ORBÁN GÁBOR
ORBÁN GÁBOR
ORBÁN GÁBOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sallai képviselő úr és most Szelényi képviselő asszony is szóba hozta az egykulcsos adót, illetve képviselő asszony a különadókat. Néhány mondatban, néhány pontban ezekre szeretnék reagálni. Nem lenne jó, ha az általuk elmondottakat szó nélkül hagynám, mert nagyon sok minden elhangzott, amivel nem tudok egyetérteni.
Úgy gondolom elöljáróban, hogy az egykulcsos adó mérlegét elég korán vonták meg. Az a véleményem, hogy egy gazdaságpolitikai intézkedés hatását mindig valamilyen olyan alappályához kell mérni - ez a korrekt elemzés alapszabálya -, ami történt volna, ha nem vezetjük be azt az intézkedést. Jó néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy lássuk, a többi, gazdaságot, társadalmat, munkapiacot érintő hatás között ennek a konkrét intézkedésnek milyen hatása lehetett. Tehát azt gondolom, hogy viszonylag elhamarkodott következtetésre jutott a képviselő asszony és a képviselő úr.
Mi az, amit szerintem most ezen a 2015 májusi délelőttön el lehet mondani a 2011-ben bevezetett egykulcsos adóról? Három pontban foglalnám ezt össze. Amit már biztosan tudunk, a következő. Ahhoz, hogy érdemi költségvetési hatása legyen egy progresszív adórendszer bevezetésének, az kellene, hogy nagyon alacsonyan húzzuk meg azt a határt, ahonnan már belépnek a magasabb kulcsok. Ez azt jelentené, hogy már az átlagbérnél a magasabb kulcsú kategóriába tartozna a személyi jövedelemadó mértéke, ez pedig nem hiszem, hogy összhangban lenne az igazságos adórendszernek azzal az elképzelésével, ami az önök fejében lehet.
Miért van az, hogy ilyen alacsonyra kellene tennünk a sávhatárt? Azért, mert a 2010 előtti adórendszer és gazdaságpolitika azt eredményezte, hogy a bevallott jövedelmek eloszlása Magyarországon rendkívül különös mintázatot mutat. Sehol más országban, legalábbis a velünk összemérhető országokban nem jellemző az, hogy ennyire a minimálbér környékére csoportosulna, sűrűsödne a bevallott jövedelmek eloszlása. Ez a fajta adóelkerülés azáltal alakult ki, hogy persze egyfelől a tőkejövedelmeket nem szeretnénk különösebben adóztatni - ebben változás nincs, sőt előrelépés van a kis- és középvállalkozások esetében -, ugyanakkor a munkára extrém terheket rakott a járulékokon és a személyi jövedelemadórendszeren keresztül úgy általában a szocialista kormány. Ez okozta azt a menekülést a minimálbéres világba, ami utána már értelmetlenné tette a progresszív adórendszert. A társadalom egyszerűen kimenekült abból a személyi jövedelemadó-rendszerből, amelybe a szocialista kormányzás alatt került.
A második pont, amit szeretnék megemlíteni, az aktivitás alakulására vonatkozik. Hogy ne nőtt volna Magyarországon az aktivitás, ezt most hallom először. Az elmúlt öt évben teljesen egyértelmű, hogy soha ilyen közel a munka világához nem tudtuk hozni a magyar társadalmat, a magyar családokat, mint mostanra. Nem igaz az, hogy ne nőtt volna a munkát vállalók, illetve a munkát keresők száma. Ez a szám már a 4,5 millió főt is meghaladja, ami a munkavállaló korú népesség arányában több mint húsz éve a legmagasabb adat.
(10.10)
A 3. pontban azt szeretném elmondani, hogy a megtakarítási viselkedés is olyan, amit nem lehet még az egykulcsos adóval ilyen közvetlenül összekapcsolni, ahogy önök tették. Nem arról van szó, hogy a megtakarítások azért nőttek Magyarországon, mert egykulcsos adó van; azért nőttek, mert a túlhitelezés és az elhibázott devizahitelezési politika következtében, amelyet 2010 előtt nyakló nélkül lehetett folytatni, a magyar családok olyan terhekkel szembesültek, amelyeket hosszú ideig tart magukról ledobni. Ebben az elmúlt öt évben nagyon nagy előrelépés történt, de az kétségtelen, hogy egyfajta hitelundor is kialakult, aminek következtében a megtakarítások összességében nagyobbak, mint voltak azokban az időkben, amikor ész nélkül lehetett a devizahiteleket adni és venni; köze nincs az egykulcsos adónak ehhez a folyamathoz.
Végül, a társadalom legszegényebb egyötöde és a leggazdagabb egyötöde közötti transzfer vagy újraelosztás kérdésében szeretnék egy véleményt megfogalmazni, képviselő asszony: én úgy tudom, hogy a magyar társadalom legszegényebb egyötödének nincs személyi jövedelemadó-bevallása. Nagyon szomorú, hogy így van; kell hogy legyen, ezen dolgozunk, de per pillanat nincsen, úgyhogy szerintem ön téved, amikor azt gondolja, hogy a személyi jövedelemadórendszer ebben bármilyen változást hozott.
Ami a különadókat illeti: ön azt mondta, hogy torzítják a versenyt, és kiszámíthatatlanságot okoznak. Úgy gondolom, 2010-ben a költségvetés hitelessége olyan mélyen volt, hogy azt már semmilyen különadóval nem lehetett volna mélyebbre taszítani, úgyhogy ezen akkor rontani nem lehetett. A különadók szerepe az volt, hogy társadalmi szempontból is fenntartható költségvetési stabilizációt tudjanak előidézni Magyarországon, és ez - ma már nyugodtan állíthatjuk - megtörtént és sikeres volt.
A költségvetési hitelesség helyreállásával - hiszen most már negyedik éve vagyunk stabilan 3 százalék alatt a költségvetési hiánnyal -, illetve a növekedési fordulat bekövetkeztével a különadók rendszere is egyfajta átalakuláson ment keresztül. A különadók egy része forgalmi típusú adóvá vált, amikor széles bázison alacsony kulccsal adóztatunk nagyon hatékonyan és nehezen kikerülhető módon. Ez a fajta adó a szektorok működésére semmilyen, általunk mért hatással nincs; sem az informális csatornákon, sem pedig az adatokon keresztül ilyen információ hozzám soha nem jutott el.
Azt is vegye figyelembe, képviselő asszony, hogy a bankadó csökkentése terén egy nagyon komoly előrelépés történik a különadók rendszerében abban az értelemben, hogy a kormány igyekszik a növekedési fordulat jövőbeni megalapozásához, fenntarthatóvá tételéhez a bankrendszerre nagyobb mértékben támaszkodni mint a növekedés motorja, ahhoz képest, mint ahogy a múltban tettük, amikor jellemzően a stabilizáció eszközeként tekintettünk rá. Ez is egy olyan átalakulása a különadók rendszerének, amelyben hozzáigazítjuk a változó valósághoz, a változó gazdasági, társadalmi feltételrendszerhez a különadók politikáját.
Végül, egy gondolatot még engedjenek meg nekem azzal kapcsolatban, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésére a kormánynak az adópolitikával kapcsolatban egy olyan helyzetben, amikor az Európai Unió tagja vagyunk, és nagyon erősen harmonizált a gazdaságpolitika. Teljesen evidens, hogy amikor egy különlegesen nehéz helyzetből indul az ország, akkor a legkevésbé harmonizált területen próbál meg keresni eszközöket a kormányzat ahhoz, hogy a költségvetési stabilitást megteremtse, és a helyzet az, hogy per pillanat ez a közvetlen adók politikája, ahol még a legnagyobb mozgástér áll a rendelkezésünkre, és nem szeretném, ha ezt elvennénk magunktól. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
