz, hogy újabb munkákat, újabb bevételi forrásokat tudjunk biztosítani a vidéken élők számára.
De mit tapasztaltunk az előző program alapján? Kitűztük, hogy 80 százaléknyi kicsi és 20 százaléknyi nagyüzem, ezzel szemben a pályázati források pontosan fordítva oszlottak meg: a 20 százalékhoz ment a támogatási pénzek 80 százaléka, a 80 százaléknyi kisgazdasághoz pedig csak a pályázatok alig 20 százaléka. Tehát lehetővé kellett tenni azt, hogy a pályázati források is a birtokméretek arányában a támogatni kívánt ágazatok irányába menjenek el.
Azt is elmondom önnek, hogy azért is át kellett alakítani, mert kifejezetten a munkaerő-igényes ágazatok támogatása volt a cél, az, hogy a kertészeti, zöldség-gyümölcs ágazatoknak a munkaerőigényét ki lehessen elégíteni, hogy olyan technológiai fejlesztések, olyan korszerűsítések történhessenek meg ezekben az ágazatokban, amelyek segítik azt, hogy újabb beruházással, újabb minőségi termeléssel újabb embereket lehessen befogni ebbe a termelésbe. Ezért van az, hogy míg ez a program elkészült, átalakították, ez időbe került, de nincs Magyarország lemaradva erről. Ráadásul nagyon jól tudjuk, hogy a Magyarország számára elnyert pénz nem éves lebontásban van, hanem cikluslebontásban, tehát egyetlenegy fillér veszteséget nem fog szenvedni a magyar gazdaság. Csak azt remélem, hogy egy egészséges szerkezetben fog tudni felépülni.
A kertészeti gépek pályázatát is kritika érte, ugyanakkor egy-egy mondata pontosan ellentmond egymásnak, mert azt mondja, hogy olyanra írták ki, ami nem kell oda, de mégis valamilyen oknál fogva nagyon rövid idő alatt leigényelték az egész pályázati forrást. (Gőgös Zoltán: Mert apró gépeket beraktak…) Tehát ez egy olyan ellentmondás, ami biztos, hogy feloldásra szorul. Nagy várakozás előzte meg ezt a pályázatot, és gyakorlatilag tényleg azt kell mondjam, pillanatok alatt le is igényelték.
Ugyanakkor azt tudni kell, hogy ez a pályázat még a maradványpénzekre szólt, tehát az előző európai uniós ciklus maradványpénzeinek a felosztására, vagy azt kell mondjam, ennek a kasszának a kiürítésére szolgált egy ilyen gyors lefolyású, azonnali elszámolású pályázat. Nyilván nagyon sok forrás fog érkezni még a kertészeti ágazatokban az elkövetkező években.
A tanyaprogram számait is kritika érte. Azt kell mondjam önnek, hogy a gyakorlati tapasztalat hozta ezt a számot, hiszen az az éhség, ami a tanyaprogram kielégítésére volt hivatott, csökkenni látszik, hiszen - tudjuk, ismerjük ezeket a helyzeteket - nehéz elkölteni ennyi milliárd pénzt ezekre a programokra. Ahogy az évek telnek, nyilván, aki fejleszteni, beruházni szeretett volna, megtette, de tanyák nem születnek mindennap újak és újak, tehát a valóság igénye hozta ezt a számot.
Közös osztatlan kérdése. Sok problémát, nehéz kérdést eredményezett, azt kell mondjam, gazdálkodást korlátozó helyzetet eredményezett a kárpótlási örökség, ami még mindig itt van a magyar gazdák nyakán. Én azt tudom önnek mondani, Vas megyében lezajlott ez a program, be lehetett erre jelentkezni, a tanulságokat ott mindenki leszűrte.
(8.50)
A 19 megyében és a fővárosban most mindenütt ki van jelölve egy-egy járás, hogy egész országos szinten el lehessen indulni. Azért egy-egy járás, hogy az ott lévő tanulságokat is most már országos szinten tudjuk értékelni, és már júliusban, augusztusban jelöljük ki a következő járásokat minden megyében és a fővárosban, hogy ezt a programot el lehessen végezni. 7,5 milliárd forint van a költségvetésben ennek a munkának a lebonyolítására. Azt hiszem, ez egészen olyan összeg, amiből meg lehet csinálni. Célul tűzte ki a magyar kormány, hogy aki igényelte, annak 2018 végéig ezt a lehetetlen gazdálkodást nehezítő helyzetet fel tudjuk számolni.
Egy üzenetem lenne a magyar gazdáknak ezzel kapcsolatosan. Lehetőség van a teljes körű egyezségre. Használja ki minden gazda azt a lehetőséget, hogy teljeskörűen megegyezik egymással, mert sokkal jobb, ha ők asztal mellett megegyeznek, hogy milyen sorrendben kinek hova kerül a táblája, mint hogy majd sorsolás útján kell esetleg generációról generációra viselni annak a terhét, hogy nem voltak képesek megegyezni, és akkor bezzeg a kocka nem jól fordult az ő esetében. A teljes körű egyezségnél egészen gyorsított eljárás van, és még egy előnye van, hogy azé is bekerülhet a kimérésbe, aki nem kérte, anno nem igényelte ezt, most viszont már szeretné. Így ingyenesen meg tudja tenni. Ha azóta változott a szándéka, amikor lehetett volna igényelni, akkor nem igényelte, most igen, akkor annak pedig fizetni kell érte, de teljes körű egyezség esetén mindenki számára teljesen ingyenes.
Nemzeti sertésprogram. Lehet így is, lehet úgy is tekinteni, egy biztos, kedves képviselőtársam, hogy az, hogy a felszínen van, az, hogy konkrét számokat tudunk mondani, az, hogy az egész kifehéredett, az már egy óriási előny. Tehát hogy nem különböző fekete- vagy szürkezónából származnak ezek az élelmiszerek, ez élelmiszerminőség-biztonság szempontjából is egy kiváló dolog. De biztosíthatom önt arról, hogy nemcsak erről van szó, hanem arról, hogy valódi létszámnövekedés van a sertéságazatban, mert ilyen támogatások vannak. A sertés-állatjóléti támogatás 2010-ben csak 10 milliárd forint volt, 2016-ban 17,1 milliárd forint lesz. A sertés-állatjóléti támogatás 2016-ban 8,5 milliárd forint, ami 2010-ben csak 6 milliárd forint volt. Az anyakoca-állatjóléti támogatás pedig bejött 8,6 milliárd forinttal. Akkor itt jön az állatbetegségek megelőzése 8,5 milliárd forinttal. Ez 2010-ben csak 4,5 milliárd forint volt, és közben le is kellett állítani, és még itt van az állati hulla támogatására 3,6 milliárd forint, amire 2010-ben csak 1 milliárd forintos keretösszeg állt rendelkezésre, de azt is forráskimerülés miatt le kellett állítani.
Ami szerintem egy végtelenül fontos dolog, a tenyésztő szervezetek támogatása, hiszen azzal kellett szembesülni a minisztériumban, hogy tenyészkoca-nyilvántartás nem is létezett Magyarországon. Tudja, hogy miből következtették, vagy egyáltalán hogyan produkáltak tenyészkocaszámot? Következtetésből, hogy hány sertést vágtak le hivatalosan a vágóhídon, akkor abból lett visszaosztva, hogy körülbelül hány tenyészkoca lehet. Ez egyszerűen vicc kategória egy szakmában, hogy ezt így kell csinálni. Ma már elmondhatom önnek, hogy rendszerezett, szilárd tenyészkoca-nyilvántartás van, és ez legalábbis így végtelenül jó. Azt kell mondjam, hogy a tejágazatot is komoly bírálat érte, de előtte még a juh és a kecske, hiszen a juhot nem említette, csak a kecskét, de legyünk igazságosak, hozzá kell mondani mindig a juhot. Lehetséges, hogy kecskehússal nem találkozik, de a juhot és a kecskét nem lehet egymástól elválasztani, mert a kecsketenyésztők nagyon orroltak volna ránk, ezért ezt a két állatfajt mindig együtt kell kezelni. Én azt hiszem, hogy azzal, hogy elindulunk a juhágazatban is az áfacsökkentéssel, megint csak egy olyan dolgot tudunk a polcra tenni, ami kiválóan egészséges, a magyar környezet kiválóan alkalmas arra, hogy ezt megtegyük, és azért eléggé fáj az ember szíve, hogy olasz, francia piacra megy teljeskörűen szinte a magyar pecsenyebárány ahelyett, hogy a magyar vásárlók is hozzá tudnának jutni. Nagyon remélem, hogy mivel rostfogyasztó a juh, az egyik legegészségesebb húsról beszélünk, egyre többször lesz a piacon, és egyre többször lehet majd kapni az áruházakban.
Tejprobléma: 2016-ban a tejágazat összességében 43 milliárd forintos támogatásban részesül, ez 20 milliárddal több, mint 2010-ben. Az átmeneti nemzeti támogatás 12,6 milliárd forint, uniós finanszírozású termeléshez kötött támogatás tej esetében 21 milliárd forint, uniós finanszírozású termeléshez kötött támogatás fehérjetakarmány esetében 1 milliárd forint, a tej-állatjóléti támogatás pedig 8 milliárd forint. Azt hiszem, hogy ha hozzávesszük azt, hogy az iskolatejprogramra 2010-ben 400 millió forintot költöttünk, 2016-ban már 2,6 milliárd forintot - nagyon jól tudjuk, hogy a szokások mindig gyermekkorban alakulnak ki. Nem véletlenül gondolunk nosztalgiával mindig a gyermekkori dolgainkra. Egészségügyi szempontból és azt kell mondjam, mezőgazdasági szempontból is végtelenül fontos az iskolatejprogram, mert a leendő vagy a jövendő tejfogyasztókat tudja majd biztosítani az, aki gyermekkorban hozzá tud jutni ehhez a tejhez, aki megszereti, megszokja. Ráadásul, mivel teljes értékű italról van szó, ez a legjobb dolog, ami egy iskolás gyerekkel történhet, hogy ha megiszik két deci tejet egy szünetben.
Tehát azt gondolom, kedves képviselőtársam, mind-mind olyan felelősségteljes hozzáállással vagyunk a magyar mezőgazdaság iránt, amellyel nyugodt szemmel nézhetünk szembe minden kihívással.
Felvetette még a családi gazdaságok kérdését és a szerepének kellő mértékét a magyar mezőgazdaságban. Azt kell hogy mondjam - és nyilván a foglalkoztatást is értette alatta -, hogy van egy végtelenül fontos szempont, mégpedig az önellátás kérdése. Egyre kevesebbet beszélünk róla, vagy egész keveset beszélünk róla, holott a földnek, a vidéki életnek az egyik alapvető momentuma az önellátás kérdése. Ha ezt valóban a legkevesebb ráfordításból meg tudja tenni, akkor annak a családnak az életminősége, megélhetése egészen más fokon biztosított, mint mondjuk, egy városi embernek, aki bérből és fizetésből él hónapról hónapra és úgy kell mindent megvásárolnia.
Tehát helye van, ezt akartam itt zárszónak mondani, kedves képviselőtársam, a koncepcionális különbség ellenére helye van az egészen kicsi területnek az önellátás szempontjából, helye van a családi gazdasági méreteknek ahhoz, hogy vidéken megélhetést és biztos jövőt tudjon biztosítani a magyar emberek számára, és helye van a nagygazdaságnak megfelelő mértékben azért, hogy a mezőgazdasági innováció, a tudományos eredmények, a felsőfokú agrárszakemberek bázisa lehessen, hogy mintegy húzóerő szerepelhessenek a magyar mezőgazdaságban azok a befektetések, beruházások, amelyek nagyüzemben vannak, mert ők képesek majd integrálni és segíteni, magukkal húzni az összes többi ágazatot.
Ha így, erre az egységre vigyázunk a legkisebb szereplőjétől a legnagyobbig, akkor azt hiszem, egy olyan egyensúly tud kialakulni a magyar mezőgazdaságban, amely - ahogy már itt 2015-ben, de remélem, ’16-ban is - majd bizonyítani fogja, hogy a magyar mezőgazdaság termelési eredménye kiválóan hozzá fog járulni a GDP növekedéséhez Magyarországon közgazdaságilag. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)
