DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérek a konkrét költségvetésre, szeretném egy kicsit felidézni azt, amit valamivel több mint egy évvel ezelőtt mondott miniszterelnök úr a magyar-arab gazdasági fórum előtt.
A kormányfő szó szerint azt mondta, hogy Magyarországon azért érdemes befektetni, mert a minőségéhez képest meglepően olcsó a magyar munkaerő, a magyar munka törvénykönyve pedig rendkívül rugalmas. Magyarul, az ország miniszterelnöke azzal házalt a keleti nyitás során az arab üzletembereknél, és azzal árulta a magyar munkavállalókat, hogy nem kerülünk sokba, és még kiszolgáltatottak is vagyunk. Ezzel Orbán Viktor nem mást állított, mint azt, hogy kevesebb pénzt keresünk, mint amennyit érünk. Ez Orbán Viktor akkori állításának az igazi foganatja.
Az pedig, hogy meglepőnek nevezte, két szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert a józan ész, azt hiszem, azt diktálja, hogy ha valaki jól dolgozik, azért fizessék meg, kapjon tisztességes bért. A másik pedig, amire talán miniszterelnök úr gondolhatott ezen a fórumon, az az üzenet volt, hogy az EU 28 tagállamából az ötödik legrosszabb helyzetben vagyunk, ha a bérszínvonalat nézzük. Ráadásul miniszterelnök úr nem gyakorolt önmérsékletet, és nem fordította meg a gondolkodásmódját ezzel kapcsolatban, hiszen az iparkamara rendezvényén is azt mondta, hogy Magyarország legfontosabb versenyképességi tényezője az elkövetkező időszakban többek között az olcsó munkaerő lesz. Tehát Magyarország miniszterelnöke egy olyan pályára állította az országot egyébként öt éve, ami arról szól, hogy ebben az országban olcsóért kell dolgoznunk, és lehetőleg jól.
Azt világosan látjuk, hogy ez a költségvetés, amelyet most a Ház tárgyal, nagyjából ennek a politikának a folytatása. Ilyen szempontból azt is mondhatnám, hogy a változatlanság költségvetése. Gyakorlatilag önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az olcsó munkaerő társadalmában hisznek, abban, hogy az emberek robotolnak, nem tudnak megélni a munkájukból. Ez önöket nem zavarja, hiszen Orbán Viktor kijelentette, hogy itt teljes foglalkoztatottság lesz, és azt valahogy sehol nem teszi hozzá, hogy emögött emberek millióinak az éhbéren tartása fog megvalósulni.
Itt van Czomba államtitkár úr is a körünkben, és ő azért elég rendesen azt szokta nyilatkozni, a statisztikákból azt az olvasatot, ami a kormánypártok számára úgymond kedvező. A KSH legújabb adatai négymillió fölötti foglalkoztatásról beszélnek, de Czomba államtitkár úr soha, de soha nem teszi hozzá, hogy emögött ott van egy csomó éhbérért foglalkoztatott közmunkás, több mint négymillió olyan ember, aki létminimum alatti jövedelemből él, nem teszi azt se hozzá, hogy az adózók fele, úgy kétmillió ember, létminimum alatt van, és azt sem teszi hozzá, hogy hány ember távozik külföldre azért, mert nem lát itthon perspektívát. De miért is maradna itthon, kérdezem én, az olcsó bérek országában, ha az EU-tagállamok között az ötödik legrosszabb helyen vagyunk? Magyarul: itt, Magyarországon sokkal kevesebb pénzt kap azért a munkáért, amit külföldön tőlünk nyugatabbra végez, az élelmiszerekről meg tudjuk, hogy alig valamivel kerülnek többe átlagosan, mint itthon.
Ez a legfontosabb probléma, és azt gondolom, hogy ez a költségvetés, ha valamiről kellene hogy szóljon, az az lenne, hogyan tudunk ebben az országban béreket emelni, hogyan tudunk a magyar embereknek, a dolgozó embereknek lehetőséget biztosítani arra, hogy mindent ki tudjanak fizetni, a számlákat, az oktatást, mindent, amit igénybe vesznek, hogy öltözködni tudjanak, hogy gyógyszert tudjanak vásárolni maguknak, hogy néha napján el tudjanak menni szabadságra vagy színházba, vagy tisztességesen meg tudjanak élni ebben az országban.
És tudják, amikor ezekről a dolgokról beszélek, akkor én pontosan azokat az embereket idézem, akikkel nap mint nap találkozom, és azt mondják, hogy az elmúlt öt évben az változott, hogy ezeket már nem engedhetik meg maguknak. Jó, felmentést nem kaptak az előző kormányok sem, mert gyakorlatilag önök semmi mást nem csinálnak most, mint amit az elődeik csináltak. Az elmúlt 25 évben folyamatosan azt a mozit nézzük, hogy megpróbálnak külföldi működő tőkét bevonzani ebbe az országba, és lehet olcsó bérekért dolgozni különböző gyárakban, különböző összeszerelő üzemekben.
Hadd tegyem hozzá, hogy önök alatt azért tetőfokára hágott a hangulat abban a tekintetben is, hogy minden szám és kritika, ami éri a kormányt, arról szól, hogy ebben az országban nincsenek olyan munkahelyek, amelyekre lehet építeni. Nincsenek határozatlan idejű, nincsenek teljes fizetéssel járó munkák, bejelentve, amivel úgy azért érezheti az ember, hogy egyfajta stabilitás és nyugalom van az életében.
Azt gondolom, hogy amíg önök kormányon maradnak, addig a magyar embereknek nem lesz meg az a jó érzése, hogy végre egy kicsit levegőhöz jutnak, és elkezdenek olyan dolgokkal foglalkozni, amik számukra fontosak, mert egy folyamatos félelemben élnek, hiszen amellett, hogy önök a foglalkoztatást nem párosítják megélhetéssel, azt is el kell mondjam, hogy önöknek ahhoz is van egy különleges tehetsége, hogy függőségben tartsák ezt az országot. Azért a közmunka rendszere meg egyáltalán az a fajta virtus és központosítási láz, amelyet önök megvalósítottak, és amit ebben a költségvetésben önök tovább folytatnak… - és hiába adunk be akárhány módosítót, én nagyon remélem, hogy legalább elolvassák és megfontolják őket. Mert arról van szó, hogy ez a legújabb kori feudalizmus, ami ebben az országban megvalósult.
Nem feltételezem önökről, de hátha valaki fellapozza azt az OECD-jelentést, ami 350 oldalon keresztül pont azt a helyzetet járja körbe, amelyet önöknek is meg kellene fontolni ahhoz, hogy előre tudjunk lépni.
(14.50)
Ne hallgassanak akkor rám, mert én ellenzéki képviselő vagyok, de hallgassanak akkor azokra a szakértő szervezetekre, akár civilekre, akár nemzetközi szervezetekre, akár kifejezetten hallgassanak ebben a tekintetben az OECD-re is, és vegyék észre, hogy a legsúlyosabb probléma pont az, hogy egyes országokban megszűnőben vannak pontosan a rendes munkahelyek; azok a munkahelyek, amelyek az emberek számára kiszámíthatóvá teszik a jövőt és a tervezést.
Általában úgy fogalmaznak a jelentésben, hogy a munkahelyek harmadát olyan állások teszik ki, amelyek rosszul fizetettek, alacsony óraszámúak és jellemzően alacsony képzettséget is igényelnek. Arra is felhívja ez a jelentés a figyelmet, hogy ha ez a jelenség egy országban felüti a fejét és Magyarországon ez megtörtént, akkor a társadalmi egyenlőtlenségek növekedni fognak. És ez, azon kívül, hogy egy szociológiai műszó, és önök most nem néznek rám és nem jegyzik föl a papírra azt, hogy növekednek Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek, nagyon szeretném, ha megértenék azt, amit mondok, hogy ez egyenes út a leszakadáshoz és a versenyképességünk csökkenéséhez.
Az az OECD-nek is a javaslata, hogy a kormányok tegyenek valamit azért, hogy ez ne történjen meg. Ezt teljesen prózaian úgy tudom megfogalmazni, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, és a szegények egyre szegényebbek. Nekem ebben a költségvetésben például ez is a problémám, hogy önök ezen a lovon lovagolnak tovább, és önök ezt viszik tovább. Mondok önöknek egy példát: önök megvalósítják most azt, hogy elvileg arról beszélnek, hogy önök könnyíteni szeretnének az adóterheken, és ezért 1 százalékos csökkentést kapunk.
Ha valaki keres 1 millió forintot ebben az országban, az körülbelül 10 ezer forinttal többet tarthat meg a zsebében. De ha valaki minimálbéren van bejelentve, az csak egy ezrest tarthat meg. Ezzel is tudok arra utalni, hogy például az államtitkároknak, akikből most nagyon sok van, meg a gazdagabb embereknek ott marad több pénz a pénztárcájukban. Megint mi lesz azokkal az emberekkel, akik minimálbéren vannak? És ugye, azt még mondanom sem kell, de azért elmondom, mert hátha még a Fidesz-KDNP nem hallotta elégszer, hogy a minimálbér sehol nincsen a létminimumhoz. A probléma az, hogy önök nem tudják felmérni azt, hogy ez az irányvonal, amit az elmúlt öt évben önök garantáltak ennek az országnak, az a következő három évben tragédiába fog torkollni rengeteg tekintetben.
A költségvetés indoklásában önök azt tüntették fel, hogy a kormány ambíciója az, hogy mindenki, aki akar, dolgozhasson, és ezért cél a teljes foglalkoztatottság, mint Orbán Viktor egyik legfontosabb kormányzati szlogenje. Önök azt állítják, hogy a költségvetés révén 2016-ban mindenki léphet egyet előre. Na most, kérem, léphet persze, mondjuk, a közmunkába, mert szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy jövőre már 240 ezer közmunkás lehet ebben az országban. Pont most tártuk fel azt a botrányt, ami arról szól, hogy kivéreztetett szektorok közmunkásokat foglalkoztatnak azért, mert nem tudnak mást megfizetni. Azt gondolom, hogy önöknek ezért is felelősséget kellene vállalni, mondhatnám, hogy a fél kormány érintett ebben, mert rengeteg miniszter nézte éveken keresztül, érdemi cselekvés nélkül, hogy embereket kirúgnak a dolgozói állásukból - a közalkalmazottakat, köztisztviselőket -, és helyettük jönnek a közmunkások. Nem erről volt szó, kérem szépen.
Önök azzal indokolták a közmunkarendszert, hogy ezzel segíteni akarnak embereknek, akiknek nincs munkájuk az elsődleges munkaerőpiacon, hogy oda visszataláljanak. Erről már szó nincsen. Most azt látjuk, hogy mindenki ott spórol, ahol tud, ebben az országban, mert önök teljes mértékben letették a voksot amellett, hogy annak adnak, akinek már úgyis van, akinek meg nincs, az maradjon úgy, ahogy előtte volt vagy még rosszabbul.
Azért nézzük meg ezeket a közmunkaköltéseket, mert nagyon tanulságos! A tavalyi összegre önök rádobnak 25 százalékot, így 340 milliárd forintba fog ez a program kerülni, és körülbelül azt látom, hogy pár éven belül akár 500 milliárd forintnál is tarthat ez a projekt. Ez körülbelül azt jelenti, hogy majd körülbelül félmillió ember fog közmunkában dolgozni. Ezzel két probléma van. Azt hadd tegyem hozzá, hogy eközben párhuzamosan önök elviszik a pénzt az aktív munkaerőpiaci eszközökből, tehát azokból az eszközökből, amelyek bizonyítottan hatásosak abban, hogy a munkaerő számára megteremtsék a lehetőséget az álláskereséshez és az állás megtalálásához is.
A 2010. évi támogatási összegeknek csak a harmadát teszi ki ez az aktív munkaerőpiaci eszközökre fordított összeg, tehát gyakorlatilag leharmadolták az elmúlt években, és felnőttképzésre csak feleannyi forrást szánnak; miközben tavalyhoz idénre 25 százalékkal növelik a közmunka-kiadásokat, és egyébként 2010-hez képest pedig megötszörözték. Tehát pontosan ez az a foglalkoztatáspolitika, ami út a semmibe, de nem is tudom én ezt foglalkoztatáspolitikának nevezni, ez inkább közmunkás-szakpolitika, amiben önök semmi másban nem érdekeltek, mint abban, hogy a statisztikák számára olyan eredményeket nyújtsanak, amivel lehet dicsekedni. Mert Orbán Viktor szeret dicsekedni: ha éppen Strasbourgban jár, ott dicsekszik, ha éppen valaki jön hozzá látogatóba, akkor a sajtótájékoztatókon dicsekszik, és ezek mögött a számok mögött emberek nyomora van, azt nem teszi hozzá senki.
Hát hozzáteszem én innen, ellenzékből, aztán nagyon remélem, előbb-utóbb kormányról tudom megváltoztatni ezt a teljesen elhibázott koncepciót. Huszonöt éve nézi ez az ország azt a mozit, hogy nem tudunk kikecmeregni a foglalkoztatási válságból. És sok ember nagy csalódására - tisztelt KDNP-s, fideszes képviselőtársaim - önök az a kormány, aki ezt szintén nem teszi meg, dacára annak, amit ígértek. És itt lenne egy újabb alkalom. Egy költségvetés arról szól, hogy lehet egy kicsit újrafogalmazni a célokat. Hát, nem! Nem tudom, ilyen időket megidéző jelszavak jönnek elő a teljes foglalkoztatottságról, és látom a számok mögött, hogy önök gyakorlatilag teljesen gátlástalanok abban, hogy mennyi adófizetői pénzt pumpáljanak bele.
És két okot mondtam arra, azt szeretném önöknek elmondani és szeretném, ha megértenék, hogy ez a fajta felpumpálása a közmunkarendszernek két okból is problémás. Az egyik az, hogy közmunkára erős Magyarországot nem lehet építeni. Ahhoz munkahelyek kellenek. Önöknek nincs munkahelyteremtési programjuk, az elmúlt öt évben nem is volt. Van közmunkaprogramjuk, az elmúlt öt évben folyamatosan duzzadó közmunkaprogramjuk van, és önöket az sem zavarja, hogy ez a nyilvánvaló botrány kirobbant, ami arról szól, hogy gyakorlatilag embereknek 50 ezer forintért kell dolgozni ahelyett, hogy a korábban az elsődleges munkaerőpiacon megkapott bérüket kapnák. És ahhoz azért bizonyos más munkavállalói jogok is kapcsolódnak, bár nem túl erősek az önök új munkatörvénykönyve miatt, de mindenképpen jobbak, mint egy közmunkás lehetőségei.
Mi ebben a költségvetésben 1 milliárd forintot adnánk arra, hogy önök ellenőrizzék azt pontosan célzott munkaügyi vizsgálatokkal, hogy pontosan mi zajlik közmunka címszó alatt. A Lehet Más a Politika azt mondja, hogy beadtunk egy olyan törvényjavaslatot, ami az összes kiskaput bezárná, és ezzel segítene azokon az embereken, akik félnek attól, hogy lecsúsznak dolgozói státusból közmunkás státusba, és azt tennék még hozzá, hogy egy olyan ellenőrzési rendszer legyen, hogy a törvény végrehajtása is ellenőrizve legyen, és erre mi adnánk 1 milliárd forintot; amellett, hogy nálunk munkahelyteremtés is van bőven, erről is fogok beszélni.
A másik, ami miatt ez a folyamatosan duzzadó közmunkaprogram egy tükörbe nézési lehetőség a Fidesznek, az az, hogy csak az a kormány fektet ennyit egy közmunkaprogramba, amely nem hisz abban, hogy ezek az emberek valaha is vissza tudnak kerülni a nyílt munkaerőpiacra. Gyakorlatilag az a stratégia, ami ebben a költségvetésben visszaköszön, arról szól, hogy önök lemondtak arról, hogy valaha is a nyílt munkaerőpiacon helyük legyen ezeknek az embereknek. Önöket egy dolog érdekli, hogy a statisztikák számára önök teljesíteni tudjanak.
Szerintem ez végtelenül szomorú az egyik oldalról, a másik oldalról pedig felháborító. Azt gondolom, azt is meg kellene fontolniuk, ha már ennyire a közmunkarendszerben gondolkodnak, hogy értsék meg: minden évben évről évre a közmunkabér a minimálbér kisebb hányadát teszi ki, most már 70 százaléknál tartunk. Ezeknek az embereknek a megélhetése egyre rosszabb lesz, miközben a lehetőségei, hogy például állást keressenek vagy vállalkozást indítsanak, ettől ők mind el vannak vágva. Gyakorlatilag ott vannak közmunkában, teljesen láthatatlanok a cégek számára, teljesen láthatatlanok a munkaügyi központok számára, amíg dolgoznak, utána a nagy semmi várja őket.
Azt gondolom, hogy ha önök ennyire berendezkednek a közmunkaprogramra, akkor jogokat adjanak ezeknek az embereknek, a Lehet Más a Politika folyamatosan leteszi ezt törvényjavaslatban, de önöket ez nem érdekli, önöket csak a számok érdeklik.
De akkor nézzük a számokat, hiszen költségvetésről beszélünk! Ismét Czomba Sándort szeretném citálni, mert az elmúlt időszakban önök azzal is folyamatosan dicsekedtek, hogy a minimálbért növelték. Czomba úr mindig mondja, most nem látom itt, a teremben, de szeretném, ha erre reagálna, hogy mikor fejezik azt be végre, hogy azt mondják önök, hogy 27 ezer forinttal növelték a minimálbért. Nézzék, ez egy bruttó összeg! Amit az emberek a zsebükben tudnak ezzel tartani, az 8 ezer forint. Legyenek már őszinték! Tiszteljék már meg annyira a magyar embereket, hogy ne arról beszéljenek, hogy egy olyan országban, ahol rengeteget visz el az állam a fizetésből és nagyon keveset tarthatunk meg a zsebünkben, önök ne bruttó összegekről beszéljenek. Mondják ki az őszintét, beszéljünk nettóról! 8 ezer forinttal marad több a zsebekben.
A másik, amit nagyon szeretnék, ha a kormány átgondolna, az az, hogy - és ezt Czomba úr szokta szintén mondogatni -, hogy 10,8 százalékkal emelték nemzetgazdasági szinten a béreket az elmúlt években. Lehet, hogy én vagyok az első, aki a rossz hírt közli a Fidesz-KDNP-vel, de vállalom az ezzel kapcsolatos kritikákat, de szeretném önöknek elmondani, hogy a bérajánlásokat nem tartják be. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy önök már megint hazudhatnak meg csúsztathatnak, hogy a bérajánlások rendszere mennyire sikeres, de mi azt látjuk, hogy csak azoknál a cégeknél tudnak ezek az emelések megvalósulni, ahol erős szakszervezetek vannak.
(15.00)
Na most, az erős szakszervezeteket önök láthatóan nem szeretik, különben nem törték volna le a jogaikat. De a jó hírem akkor az, hogy a Fidesz-KDNP-nek itt van a lehetősége arra, hogy a jogokat megerősítse, hiszen látjuk, hogy csak azokban a szektorokban vagy azoknál a cégeknél tud megvalósulni a bérajánlás teljesítése, ahol erős szakszervezetek vannak, a munkavállalói érdekképviselet működik és ágazati szinten is erős.
Úgyhogy ez az a két csúsztatás, amit nagyon szerettem volna helyre tenni, és ugye, mondanom se kell, hogy a mi módosítóinkban a béremeléseknek megfelelően, a követeléseknek megfelelően és az ország teherbíró képességének megfelelően, nem hitelből, ahogy önök szeretik mondani, hanem a saját erőnkből, ami van Magyarországnak, megadjuk azokat a béremeléseket, amennyit csak tudunk azoknak az embereknek, akik folyamatosan a megérdemelt szint alatti bérért dolgoznak ebben az országban.
Szóval, itt azért számos kormányzati hibát átnéztünk. Az egykulcsos adót folyamatosan kritizálja a Lehet Más a Politika, egy végtelenül igazságtalan rendszer, az alacsony bérűek megadóztatása is egy fatális tévedés volt, a járulékok emelése is egy fatális tévedés volt, és ez a három ok mindenképpen benne van, hogy miért nem tudnak a nettó bérek növekedni ebben az országban.
Azzal a húzással egyébként, hogy fogták magukat és egy 1 százalékos adócsökkentést végrehajtanak, de úgy, mondom, aki államtitkár vagy jól keres, az megtarthat 10 ezret a zsebében, aki meg minimálbéren, annak egy ezres marad, tehát ilyen szinten rosszul elosztva ezt az összeget, 120 milliárd forinttól elesik a költségvetés, miközben égető szükség lenne ebben az országban például a közszféra béremelési programjára. Munkavállalói érdekképviseletek kérik már azt a kormánytól, és akkor itt idézném például az egészségügyi akciószövetséget is, hogy e helyett az 1 százalékos adócsökkentés helyett inkább a humánerőforrás-krízist kezeljék az egészségügyben. Szóval mégis, ha önök így állnak az egészségügyhöz meg így állnak a szociális dolgozókhoz, akkor mit remélhet ez az ország, mit remélhetnek azok a magyar emberek, akik megbetegszenek, akik fizetik a tb-t, dolgoznak, mit fognak ők kapni? Összeomlik a fejünk fölött az egészségügy, a szociális dolgozók ma vonulnak ki az utcára, és önök közben egy olyan költségvetést nyújtanak be az Országgyűlésnek, amiben teljesen megfeledkeznek ezekről az emberekről, holott nyíltan kérik, amit kérnek, sőt követelik már az utcákon.
A közszféra: hét éve nem kaptak béremelést. Tisztelt Kormánypártok! Meddig kell ezt néznünk? És nekem ne mondják fel újra azokat a kormányzati paneleket, amiket már folyamatosan hallunk, hanem mondják meg végre tisztességgel, hogy mikor fognak a bérekhez úgy nyúlni, hogy a magyar emberek azt meg is érezzék, és végre ne uniós szinten az ötödik legrosszabbul teljesítő ország legyünk, és ne kelljen végignézni, hogy Magyarországról egyre több ember azért megy külföldre, hogy eltartsa saját magát meg a családját.
A mi meggyőződésünk az, hogy teljes irányváltásra van szükség ebben az országban, nem folytatható tovább az a politika meg az a hozzáállás, amit az elmúlt 25 évben láttunk. Orbán Viktor ma egyébként az ötéves értékelőjében nagy szavakat használt, én csak azt tudom mondani, hogy egy dolog nagy ebben az országban és az a dolgozói szegénység. És ez a kormány ugyanazt teszi, mint az elődei tették az elmúlt 25 évben: külföldi befektetőknek árulják az olcsó magyar munkaerőt, és ezek után csodálkoznak, hogyha a multinacionális cégek összeszerelő bázisa maradunk. Önök nem tettek semmi mást, mint ezt turbó fokozatra kapcsolták, minden ígéretük ellenére, és hozzácsapták a közmunkaprogramot, és gyakorlatilag ezt nézzük és folyamatosan ezt a szégyent kell megélnünk, hogy gyakorlatilag azzal házal az ország miniszterelnöke, hogy ahhoz képest, hogy milyen jól képzettek vagyunk, milyen olcsóért dolgozunk. Hát ez önöknek a „Tiszteletet a magyaroknak!”? Erre gondoltak akkor, amikor azt mondták a magyar embereknek, hogy több tiszteletért harcol Orbán Viktor, hogy azt mondja, hogy milyen olcsók vagyunk, és mi ilyen jól dolgozunk, jöjjenek ide? Szégyen, komolyan mondom!
Ez a gazdasági paradigma úgy, ahogy van, teljesen megbukott. Itt egy teljes modellváltásra van szükség, és mi a módosító javaslatainkban igyekszünk is letenni azokat a nem ötleteket, hanem koncepciókat és konkrét javaslatokat, amelyekből ha párat megfontolnak, akkor már egy kis lépést tudunk előre menni.
Nyilván ahhoz egy teljes paradigmaváltásra van szükség, és már megbocsássanak, de az elmúlt öt év tapasztalata alapján ezt nem feltétlenül nézem ki önökből, hogy ezt most megteszik, de kérem, hogy legalább az egyes javaslatoknak a javító szándékát nézzék meg, és lássák meg a mögötte lévő embereket. Azokról az emberekről beszélek, akik a pénzek mögött vannak, akikhez juttatnánk. Lássák meg azt az egészségügyi dolgozót, lássák meg azt a szociális dolgozót, lássák meg azt a tanyasi programot, amiről én beszélek, lássák meg azokat az embereket, akik évtizedek óta lehet, munka nélkül vannak, de végre járhatnák a magyar vidéket, szigetelnék le a magyar házakat, amiben télen kihűlnek az idős emberek, mert gyakorlatilag ilyen életszerű javaslatokat tettünk le az önök asztalára.
Az más kérdés, hogy lenne egy csomó minden, amire egy fillért nem költenénk. Az biztos, hogy mi egy kanyi fillért nem adnánk Paks II.-nek a tőkeemelésére, egyébként a mai napig nem tudom, hogy önök azt miért akarják megadni, Lázár János nem tudott a kérdésre válaszolni, remélem, hogy az írásbeli kérdésben azért meg tudják indokolni azt a 113 milliárd forintot. Egy kanyi fillért nem adnánk arra, hogy autópályákat építsünk, amikor kifejezetten arról van szó, hogy a kicsi bekötőutakat kellene a falvak között megépíteni. Egy kanyi fillért nem adnánk az Eximbank tőkeemelésére. De hogy stadion se épülne egy ideig ebben az országban, az is biztos. Csak annyit mondok önöknek, tisztelt államtitkár urak, hogy egy stadion árából 10 ezer magyar családnak tudnánk hajlékot biztosítani. Na, ezeket mérlegeljék és tegyék le, mert ez az igazság pillanata, a költségvetés, az az igazság pillanata! (Dr. Józsa István: Így van!)
Nálunk ott van a zöldberuházási alap, nálunk ott van a közösségi gazdaságfejlesztési alap, emberek százezreinek tudnánk ebből munkát biztosítani ott helyben, ahol élnek, nem kellene külföldre menni, de még Budapestre se kellene eljönni, ott, ahol élnek, ahol szeretnek lenni, ahol a családjuk van, ahol megszokták, ott tudnának értelmes munkát végezni tisztességes bérekért. Mellette ott van a dolgozói szegénység programunk is, azt ugyan leszavazták, de mi a költségvetésbe módosítókban azért becsempésszük, hátha történik valami önökkel időközben és azt mondják, hogy nemcsak a gazdagokkal kellene foglalkozni meg a nagy cégekkel, hanem esetleg az országot a vállukon vivő szegényebb magyar emberekkel is.
Engedjék meg nekem, hogy két vonatkozásban kitérjek a költségvetésre, egyrészt a családpolitikai részekre. Önökről elég sokat lehet azt hallani, hogy önök azt mondják, hogy önök családbarát kormány lennének. Kérem, bizonyítsák be, itt a lehetőség! A Lehet Más a Politika beadta azt, hogy a családi pótlékot és a családi adókedvezményt ki kell terjeszteni a gyermekek 24 éves koráig, amennyiben a felsőoktatásban tanulnak, ugyanis szeretném, ha világosan látnák azt, hogy nem életszerű az ma már, hogy a 18 éves fiatalok, amikor befejezték a középiskolai tanulmányukat és mondjuk, felsőfokú tanulmányokat kezdenek, egyből el tudnak otthonról költözni. Nem, rengeteg fiatal otthon marad, és ezeknek az embereknek segíteni kell, segíteni kell a fiatalnak is, hogy tanulhasson, és segíteni kell a családjának is, hogy segíteni tudja a gyerekét. Emeljék meg a családi pótlékot! Mi a gyest is emelnénk és a családi pótlékot is 25 százalékkal, és emellett, ha valaki tartósan beteg vagy fogyatékossággal élő gyermeket nevel, akkor még többel emelnénk. Emeljék meg, legyenek olyan szívesek, és, mint mondtam, terjesszék ki a családi pótlékot és a családi adókedvezményt, végre adjanak valamit a fiataloknak. Azt gondolom, hogy ez egy olyan méltányolható cél, ahol nem azt kell nézni, hogy az ellenzék mondja vagy a kormánypárt mondja, hanem nézzék a célt, lássák meg ezeket a családokat.
Akkor ott vannak a családi napközik. Évek óta küzdünk érte, hogy a normatívát emeljék meg és terjesszék ki azokra a családi napközikre, amelyek most nem részesülnek normatívákból, mert önerőből jöttek létre. Szóval, az is egy szégyenletes dolog, hogy nincs elég bölcsődei férőhelyünk és az eloszlása sem megfelelő, és rengeteg településen csak akkor tudnának a gyerekek intézménybe menni, ha családi napközik alakulnának. Ezek a családi napközik helyben teremtenének munkát, egyrészt annak, aki működteti, másrészt azoknak a szülőknek, akik a gyermeküket rábízzák a családi napközit működtető szakemberekre és ők addig dolgozni tudnának. Én arra kérem önöket, hogy ne az ősellenséget lássák végre a családi napközikben, hanem adják meg azt a támogatást nekik, ami ahhoz kell, hogy a magyar gyermekeknek legyen jobb. Mondom, ne lássák az ellenzéki képviselőt, lássák azokat a gyerekeket, akiknek így helye lesz!
A másik pedig az ingyenes étkeztetés kérdése. Én azt értékeltem, és itt Czibere államtitkár úrral beszélgettünk is arról, hogy végre előrelépés történt ezen a területen, viszont itt hátradőlni messze nem lehet. Itt vannak a hosszú nyári szünetek, itt vannak a hétvégék, én azt kérem önöktől, és mi betettük a költségvetési módosítót, szavazzák meg, engedjék át, hadd ehessenek a gyermekek télen-nyáron, szünetben, hétvégén, hétköznap, mindig. Az a minimum, hogy egy XXI. századi Magyarországon egy gyermek sem éhezhet. Mi ehhez kívánunk hozzájárulni a magunk szerény eszközeivel, de ehhez önök kellenek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ez meg tudjon valósulni.
És még egy szempontot szeretnék itt megemlíteni. A költségvetést, én azt gondolom, hogy nőpolitikai szempontból és nemi esélyegyenlőségi szempontból is meg kell nézni. Sajnálatos módon ez a költségvetés semmilyen női esélyegyenlőséget segítő intézkedést nem tartalmaz. Az LMP álláspontja szerint egy nagyon igazságtalan és mondhatnám azt, hogy felháborító dolog az, hogy a férfiak és a nők közötti bérszakadék egyre nő ebben az országban. Én emlékszem rá, amikor Varga miniszter úr bejött a miniszteri meghallgatására, és én anno rákérdeztem tőle, hogy ő mit kíván a székében tenni azért, hogy a nők és a férfiak közötti bérszakadék csökkenjen, akkor azt mondta az önök minisztere, Magyarország felelős minisztere, hogy ez a piacgazdaság velejárója.
Na most, ez az a szemlélet, amit el kellene felejteni, mert pontosan ez az a szemlélet, ami ahhoz vezetett, hogy amióta önök itt kormányon vannak, nőtt a bérszakadék a nők és a férfiak között. Mi azt mondjuk, hogy pénzt és lehetőséget kell adni az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak, azonkívül bért kell emelni, bért kell emelni azokban a szakmákban, ahol a nők felülreprezentáltak, bölcsődei dolgozók, gyermekvédelmi dolgozók, szociális dolgozók, egészségügyi dolgozók, köztisztviselők, nevelő-oktató munkát segítők.
(15.10)
Náluk ágazati bérprogramokra van szükség; béreket kell emelni.
A másik pedig a munka és a család egyensúlya, amire szeretném felhívni az önök figyelmét. Nézzék, ahhoz, hogy ebben az országban a nők dolgozni tudjanak akkor is, ha gyermeket vállalnak, és ne törjön meg a munkahelyi életútjuk azzal, hogy gyermeket vállalnak, ahhoz az kell, hogy jó minőségű és elérhető intézmények legyenek, amelyek méltó módon tudják a gyermekeinket befogadni. Azt gondolom, mi mindannyian, akik itt az Országgyűlésben dolgozunk, hallottuk, vagy akár saját tapasztalatunk is van arról, hogy miközben dolgozunk, megnyugtató érzés az, ha látjuk, hogy a gyermekeinkre jó szakemberek vigyáznak, jól fejlődnek, megfelelő helyen vannak. Nem tudom ennél hangzatosabban kérni önöket arra, hogy végre hallják meg, amit a bölcsődei dolgozók kérnek, és végre hallják meg azt, amit magyar szülők kérnek, azt, hogy legyenek bölcsődei helyek, legyenek családi napközis helyek, és adják meg a pénzügyi megbecsülést minden bölcsődei dolgozónak.
És még egy szempontot szeretnék megemlíteni. Azt gondolom, végre már nem tabu arról beszélni Magyarországon, hogy van és létezik családon belüli erőszak, és végre ki kell mondanunk azt, hogy ezt a borzalmat csak akkor tudjuk megállítani, ha önök erre pénzt áldoznak, és ratifikálni kell az isztambuli egyezményt.
Az isztambuli egyezmény ratifikációjával kapcsolatban önöknek volt egy ígéretük. Önök azt ígérték, hogy ez alatt az ülésszak alatt ratifikálni fogják. Ehhez képest ebben a költségvetésben, amit önök letettek az asztalra, egy forintot sem látok erre. Én 8 milliárd forintot tartok ehhez szükségesnek, a szakértőinkkel ezt számoltuk ki. Az a 8 milliárd forint kell ahhoz, hogy Magyarországon a családon belüli erőszak ellen megfelelően tudjunk küzdeni. Önök rengeteg pénzt adnak ide-oda, említettem itt, a paksi bővítéstől elkezdve az Eximbank emelésén át az autópályákig meg a stadionokig sok minden van ebben a költségvetésben, ami vagy felesleges vagy luxuskiadás, de mégis: hogy gondolják azt, hogy az, ami Magyarországon rendre megtörténik, és ha nem teszünk semmit, meg is fog történni, a családon belüli erőszakot önök nem akarják megállítani? Mert ha meg akarnák állítani, akkor ebben a költségvetésben lenne erre forrás. Vagy önök ezt elfelejtették? Akkor én emlékeztetni szeretném önöket.
Ott a módosító javaslat, beletettük, mi 8 milliárd forintot számoltunk erre. Hagyják jóvá, engedjék át ezt a javaslatot, és végre indulhasson el a ratifikáció, hogy végre elindulhasson az a program, ami rengeteg embernek hozna egy teljesen más élethelyzetet ebben az országban. Egyrészt az áldozatokkal kapcsolatban, másrészt pedig azt is meg tudnánk végre valósítani, hogy a prevenció megtörténjen és hatékony legyen, vagyis azok az emberek, akik áldozattá válnának, azok ne váljanak áldozattá. Tehát megelőzni is tudnánk a bajt, ha meg megtörténik, akkor például a rendőrségnek és egy csomó embernek nyújtanánk segítséget abban, hogy megfelelően tudják kezelni.
Az isztambuli egyezmény ratifikációja elengedhetetlen feltétele annak, hogy a családon belüli erőszakkal kapcsolatban eredményesen tudjon Magyarország harcolni. Ha a magyar kormány azt gondolja, hogy egy ilyen furcsa időpontban benyújt egy költségvetést, akkor én azt szeretném kérni önöktől, hogy legyenek annyira belátással, hogy önök ezek után, ami történik ebben az országban - és sorra derülnek ki borzalmas esetek a családon belüli erőszakkal kapcsolatban -, önök nem hagyják ezt annyiban, és azt mondják, hogy igen, itt az idő, Magyarországnak ratifikálni kell az isztambuli egyezményt.
Ott az LMP-s javaslat, én arra kérem önöket, hogy ezt engedjék át, és még egyszer mondom, ne azt lássák akkor, hogy egy ellenzéki képviselő adta be, felejtsék is el adott esetben, hogy egy ellenzéki javaslatról van szó. Lássák azokat a nőket, és lássák azokat a gyermekeket, akik érintettek ebben a kérdésben, és amikor ránéznek erre a helyzetre és ránéznek ezekre az emberekre, akkor hallgassanak a szívükre, és engedjék át ezt a javaslatot. Azt gondolom, ha valami pártok felett álló ügy, és ha valamiben politikai konszenzusnak kellene lenni ebben az országban, az pontosan a családon belüli erőszaknak az ügye.
Nem is olyan régen ott voltam egy fórumon, kormánypárti képviselőkkel beszéltünk erről a helyzetről, és ők azt mondták, hogy csak idő kérdése. Nem mondhatják ezt! Ez egy olyan dolog, ami nem halasztható. Azt gondolom, hogy gyermekéhezés, nők és gyermekek elleni erőszak - bármifajta olyan lépést, ami egy ilyen élethelyzetet orvosolni tud, azt azonnal meg kell tenni.
És önöknek itt a lehetőség! 2015 májusa van, egy kicsit előbb tárgyaljuk a költségvetést, mint ahogy vártuk. Használják fel ezt a szokatlan időpontot arra, hogy pár hónappal előbb engedjék át azokat a javaslatokat, amelyek arról szólnak, hogy legalább az ilyen pártok feletti ügyekben előrelépés legyen az országban.
Ebben kérem az önök támogatását. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
