BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Eleve sajátos körülmények között kerül sor a törvényjavaslat vitájára. Normális esetben egy ház építését az alapoknál kezdjük el, ezt követően húzzuk fel a falakat, majd kerül rá a tető, majd a külső-belső burkolás és egyéb szépészeti munkák elvégezte után készül el a ház. Ez kellene vonatkozzon a költségvetési törvényjavaslatra is, itt viszont azt látjuk, hogy a Fidesz, illetve a kormány fordított sorrendben kezdte el a törvényjavaslatok tárgyalását.
(8.30)
Tegnap délutánig lehetett módosító indítványokat beadni a központi költségvetési törvényjavaslathoz, illetve az ezzel összefüggő adótörvényekhez. Azt hihetnénk, hogy úgy folyt le a költségvetés általános vitája, hogy a költségvetést megalapozó törvényekről már döntést hozott a tisztelt Ház. Erről azonban szó nincs. A költségvetési törvényjavaslat általános vitájának lezártát követően kezdjük el megtervezni, illetve egyáltalán a vitát arról, hogy hogyan is kellene megalapozni azt a költségvetési törvényjavaslatot, amit többórás vita után tegnap az általános vita tekintetében befejezett a tisztelt Ház.
Tehát fordítva ül a Fidesz, illetve a kormány a lovon. Először beterjeszti a költségvetési törvényjavaslatot, majd ezt követően igyekszik egy második törvényjavaslatban azt megalapozni. A józan paraszti ész és a logika legelemibb szabályai szerint ennek pontosan fordítva kellett volna történnie. Már túl kellett volna esnünk a költségvetési törvényjavaslatot megalapozó vitán, ehelyett pont fordítva történik. Ezt kezdjük el most, és amit meg kellett volna alapozni, annak az általános vitáját tegnap befejeztük. Ez eleve egy sajátos helyzet. De ha egyszer így gondolták a törvényalkotók, pontosabban a beterjesztők, hiszen nem mindnyájunkra vonatkozik ez a fordított gondolkodás, akkor folytassuk le ma ezt a vitát!
Ebből a törvényjavaslatból, tisztelt képviselőtársaim, a legelső, ami teljesen világos, az az átfogó stratégiai elképzelések teljes hiánya. A Fidesznek lényegében évek óta nincs konzisztens, pontosan, részleteiben is egymással összhangban álló gazdaságpolitikája, viszont látunk folyamatos improvizálást, ad hoc kormányzást és a mindenkori kormányzati akaratnak a törvényekbe való átvezetését. Ebben a törvényjavaslatban is, amely forma és tartalom szerint a költségvetési törvényt kellene hogy megalapozza, ennek lehetünk tanúi. Kezdjük el tehát kicsit részletesebben is boncolgatni ezt a törvényjavaslatot!
Az első rögtön összefügg azzal, amit az előbb említettem, hiszen ez a törvényjavaslat egy beismerő vallomás abban a tekintetben, hogy a Fidesz-kormánynak beletört a bicskája az államadósság elleni harcba. Nagyon ambiciózus tervekkel érkezett az Orbán-kormány. Azt mondta, hogy az államadósság borzasztóan magas szinten van - egyébként ebben nem tévedett, bár azt is hozzá szeretném tenni, hogy Európában ezzel azért korántsem állunk egyedül, tehát nem lógunk ki nagyon a sorból, de tény, hogy a magyar államadósság sokkal nagyobb annál, mint amit a gazdaság egészséges körülmények között el kellene hogy viseljen. Az tehát egy helyes célkitűzés volt, hogy az Orbán-kormány azt mondta, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel ezt az államadósságot csökkenteni igyekszik. Ezzel azonban két súlyos gond van. Az egyik, hogy a kormány rendelkezésére álló minden eszköz között olyan eszközöket is alkalmazott, amelyekkel egyszerűen nem lehet egyetérteni. Hiszen annak érdekében, hogy az államadósságot csökkentse, elvette több mint 3 millió ember mintegy 3000 milliárd forintos nyugdíj-megtakarításait. Éppen a napokban közöltek több elemzést arra nézve, hogy vajon meddig bírja ki a hazai nyugdíjrendszer. Az elemzők ezt körülbelül 10-15 éves távlatra becsülik. Ezt követően viszont, a demográfiai trendek miatt, egyre kevesebb aktív dolgozó járulékaiból kell fedezni egyre több nyugdíjas nyugdíját.
Ilyen körülmények között egy előrelátó kormány nem csökkenti azokat a lehetőségeket, amelyek a mostani munkavállalók majdani nyugdíját alapoznák meg, hanem igyekszik ezt növelni. Ennek pont a fordítottját tette az Orbán-kormány, elvette ezeket a nyugdíj-megtakarításokat. Ezeknek a ma aktív munkavállalóknak a majdani nyugdíjából ez a 3000 milliárd forint súlyosan hiányozni fog, és senki nem fogja betenni a rendszerbe ezt a pénzt, mert ilyen irdatlan mennyiségű pénz a mindenkori kormányoknak nem fog rendelkezésre állni. Ez tehát egy elfogadhatatlan eszköz volt.
De nézzük, hogy a cél, amit szolgálni kívántak ezzel, megvalósult-e. Ugyanis azt a célt szolgálta az Orbán-kormány szerint ez a szabad rablás, hogy ennek a 3000 milliárd forintnak a segítségével csökkentsék az államadósságot. Nos, miközben elvették az emberektől ezt a 3000 milliárd forintot, ez a cél egyáltalán nem teljesült. Egyáltalán nem teljesült, az Orbán-kormány alatt az államadósság nemhogy csökkent volna, hanem folyamatosan növekedett évről évre. Ezek a szigorú tények. A kormány a mostani törvényjavaslatban nem tesz mást, mint kicsit szemérmesen, de cseppet sem pironkodva ezt elismeri, és a saját maga által bevezetett adósságképletet törölni javasolja. Hát persze, mert ennek az adósságképletnek az alkalmazásával, ha változatlanul hagynánk, akkor mintegy 700 milliárd forintnyi megszorítást kellene az országra rázúdítani, és ez a korábbi megszorításokhoz képest is egy brutális újabb megszorítás lenne a Fidesz-kormány részéről. Ezt nyilván nem vállalhatták.
Azt viszont pontosan tudniuk kellett ennek a most eltörölni szándékozott adósságképletnek a bevezetésekor, hogy az abban megfogalmazott célok nem fognak teljesülni. Egyszerűen irreális gazdasági növekedési elképzeléseken alapult ez a szigorú adósságképlet. Egész egyszerűen ez nem volt más, mint a külföldi befektetők megtévesztésére, megnyugtatására kitalált egyszeri kommunikációs akció, és itt a beismerés: képtelenek a saját maguk által, nem a külső erők által, a saját maguk által meghatározott adósságképlet előírásainak megfelelni. Vagy ha megfelelnének, annak olyan súlyos megszorítás lenne az ára, ami még az Orbán-kormány egyébként megszorításoktól hemzsegő gyakorlatában is kirívó lenne.
Ezzel összefüggésben tehát önök beismerték, hogy az államadósság elleni harcban kudarcot vallottak, és ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan lehetne érdemben, hatékonyan csökkenteni az államadósságot, inkább az ezzel kapcsolatos szabály eltörlésére, pontosabban megváltoztatására tesznek ebben a törvényjavaslatban kísérletet.
Ezzel összefüggésben van egy másik eleme is ennek a törvényjavaslatnak, ez még inkább árulkodó, ha úgy tetszik, felháborító. Ebben a törvényjavaslatban megpróbálják szép csendben elmúlasztani az úgynevezett Összefogás az Államadósság Ellen Alapra vonatkozó rendelkezéseket. Nos, az Összefogás az Államadósság Ellen Alapra vonatkozó leképzelések kezdettől fogva szintén pőre kommunikációs célokat szolgáltak, érdemi segítségnyújtás nélkül. Ezt szinte mindenki tudta az országban, kivéve azt a néhány naiv embert, akik akár egy percig is elhitték ennek a kormánynak, hogy az államadósság elleni küzdelmet komolyan gondolja, és személy szerint jelentős áldozatokat hozva segítették az államadósság elleni küzdelmet, adott esetben néhány millió forint erejéig is. Ők a személyes pénzüket, megtakarításaikat tették bele abba az alapba, amiről kezdettől fogva tudható volt, hogy eleve nem gondolták komolyan, maguk a kormánytagok sem jeleskedtek egyébként személyesen példát mutatni és komoly összegeket betenni ebbe az adósság elleni alapba, ellentétben néhány naiv Fidesz-hívő magánszeméllyel, aki súlyos milliós áldozatokat vállalt annak érdekében, hogy ez a küzdelem az ő részéről segítséget kapjon. Ezzel együtt ez a küzdelem kudarcot vallott, és ez az államadósság elleni alap csendben kimúlt. Ennek megszüntetésére szintén ebben a törvényjavaslatban tesznek javaslatot.
És végül az államadósság elleni küzdelemről még egy utolsó gondolatsor. Persze, önök időnként védekeznek azzal, hogy oké, igaz, hogy az államadósságot nem tudták érdemben csökkenteni, ellenben jó kövérre hizlalták, de ha megnézzük a gazdaság teljesítményéhez képest, akkor ez a csökkenés mégiscsak kimutatható. Igen, kimutatható, de korántsem érdemi mértékben. Az, hogy néhány százalékponttal csökkentik ezt az államadóssági mutatót, sajnos érdemben a súlyos adósságterheken nem változtat. Ahhoz sokkal nagyobb mértékű csökkentésre lenne szükség. Ehhez az államadósság elleni küzdelemben vagy kevesebb hitelfelvételre lenne szükség, vagy sokkal markánsabb gazdasági növekedésre lenne szükség, de erre a Fidesz gazdaságpolitikája egészen egyszerűen alkalmatlan.
(8.40)
Ráadásul ezt a néhány százalékpontos csökkentést is csak különböző könyveléstechnikai trükkökkel sikerül megvalósítani. Ismeretes, hogy az államadósságmutató fő szabálya, egyébként ez európai szabály, nem egy statisztikai átlagot határoz meg, hanem az év egy kitüntetett napján, egyetlenegy napján nézi meg az államadósságot, és ezt veti össze a gazdaság teljesítményével. A Fidesz-kormány taktikusan rájött arra, hogy nem kell általában küzdeni az államadósság ellen, elég erre az egy napra koncentrálni, és ha akkor sikerül az államadósságot különböző trükkökkel a minimumra szorítani, akkor függetlenül attól, hogy előtte és utána ez az államadósság rekordokat dönt, a mutató tekintetében egy technikai csökkentést lehet kimutatni. Sajnos, ez a csökkentés tényleg csak technikai.
Évről évre egyre több pénzbe kerül ez a technikai trükk. Több száz milliárd forintnyi pénzt kell ahhoz most már évről évre megmozgatni, hogy ezen az egy bizonyos kitüntetett napon, amikor mérik ezt a mutatót, ezek kellően szépek legyenek, és előtte-utána pedig kerül, amibe kerül, illetve legyen, aminek lennie kell, az államadósság rekordokat döntöget. Ennyit tehát arról, hogy ez a törvényjavaslat csendben, halkan beismeri, hogy az államadósság elleni küzdelem kudarcot vallott, ebbe a Fidesz és a kormány bicskája beletörött.
Tisztelt Ház! Szórakoztató volt a Fidesz vezérszónokát hallgatni, miközben a törvényjavaslatot méltatta és az átláthatóság növeléséről beszélt. Ebben a törvényjavaslatban ennek pont az ellenkezője van. Hogy lehet az átláthatóság növekedéséről beszélni, mikor ez a törvényjavaslat a titkosításba bevont adatsorok és elemzések kiterjesztését tartalmazza, nem pedig a csökkentését? Ez a törvényjavaslat megakadályozza a közérdekű adatkérést bizonyos esetekben, amelyek korábban egyébként nem voltak tilosak. Egészen konkrétan az államháztartás finanszírozásával kapcsolatos adatokat két évre, a háttérszámításokat pedig tíz évre lehet titkosítani, ha ezt a törvényjavaslatot változatlan formában a tisztelt Ház elfogadja. Ez nem az átláthatóság növelése, tetszik érteni! Ez az átláthatóság csökkentése, a titkosítási szabályok kiterjesztése olyan adatsorokra, amelyek eddig egyébként ebbe a titkosítási körbe nem tartoztak bele.
Szórakoztató volt hallani egyébként a Fidesz vezérszónokának mondatait arról is, hogy a beterjesztett törvényjavaslat adócsökkentéseket tartalmaz. Ez így nem igaz. A beterjesztett törvényjavaslatban konkrétan az egykulcsos társasági adó bevezetésének elhalasztása szerepel, nevezetesen, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó egyes gazdasági szervezetek ahelyett, hogy csökkenthetnék az eredeti tervek szerint a társasági adójukat, pontosabban az állam mérsékelné a társasági adójukat, az marad a mostani magasabb mértéken. Hogy lehet az adóteher csökkentéséről beszélni, méltatva egy törvényjavaslatot, amikor egyébként az pont arra tesz javaslatot, hogy ez a mérséklés elmaradjon? Ez kifejezetten szórakoztató volt.
Abban egyébként igaza van a Fidesz vezérszónokának, hogy tartalmaz enyhítéseket adó tekintetében a beterjesztett törvényjavaslat. Ennek viszont erkölcsi és morális értéke meglehetősen kétséges. A beterjesztett törvényjavaslat az adóamnesztia lazítására tesz ugyanis javaslatot. Miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Az elmúlt években vezette be a Fidesz azt a gyakorlatot, hogy ha valaki állampapírokba öt évre fekteti a pénzét, akkor az adóhatóság nem firtatja ennek eredetét; feltéve persze, hogy állampapírba fekteti, öt évig és így tovább. Nem mondom, hogy eleve elképzelhetetlen ilyen adóamnesztiát törvénybe foglalni, feltéve persze, hogy az adóterhek itt is igazságosak. Az már bevezetésekor is necces volt, hogy olyan kedvező adómértéket állapított meg erre a pénzmosásra, mert ez tulajdonképpen egy legalizált pénzmosás, ami lényegesen alacsonyabb volt, mint az itthon adózó emberek aktuális személyi jövedelemadó-kulcsa, a beterjesztett törvényjavaslat azonban ezzel összefüggésben is egy lazításra tesz javaslatot. Lényegében a jogszabálytervezet azt tartalmazza, hogy a korábbi öt év helyett elég egyetlen évre lekötni ezeket a pénzeket, ezt követően a pénzmosás sikeresen megtörtént, az illető anélkül, hogy az adóhatóság zaklatná, szabadon rendelkezhet egy méltányos, a személyi jövedelemadónál méltányosabb adó megfizetése után a pénzével.
Az előterjesztő ezt azzal indokolta szemérmesen, hogy egyébként így akkor majd bekerül a gazdaság keringésébe, tehát milyen jó javaslatról van szó. Megjegyzem, ha már egyszer az államadósság elleni küzdelemről az előbb hosszasan megemlékeztem, akkor talán mégiscsak hagyni kellett volna azt a célt, ha már adóamnesztiáról van szó, hogy állampapírt vásároljanak a pénzmosásra hajlamos és egyébként ehhez komoly pénzösszeggel rendelkező magánszemélyek, mert az érdemben tudná csökkenteni a külső eladósodottságot. Természetesen magát a hitelezési gyakorlatot nem befolyásolná, de legalább a külső eladósodottságot tudná azzal mérsékelni, hogy egyre nagyobb hányada az államadósságnak nem devizában, hanem forintban van. Még ezt is megkönnyíti a törvényjavaslat. Az, hogy ezzel szemben inkább a gazdaság keringésébe tegyék bele ezt a pénzt, egész egyszerűen szemfényvesztés, nincs másról szó, mint arról, hogy az eddigi öt év helyett most már egy év után ezek az emberek tisztára mosva bárhonnan is származó vagyonukat, mehetnek Isten hírével, és kezdhetnek bármit a pénzükkel.
Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat tehát egész egyszerűen elkésett és fő javaslatait tekintve elfogadhatatlan. Elkésett, mert miközben a költségvetési törvényt igyekszik megalapozni, a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása után kezdik meg egyáltalán a vitáját, tartalmában pedig elfogadhatatlan, mert az államadósság elleni küzdelemben beismeri a bukást, az adóamnesztia tekintetében megkönnyíti a pénzmosást, és a beígért adócsökkentéseket pedig bizonytalan időre elhalasztja, elnapolja, ahelyett, hogy az államháztartás folyamatait egyre átláthatóbbá tenné; ellenkezőleg, ezt több évre titkosítani szándékozik.
Ezért az MSZP számára ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
