FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR
FODOR GÁBOR (Független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló, viszonylag szerény időkeretben a Liberális Párt álláspontját fejtsem ki a költségvetéssel kapcsolatban.
Azzal szeretném kezdeni, hogy fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy miért van most itt előttünk ez a költségvetés. Hiszen ez az idő azért szokatlan a költségvetési tárgyalásban, mert nem ilyenkor szokás költségvetést tárgyalni. Bizony a dolog furcsa a tekintetben is, hogy tavaly például a Fidesz-kormányzat megvárta az önkormányzati választásokat, és utána tartott költségvetési vitát. Láttunk már olyat egy előző ciklusban, amikor kétéves költségvetést vezetett be.
Az, hogy most májusban tárgyaljuk a költségvetést, akkor, amikor lényegében az államháztartásra vonatkozó adatokból körülbelül négyhavival vagyunk tisztában, és azok a kérdések, amelyekre egyébként Schmuck Erzsébet képviselő asszony is utalt előttem, hogy vannak olyan, nem kiszámítható - ugye, a forintárfolyamot említette példának, és más tényezőket -, a gazdasági folyamatokat jelentősen befolyásoló tényezők és elemek, amelyeket nem tudunk még és nem tudunk pontosan kalkulálni, ezek bizony előrevetítik azt, hogy persze majd ezt a költségvetést is menet közben barkácsolni kell, majd hozzá kell nyúlni, majd ilyen-olyan módon kell kiegészítgetni. Mi értelme van ennek?
Mi az indoka annak, hogy itt van előttünk most ebben az időben a költségvetés? Nyilván van valami politikai oka, én ezt nem tudom, mert erre nem kaptunk választ. De ha már a kétéves költségvetés példáját felhoztam, amely kétéves költségvetés elfogadása után jött a leszámolás a Kisgazdapárttal, nyilván van valami politikai ok, gondolom, mondjuk, egy őszi Fidesz-kongresszus ilyen politikai ok lehet, hogy ott esetleg olyan kalkulációk, olyan várakozások vannak, hogy jobb, ha előtte már elfogadott költségvetés lesz. Egy biztos, hogy mindezzel együtt, és hangsúlyoznám, párba állítanám a tavalyi vitával, amelyre az önkormányzati választások után került sor, nem elfogadható egy országban az, hogy például egy költségvetési vita nem kiszámíthatóan, nem megfelelő előkészítéssel, nem az adatok rendelkezésre állásával történik, hanem lényegében politikai okok miatt ide-oda kerül rángatásra a nemzeti együttműködés rendszerében. Hol októberben kezdjük el, hol májusban kezdjük el - szerintem ez így önmagában elfogadhatatlan és kiszámíthatatlan.
A másik fontos általános megjegyzésem a költségvetési vita kérdésével és magával a költségvetéssel kapcsolatban az, hogy azzal is tisztában kell lennünk, hogy egyébként ez a költségvetés törvénysértő módon került ide a parlament elé. Hiszen maga a Fidesz erőltetett keresztül egy teljesen értelmetlen szabályt 2011-ben a parlamenten, amely az úgynevezett gazdasági stabilitásról szól, és amely szabálynak most időhiány miatt sem mennék bele a sajátos részleteibe, de tudjuk, hogy egy összefüggést felállítván ez a szabály, azért, hogy a hiányt és az adósságot egy bizonyos korrelációban kezelje, megszabott bizonyos törvényi feltételeket, és ha ezen törvényi feltételeket komolyan vennénk, ennek a mostani költségvetésnek 140 milliárdos hiánnyal kellene rendelkeznie, ehelyett beterjesztették 760 milliárdos hiánnyal.
Tehát nem felel meg az alapvető törvényi elvárásoknak sem, az önök által felállított törvényi elvárásoknak sem. A Költségvetési Tanács erre finoman felhívta a figyelmet; egyébként szerintem sokkal intenzívebben kellene vagy kellett volna, mert ez egy törvénysértés. Vagy ezt a szabályt, ezt az egyébként teljesen értelmetlen és ostoba szabályt kellene megváltoztatni, vagy pedig, ha már önök ezt a szabályt komolyan vették annak idején, és beterjesztették, akkor a törvényeknek kellene megfelelni. Ha a törvényeknek meg akarnának felelni, egy közel 600 milliárdos megszorító csomagot kellene letenni a parlament elé, vagy pedig folyamatos törvénysértésben lesznek, mert az önök által felállított stabilitási szabályoknak nem felel meg ez a költségvetés.
Nos, az általános megjegyzéseken túlmenően hadd folytassam azzal, hogy természetesen ami tartalmilag kibontakozik előttünk a költségvetésből, az egy autoriter, illiberális állam filozófiájának megfelelő költségvetési egyveleg, amelyben azt látjuk, hogy a túlméretezett állam továbbra is túlméretezett lesz, sőt még tovább fog növekedni természetesen, és minden sajátosságával együtt, amivel ez jár - tehát bürokrácia, korrupció, amely általában a túlméretezett államokat jellemzi -, bizony várhatóan politikailag ott fog megjelenni ebben a költségvetésben, amely a maga autoriter jegyeit, mint mondtam, magán viseli. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy ez az autoriter jelleg megnyilvánul például abban a nem mellékes apróságban is, hogy közismert, hogy titkosítás is övezni fogja a költségvetést az elkövetkezendő időben, hiszen az államháztartás finanszírozásával összefüggő stratégiai adatokat titkosítani kívánja a kormány. Hogy ennek mi az értelme, ezt megint senki még meg nem mondta, de kísértetiesen emlékeztet arra, ami Oroszországban történik, és ami a putyini orosz állam sajátossága: ott már oda is eljutottak, hogy vannak tételei a költségvetésnek, jelentős tételei, amelyek már a képviselők számára sem megismerhetőek.
(12.10)
Azt, hogy ezt miért kell titkosítani, tudjuk, persze: az illiberális filozófiával nincs összhangban a nyilvánosság kiterjesztése, hiszen a nyilvánosság mindig azt jelenti, hogy a polgárok széles köre számára megismerhető az, hogy mit akar valójában a kormányzat. Szerintem ez is egy teljesen helytelen és elfogadhatatlan tendencia, természetesen szembemegy az európai uniós elvekkel, szembemegy a nyugati civilizációval. A nemzeti együttműködés rendszerébe nyilván szépen és kompletten beilleszthető, de nekünk nem azt kellene építeni, hanem a saját értékrendünknek megfelelni, amit választottunk annak idején többek között népszavazásokon is.
Nos, az olcsó állam ígéretével - amiről valaha, 2010 előtt még a Fidesz is szólt - természetesen a túlméretezett állam, mint mondtam, szembemegy, de nemcsak filozófiailag megy szembe, hanem azért forintokban kifejezhetően is. 2010 és 2016 között az állami működés költsége 2000 milliárd forinttal növekedett. A Fidesz kormányzása alatti időszakról beszélünk; 2000 milliárddal. Ez egy olyan embertelen nagy államot jelent, egy olyan, teljesen értelmetlenül, fölöslegesen, mint tudjuk, vasárnapi zárva tartással a magánszférára is kiterjedő államot jelent, amelyben nyilván az a célja egy autoriter államnak, hogy minél többen függjenek az államtól, minél többen kapják a fizetésüket az államtól, minél többeket lehessen befolyásolni, kiszolgáltatott helyzetbe hozni természetesen az állami függéssel.
Ezzel szemben, ami kibontakozik - mint mondtam, az illiberális és autoriter állami filozófiával szemben -, mi, liberálisok természetesen a szabadságközpontú, liberális államokat helyezzük előterébe, és azt szeretnénk, ha Magyarország továbbra is azon az úton menne, amin a rendszerváltás idején elindult. A soha nem definiált munkaalapú társadalommal szemben a tudásalapú társadalmat állítjuk, azt a tudásalapú társadalmat, amelyről például Hiller István is itt a vitában beszélt a felsőoktatással kapcsolatban, de amelyet mi magunk is alá szeretnénk húzni, hogy bizony, a túlméretezett állami költségek helyett inkább oktatásra, inkább környezetvédelme, inkább életminőség-javításra, tehát egészségügyre, inkább a polgárosodás elősegítésére kell a pénzt költeni. Ez a költségvetés ezekkel az eszmékkel, ezekkel az elvekkel köszönő viszonyban nincs.
Az, hogy Európában egyedülálló módon 16 évre levitték a tankötelezettségi korhatárt, a Paks II.-bővítés, az elhibázott rezsicsökkentés, amely pazarlásra ösztönöz, és nem környezettudatosságra, ezek mind-mind szembemennek azokkal az eszmékkel és ideákkal, amelyekre egyébként a magyar társadalom már hosszú ideje, a rendszerváltás után hosszú időn keresztül igent mondott, és a maga számára értékként határozta meg.
Mi a Liberális Párt részéről be fogunk terjeszteni olyan módosító indítványokat, amelyekben néhány szimbolikus ügyet - kezdve a köztelevízióval, a terrorelhárításon át -, amelyek a nemzeti együttműködés rendszerében fontosak, nullás költségvetéssel fogunk meghatározni, és az itt felszabaduló összegeket mind oktatásra, környezetvédelemre és a polgárosodás elősegítésére fogjuk átcsoportosítani. Köszönöm a figyelmet.
