NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, ismételten egy úgymond XX. századi költségvetés fekszik előttünk, amely nem hajlandó szembenézni a kor kihívásaival. A Jobbikban viszont volt annyi bátorság, hogy kimondtuk, hogy mi a legnagyobb probléma, és hogy mi ezzel kapcsolatban a megoldási csomagunk. Mielőtt azonban erre rátérek, egy emelkedettebb javaslatunkra is fel szeretném hívni a figyelmet, mielőtt a nemzethalállal szembenézünk, hiszen jövőre lesz az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója.
És ha már tavaly holokauszt-emlékév volt, szükségesnek tartották egy hasonló évforduló megünneplését, azt gondolom, hogy ha nem kívánják a kettős mércét e területen is alkalmazni, akkor a magyarság e diadaláról feltétlenül meg kell emlékezni. Ezért egy célelőirányzatot javasolunk, amelynek költségének tervezésénél is figyelembe vettük a magyar holokauszt-emlékévre fordított, önök által fordított forrásokat.
Indokolásul azért hadd hozzam föl, hogy ez nemcsak tisztelgés volna őseink bátorsága előtt, de mementó minden ma élő magyar ember számára. A 60 évvel ezelőtti magyar forradalom hazánk függetlenségéért folyt, és ezért több ezren életükkel is fizettek, negyedmillió magyar testvérünknek menekülnie kellett innen, saját hazájából, hiszen a megtorlás kegyetlen és véres volt.
A magyar szabadság emlékév, ahogy mi ezt neveznénk, idézem: „a felejtés és a közöny ellen akar tenni úgy, hogy a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűnöket és bűnösöket megnevezi, az ártatlan áldozatok mártíromsága előtt fejet hajt”. Mielőtt azt mondanák, hogy ezek durva szavak, hogy mondjuk, megbocsáthatatlannak nevezünk valamiféle bűnt, mielőtt ilyen elhamarkodott, merész jelzőt használnának, az előtt felhívnám a figyelmüket, hogy ez bizony a kormány honlapján az úgynevezett holokauszt-emlékév hivatalos indokolásából származik. Egy az egyben át van emelve tulajdonképpen most indokolásul, és én azt gondolom, hogy 1956 is megérdemel egy emlékévet, és bízom benne, hogy jövőre a 60. évfordulóról méltóképpen tudunk megemlékezni.
Most pedig beszéljünk arról, ami a magyarság legnagyobb problémája, ami a sorok között egyébként kiderül a költségvetésből is, hiszen indokolásának egyik mellékletében láthatjuk a kormányzat ötven évre előremutató, nyilvánvalóan a KSH adatain alapuló demográfiai előrejelzését, és azt láthatjuk, hogy a nyugdíjkorhatár felettiek aránya a munkaképes korúakhoz képest 2010-ben 32 százalék alatt volt, 2060-ra ez már 55 százalék közelében lesz. 32 százalékról 55 százalékra nő tehát a nyugdíjkorhatár felettiek aránya a munkaképes korúakhoz képest. Nem lesz fenntartható nemhogy a nyugdíjrendszer, aminek indokolásául tulajdonképpen ezt így már előrevetítik, hogy szokják a gondolatot, hogy nem lesz fenntartható ez a nyugdíjrendszer, de maga a társadalombiztosítás, az államháztartás összeomlása is várható, ha nem néznek szembe azzal, hogy bár papíron az egyébként eléggé alacsonynak mondható 1,4-es termékenységi ráta valójában a papírral szemben, az 1,4-es mutatóval szemben valójában 1 környékén van, vagy 1 alatt van, ha nemcsak a magyar állampolgárokat, hanem kifejezetten a magyar embereket nézzük.
Az, hogy egy nőre hány gyermek jut, ez valóban egy fontos kérdés, azonban ezzel az 1,4-es hivatalos mutatóval szemben a magyar valóság az, hogy 1 alatt van az egy magyar nőre jutó gyermekek száma. Hiszen ha a hivatalosan is 13 nemzetiségként nyilvántartott kisebbségeket, különösen a cigányságot leszámítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar termékenységi ráta becsléseink szerint, hiszen sajnos hivatalos kimutatások nem léteznek, önök ezzel a problémával nem kívánnak szembenézni, de 1 alatt van. A cigányság népességrobbanása nemhogy fenyeget minket, de fenyeget azzal is valóban, hogy eltűnik a magyarság, és kisebbség lesz saját hazájában.
Ahogy Pokol Béla alkotmánybíró is mondta Európa végnapjai című könyvében, a cigányság generációnként megduplázódik, miközben, tegyük hozzá, a magyarság pedig megfeleződik. Ráadásul idén könnyen lehet, hogy több bevándorló fog érkezni, akár mondjuk, 100 ezer, mint ahány magyar állampolgár születik.
(13.40)
Mindeközben gazdasági menekültként közel egymillió aktív korú magyar ment Nyugatra, ami tovább rontja az eltartók és az eltartottak arányát. Az eltartottak arányának durva növekedése mögött természetesen számos más kérdés, a cigányság kérdése is például meghúzódik, azonban maradjunk most már inkább a megoldási javaslatoknál. Hadd beszéljek erről, hiszen sajnos erre, úgy tűnik, hogy a kormányzat nem mutat fogékonyságot.
Pedig hányszor elmondtuk, elmondtam, például Z. Kárpát Dániel képviselőtársam is a radikális áfacsökkentésre vonatkozó javaslatainkat, amelyek például a gyermekneveléshez szükséges cikkeknél indokoltak volnának. Tállai András államtitkár még ellenzékből önálló indítványt nyújtott be, törvényjavaslatot, a gyermekneveléshez, illetve az alapvető élelmiszerekre vonatkozó áfának az 5 százalékra való csökkentéséről, kitűnően érvelt mellette Szijjártó Péter is többször, azonban kormányon hajlamosak erről megfeledkezni. Az az MSZP beszél most erről, amelyik pedig kormányon szavazta le ugyanezt. Épp ezért itt az ideje, hogy jöjjön végre a Jobbik, és ezt meg is valósítsa.
Illetve itt van bizony az államilag támogatott otthon- és bérlakásépítési, illetve -vásárlási program. Az a családi otthonteremtési kedvezmény, amivel ki akarják szúrni a magyar emberek szemét, az édeskevés, nemcsak szerintem, de még például egy népesedési kerekasztal szerint is.
Szembe kellene nézni azzal is, hogy nemcsak a nyugdíjrendszert kellene inflációkövetővé tenni, hanem bizony a családtámogatási rendszert. Annál is inkább, mert gyermeket nem egy-két évre, hanem tulajdonképpen egy generációra, évtizedekre vállalunk, és ezért tudni kellene tervezni. Ezért kellene, hogy ne csak egy-két évre előre láthassuk, hanem inflációkövetően a reálérték megtartását garantáljuk. Ezzel szemben önök nemhogy a reálértékét nem tartják meg, de bizonyos területeken még csökkentenek is. 2008 óta be van fagyasztva például a gyes és tulajdonképpen a családtámogatási rendszernek szinte az egésze, sőt eközben, azt gondolom, hogy érthetetlen és egészen felháborító, hogy a kormány ismét csökkenteni kívánja az előző évek gyakorlatának megfelelően az anyasági támogatás összegét. Ezért erre is módosító javaslatot nyújtunk be, ahogy az előbb említettekre is természetesen, például a szociális bérlakásépítési programra Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal, viszont szükségesnek tartjuk a reálérték megőrzését is. Ezzel szembe kell nézni.
Ráadásul e javaslatunk szerint az anyasági támogatás összegének megemelését, legalább reálértéken való megtartását a Miniszterelnökség több mint 7,5 milliárdos dologi kiadásából kívánjuk támogatni, ezzel is emlékeztetve a Miniszterelnökséget arra, hogy a magyar családok megélhetése és a magyar gyermekvállalás fontosabb, mint az ő hivataluk eszközbeszerzései és mindenféle kényelmi kérdései. Ráadásul, ha megfontolnák még azt a javaslatunkat, hogy az első gyermek születését támogassák igencsak fokozottabb mértékben, azzal lehetne a legkomolyabb mértékben a születésszámot elősegíteni. Hiszen az, hogy a háromgyermekesek után egy kétségkívül komoly adókedvezmény jár a Fidesz javaslatára 2011 óta, ez kétségkívül egy szép dolog. De hányan vannak, akiket ez érint? Nagyon keveseket, hiszen ahhoz előbb egyről a kettőre vagy akár csak az egyre kell lépni, és ehhez volna szükséges akár egy egymillió forintos támogatásra, ha ezt a legkívánatosabb életidőszakban, mondjuk, 20 és 30 év között teszik meg. Én kérem, hogy ezen a javaslaton is gondolkozzanak el; továbbá azon, hogy mit lehet még tenni a katasztrofális demográfiai folyamatok megállítása érdekében. Például a szociális kártyát bevezetni, amivel a megélhetési gyermekvállalást szüntetnénk meg, hogy a családtámogatásra szánt összegek valóban arra is fordítódjanak és ne például egyes szülők szenvedélyeire.
A második gyermektől járó kedvezményt is számos olyan területen, például tömegközlekedés, táboroztatás, közétkeztetés terén is be kellene vezetni, ami ma még kizárólag a nagycsaládosoknak jár olcsóbban. Sőt, a családi adókedvezményt vagy a családi kedvezményt több más adónemre és járulékra, illetékekre is ki kellene terjeszteni, hogy az alacsonyabb jövedelműek is teljes egészében igénybe tudják venni azokat a keretösszegeket, amelyekkel önök gyakran dobálóznak, de amelyet mégsem tud még mindenki igénybe venni az alacsony bérek miatt és fizetések miatt.
A bölcsődei gondozási díj eltörlése is indokolt volna, ezt ráadásul önök vezették be az előző Fidesz-kormány alatt. Mivel már önmagában étkezés nélkül is egy bölcsődei jelenlét pénzbe kerül, sokan ezért nem veszik igénybe. Én azt gondolom, hogy indokolt volna a bölcsődék és óvóhelyek, óvodák számának és férőhelyeinek növelése, aközben azért ezt nem úgy kellene megoldani, hogy akár a keresletet csökkentik azzal, hogy fizetőssé teszik a bölcsődéket.
A lombikbébiprogram támogatásáról beszélt már bővebben Szilágyi György képviselőtársam, akinek két irigylésre méltóan szép kislánya van, akinek egy ilyen programból születhetett mindkét gyermeke. Én azt gondolom, hogy indokolt volna végre, hogy ha eddig le is szavazták, most végre támogassák azt, hogy akik valóban szeretnének gyermeket vállalni, azok ezt valóban meg is tehessék, hiszen ez nemzetgazdaságilag is kifizetődő, épp ezért kellene, hogy például szembenézzenek azzal a javaslatunkkal is, amely a szülői életjáradékot célozza, hogy a gyermek jövedelemadójából támogassuk a szülőket, hogyha felneveli, pláne, ha munkára, itthoni munkára neveli a gyermekeit.
Kérjük, hogy ezeknek a javaslatoknak legalább egy töredékét végre fontolják meg, és ne olvasatlanul szavazzák le, ahogy ezt tették, mert akkor tényleg odajutunk, hogy a magyarság kisebbséggé fog válni a saját hazájában. Ezt kívánjuk elkerülni, ehhez kéri a Jobbik a támogatásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)
