FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló időben két témakörről szeretnék hosszabban beszélni. Az egyik a kivándorlás témája, amiről szomorúan kevés szó esik - főképp a kormánypártok részéről - ebben a vitában, pedig ez már a harmadik nap, amikor itt a költségvetésről tárgyalunk. A másik pedig ezzel összefüggésben, illetve a saját bizottsági helyemből adódóan az oktatás, azon belül is a felsőoktatásban tanulók helyzetével kapcsolatos néhány gondolat lenne.
Kezdjük akkor a kivándorlással! Már csak azért, mert tényleg hazánk egyik legsúlyosabb problémájáról van szó, amit nemcsak én mondok, nemcsak a Jobbik frakciója mond, hanem egy legutóbbi felmérés is ezt bizonyította, hogy jóval nagyobb problémának tartja ezt a kérdést a magyar társadalom is, mind például a bevándorlás kérdését. A maga módján természetesen az is súlyos, de a kivándorlás kérdése az, amit mindenki a saját bőrén tapasztal, a saját ismeretségi körében, és mindenki, aki hosszú távon gondolkodik, láthatja, hogy akár a demográfiai folyamatokat nézve, akár a nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága szempontjából vagy a magyar értelmiség jövője szempontjából milyen fontos is ez a probléma.
Ehhez mérten sajnálatos módon a költségvetésünk nem foglalkozik ezzel a problémával. Úgy is mondhatnánk, hogy a költségvetés lemond az elvándorolt magyarokról, és ami még súlyosabb talán, hogy az elvándorolni kívánó magyarok tekintetében sem tesz olyan lépéseket, amelyek visszatarthatnák ezeket a fiatalokat.
(9.10)
Muszáj megismételnem a már részünkről is többször elmondott riasztó adatokat. Néhány hete a Tárki mutatta ki, hogy minden eddiginél nagyobb az elvándorlási hajlandóság ma a magyar társadalomban, főképp a fiatalok körében, és igazából azt kell mondanunk, hogy hónapról hónapra ezek az adatok azt mutatják, hogy emelkedik a kivándorlásban gondolkodók aránya, a külföldi munkavállalást tervezők aránya, ami egy nagyon ijesztő tendencia. Pont ezért lenne szükség arra, hogy foglalkozzon ezzel a kormány, és foglalkozzon a költségvetésben, ne csak a szavak szintjén, bár sokszor még azt sem teszik meg, de itt lenne a lehetőség, hogy a költségvetésben olyan programokat indítsanak el, amelyek azt segítik, hogy akár a már elvándorolt fiatalokat hazahozzák.
Néhány hónapja volt egy próbálkozás, ez a „Gyere haza, fiatal” program, engedjék meg, hogy egy kicsit erről beszéljek, mert van miről beszélni ennek a programnak a kapcsán. Önmagában azt le kell szögeznem, hogy örültünk, hogy végre ez a program elindult, végre ezáltal a kormány is néhány dolgot bevallott. Bevallotta azt, hogy ezek a fiatalok nem kalandvágyból mennek el, ugyanis, ha kalandvágyból mennének el ezek a fiatalok, akkor önök se érezték volna szükségét, hogy ezt a programot létrehozzák, életre hívják, hiszen ha valaki kalandvágyból megy el, akkor amint megunja, kiéli magát külföldön - az önök gondolkodása szerint -, akkor úgyis hazajönne. Önök ennek a programnak a beindításával belátták, hogy ez nem így van, amit önök éveken keresztül szajkóztak, az mégsem így van.
De azt is belátták, amit szintén önök mondtak hosszú időn keresztül, hogy az itthoni körülmények olyanok önök szerint, ami majd hazahozza a kint lévő fiatalokat. Na már most, ha ilyenek lennének az itthoni körülmények - ugye, mondanom sem kell, hogy véleményünk szerint nem ilyenek az itthoni körülmények -, akkor nem lenne szükség egy ilyen programra, márpedig létrehozták ezt a programot. Tehát itt legalább egy kis önkritikát gyakoroltak, én ezt szintén egy pozitív jelzésnek érzékelem.
A harmadik dolog, amit ennek a programnak az elindításával pedig nyilvánvalóvá tettek, hogy segítség kell ezen fiataloknak a hazajövetelhez. Ez egy nagyon fontos dolog, és örülök, hogy ennek belátására is ezzel a programmal rámutattak, igenis, ezen fiataloknak ösztönző rendszer kell és konkrét segítség a hazatelepüléshez. Tudjuk jól, hogy milyen nehéz ma, mondjuk, egy Angliában élő fiatalnak eldönteni, hogy igen, ő szeretne hazajönni, itthon munkát találni, lakhatást találni, visszailleszkedni az itthoni környezetbe, ehhez igenis segítség kell.
Önmagában tehát a program elindítása egy pozitív folyamat, és ezt jeleztük annak idején is, amikor ez a program elindult. Ami viszont elszomorító vagy éppen mondhatnám úgy is, hogy nevetséges, az erre a programra szánt összegnek a nagysága. Önök erre a programra mindösszesen 100 millió forintot szánnak, és úgy számolnak, hogy ebből 50 fiatalt tudnak hazahozni, ugye, elsősorban Londonból, mert erre a városra - mint tényleg a nyugat-európai térség legnagyobb magyar városára - irányul ez a kezdeményezés, onnan szeretnének hazahozni fiatalokat. És, mondanom sem kell, hogy mennyire kevés ez a 100 millió forint. Sőt, önök azt is mondták, hogy ez egy ilyen kísérletezgető program, felmérik, hogy hogyan működik, és majd utána döntenek ennek a további sorsáról.
Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt nem lehet kísérletezni, itt egy olyan problémáról beszélünk, amely nap mint nap eredményezi azt, hogy fiatalok tucatjai vagy éppen heti szinten százai hagyják el az országot. Itt nincs idő kísérletezgetésre, nincs idő arra, hogy majd meglátjuk, hogy éppen hogy működik, itt nagyon sürgősen és határozottan lépni kell, és mondanom kell, hogy ez a 100 millió forint és az 50 fiatal hazahozatala nevetségesen kevés.
Bíztam abban, hogy majd a költségvetés tervezésekor látni fogjuk, hogy 2016-ban már erre a célra sokkal nagyobb, mondhatni, akár milliárdos összegeket fognak elkülöníteni, látván azt, hogy több százezer fiatalról beszélünk, illetve kevésbé fiatalról beszélünk, akik már Nyugat-Európában és más országban vannak gazdasági menekültként. De ha megnézzük a jövő évi költségvetés sorainál az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. költségvetését, amely koordinálja ezt a „Gyere haza, fiatal” programot, akkor azt kell látni, hogy 272 millió forint van betervezve a jövő évre. Ugye, említettem, hogy idén 100 millió forintot szánnak erre a programra, jövőre 272 millió forintot. Most tegyük fel jóindulatúan, hogy kizárólag erre a célra fordítják mindezt az összeget, tehát magának a kft.-nek a működési költségeit vegyük nullának, ami nem egy reális dolog, de tegyük ezt mégis, 272 millió forint, ez, mondjuk, 130-140 fiatal hazahozatalára elég, ami, úgy gondolom, hogy szintén nevetségesen kevés.
Pont ezért egyfajta figyelemfelkeltés céljából és annak érdekében is, hogy ne egy-két száz fiatalt, hanem több ezer fiatalt tudjunk hazahozni, több ezer fiatalnak tudjunk segíteni a hazajövetelben, ezért nyújtott be a Jobbik frakciója rajtam keresztül és néhány képviselőtársamon keresztül egy olyan módosító javaslatot, amely kifejezetten ezt a programot segítené, ennek a programnak szeretne 5 milliárd forintot adni, amely már egy olyan kezdő lépés lenne, amely valóban több ezer fiatalnak nyújthatna segítséget. És azt is szeretnénk elérni, hogy terjesszék ki ezt a programot, ne csak a Londonban élő magyarok hazahozatalát segítsék, hanem sokkal több városra vagy akár az összes nyugat-európai országra terjedjen ki ez a program.
Felszólalásom második részében a felsőoktatási hallgatók helyzetének javítására irányuló módosító javaslatainkról szeretnék beszélni, már csak azért is, mert létező probléma ez, és ezzel az alapvetéssel kell kezdenem, hogy Magyarországon vannak olyan fiatalok, akikben megvan a kellő tudás, megvan a kellő ambíció, hogy egyetemre menjenek, diplomát próbáljanak szerezni, ugyanakkor ezt mégsem tudják megtenni, és ennek elsődleges oka a család anyagi helyzete.
Azt is ki kell mondanunk, hogy önöknek nincs erre reális alternatívája, egyetlen alternatívája van, ez a diákhitel, azt tudják mondani, hogy ha nincs pénzed, itt a diákhitel, vedd fel, adósítsd el magad, aztán majd valahogy a diploma megszerzése után próbáld visszafizetni, ami nem egy vonzó alternatíva, mondjuk ki, már azért sem, mert nagyon sokan félnek az eladósodástól, itt a devizahiteles válság következményeként. Ez nem egy olyan alternatíva, ami vonzó lenne, és ilyenkor a fiatalok azt választják sok esetben, hogy akkor meg se próbálnak egyetemre, főiskolára menni, ami probléma. Probléma az egyén szempontjából, hiszen meglett volna az a lehetősége, hogy egy diplomát szerezve, a társadalmi mobilitást megélve egy jobb munkahelyet találjon, és ez segítse neki is a felemelkedést. De nemcsak ilyen szinten probléma, hanem társadalmi, ország szinten is probléma, hiszen Magyarországnak is érdeke, hogy minél több diplomás fiatal legyen az országban, akik versenyképesebbé tehetik országunkat. Ezért tehát probléma az, hogy ezek az emberek nem mennek a felsőoktatásba, vagy ha mennek, akkor csak a diákhitellel való eladósítás segítségével tudnak diplomát szerezni.
Néhány javaslatot engedjenek meg, ami azt célozná, hogy ezen fiatalok anyagi helyzetén segítsünk, mert tudjuk nagyon jól, hogy a felsőoktatás nemcsak a sok esetben önköltséges képzés díjával jár, hanem a lakhatási díjak, a tankönyvek áraival és még számos olyan kiadással jár, ami megterhelő egy-egy család számára. Pont ezért benyújtottunk egy olyan módosító javaslatot, amely a hallgatói normatíva emelését, növelését kezdeményezi, és kifejezetten olyan módon, olyan céllal, hogy a hallgatói normatívából a tanulmányi és szociális ösztöndíjakra fordítható összeget emelje meg a kormány. Csak egy példa: 2008 óta nem emelték ezt a hallgatói normatívát, ezáltal a legtöbb helyen a tanulmányi szociális ösztöndíjak sem emelkedtek. Mondanom sem kell, hogy hét év alatt pedig lett volna szükség arra, hogy emeljék ezeket az összegeket, amely összegek nagyon nagy segítséget tudnak lenni egy egyetemista, főiskolás fiatal számára a mindennapi kiadások kapcsán.
Szeretnénk - és erre is vonatkozik egy módosító javaslatunk - a jegyzettámogatásokat növelni. Nevetséges az, hogy egyetemista fiatal 1-2 ezer, konkrétan van olyan egyetem, ahol 3 ezer forintos jegyzettámogatást kap egy fél évre, amiből még egyetlenegy darab könyvet sem tud megvenni, mert manapság egy könyv nem 3 ezer forint, főleg nem egy tankönyv. Friss emlékként tudom mondani, hogy néhány évvel ezelőtt nem volt ritkaság az, hogy 5-6 ezer forint volt egy-egy könyv. Tehát szeretnénk a jegyzettámogatást is emelni.
A családi pótlék kiterjesztését is kezdeményeztük a felsőoktatásban tanulókra, hogy utánuk is járjon a családoknak ez a pénzösszeg, ugyanis úgy gondoljuk, ez is egy nagy segítség lehet minden család számára, és még egyszer mondom, ez könnyítené azoknak az embereknek a helyzetét, akik tényleg nem tudnak emiatt felsőoktatási intézményekben tanulni.
Szeretném tehát kérni összefoglalóan a kormányt, hogy foglalkozzanak kiemeltebben a kivándorlás, az elvándorlás problémájával, fogadják el módosító javaslatunkat, és próbáljunk segíteni több ezer külföldön élő magyar honfitársunknak, és tegyék meg azokat a lépéseket is, amelyek a felsőoktatásban tanuló hallgatók helyzetét tudják javítani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)
