GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Látom, képviselőtársaimat nem nagyon hatotta meg az a három gondolat, amit az elején megfogalmaztam, mármint az, hogy gondolják végig, s legyen álláspontjuk is arra vonatkozóan, hogy miért a költségvetés általános vitájának a lefolytatását követően, a módosító javaslatok beadásának a lezártát követően kezdjük tárgyalni a költségvetést megalapozó törvénytervezetet. Már nem is várok választ önöktől erre. Egyszerűen csak rögzíteni kívánom azt, hogy elfogadhatatlan, hiszen ha a költségvetést megalapozó törvényről beszélünk, akkor az nem azt követően - miközben érdemi vitákat próbálunk a Ház falai között lefolytatni - kell hogy napirendre kerüljék. De hát az önök törvényalkotási menete nyilván mindig abba az irányba hat, hogy ne is beszéljük meg azokat a kérdéseket, amelyek a társadalmat, az emberek sokaságát érintik.
(10.00)
A másik része a dolognak, ami az önkényes szabályozási rendszer kialakítását érinti: ahogy mondtam, kényük-kedvük szerint változtatják mindig, az aktuálishoz hozzáillesztetten, vagy az önök kívánságaihoz hozzáillesztetten a szabályozásokat; nem a társadalom érdekeit szem előtt tartva, nem az emberek érdekeit szem előtt tartva, hanem az önök, mint mondtam, önkényes döntéseit figyelembe véve. És hát a legmegalázóbb Matolcsyval szemben, amit önök csinálnak, az az, hogy a történelmileg, gazdaságtörténelmileg fegyvertényként megjelenített mutatószámot, adósságmutató számot most likvidálják vagy éppen halasztják, nem kívánják bevezetni. Na de nem véletlenszerű ez. Azért, mert nem mernek szembenézni önmagukkal, saját korábban meghozott döntéseikkel, szabályozórendszereikkel, mert az olyan terheket ró, amelyek viselését érintően meg azt a gazdasági hátteret nem tudják, nem tudták megteremteni, ami szükségeltetne.
Közben egy költségvetést megalapozó törvény keretei között egy olyan salátatörvényt terjesztenek be a Ház falai közé, amely tekintetében nem a költségvetés megalapozásáról, hanem sok minden egyéb másról, nem lebecsülve a kérdéskörök fontosságát, de épp a múzeumokról, a temetkezésről és sok minden egyéb másról esik szó. Hát, tipikus salátatörvény, amely kapcsán nyilván az ellenzéki pártoknak bizonyos értelmében nehézségeik vannak. Mert még az is lehet, hogy vannak olyan részegységek, amelyek tekintetében azonosulna néhány módosító javaslat elfogadását követően, de hát az, ami a költségvetést megalapozó törvénytervezetben van, elfogadhatatlan, és ilyen értelemben nehéz a viszonyulást megtenni.
Nézzék, az az amnesztia, adóamnesztia, ami, nyugodtan mondhatjuk, Magyarországot az elkövetkezendő időszakra akár pénzmosodává is képes tenni, megint csak egy elég furcsa dolog. Az, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem vitathatja, nemhogy nem vitathatja, nem kutathatja, meg sem nézheti az elkövetkezendő időszakban bizonyos források eredetét, szerintem nem normális dolog. Nem normális! És arra hivatkozni, hogy ezek a források azért szükségeltetnek, hogy a gazdaság élénkítésébe bevonják őket?! Azt gondolom, preventív módon azt kellett volna megtenni, hogy ne offshore-cégek sokaságán keresztül kivigyék az elmúlt öt esztendőben a forrásokat máshová, és ennek eredményeként, mondjuk, ilyen típusú lépéseken gondolkodjon a kormányzat. Egyébként a gazdaságban megtermelt forintok hasznának kivétele meg ennél nagyobb adóteherrel párosul, mint önök is tudják. Szóval, hol van a konzekvencia az önök fejében akkor, amikor ilyen törvényjavaslatot terjesztenek elő?
De a lényegre térve, igazából, amiről Burány képviselőtársam is szólt, egy részét exponálva, a többi részét én kiegészíteném: az önök ígéretei. Az, ami megfogalmazódott, ő az adósság kérdéskörét exponálta. Hogy az adósság kérdésében korrektek legyünk, nem adósságcsökkentés zajlott az elmúlt öt esztendőben, hanem mintegy 5000 milliárd forintnyi adósságnövekedés. Miközben 3000 milliárd forintot meg a magánnyugdíjpénztári megtakarítások kapcsán önök elzsebeltek, elkoboztak, elloptak, mindegy, hogy fogalmazunk, az emberektől, mert ez „lopásnak” számít, amikor olyan feltételrendszereket mondanak a döntés meghozatala előtt az emberek számára, amelyek csak megfélemlítéseknek tekinthetők. Belekényszerítik őket abba, hogy ne legyen más döntési alternatívájuk.
Egy szó mint száz, ez a 3000 milliárd forint meg az 5000 milliárd forint adósságnövekedés nem azt mutatja, amiről önök beszéltek öt évvel ezelőtt, a választásokat megelőzően, hogy csökkenni fog az államadósság, de nem megyek ennek részleteibe. Arról sem szól, ami egyébként más ígéretek kapcsán az adók csökkentése, radikális adócsökkentés… - emlékeznek Orbán szavaira, ugye, radikális adócsökkentés, 40-50 új adónem bevezetését tették meg. Meg emlékeznek az egymillió új, gazdaságban történő munkahely megteremtésére. Meg azt is tudják, hogy mit csináltak öt év leforgása alatt - semmit. Semmit! A gazdaságban új munkahelyek nem teremtődtek, hibahatáron belüli elmozdulások vannak ide vagy oda. A közfoglalkoztatásban van, meg a gazdasági menekültek statisztikába való beszámítása alapján van foglalkoztatási „növekedés”. Valós, új adóforintokat termelő, a gazdaságban született munkahelyek százezrei… - sőt, most már a hatodik százezernek kellene születnie, mert a hatodik esztendejüket ülik, ebből meg semmi nincs.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
No, hát az önök ígéretei körülbelül ennyit érnek. De az adó vonatkozásában is: öt év után kezd el Orbán papolni arról 2.0 keretei között, hogy most akkor majd az emberek? Öt év leforgása után? Nem erre vállalkoztak, uraim. Nem! Önök azt vállalták, hogy az előző ciklusban már 400 ezer új adófizető, gazdaságban született munkahelyet teremtenek. Arra vállalkoztak, hogy abban a négy esztendőben is bérnövekedések lesznek; nm átlagbér-növekedés, nem reálbér-növekedés. Nem! Annak a több millió embernek a bérének a növekedése, akik a létminimum összegét sem tudják megkeresni.
Ugye, ismerik, tudják, hogy ma 2,2 milliónál több azok száma, akik dolgoznak, de a létminimum összegét el nem érő keresethez jutnak hozzá? Szóval, az önök adóssága olyan szintű, amellyel elszámolni sem lehet, nemhogy változtatni. A változtatás szándéka sem volt meg önökben e tekintetben. És hát a bérfejlesztések vonatkozásában nem lehet mást mondani, csakis azt, hogy önök azért, hogy az emberek messze-messze döntő többsége egy picivel is jobban élje az életét, semmit nem tettek pozitív értelemben. Negatív értelemben annál többet, hozzá kell tenni nyugodt lelkülettel. Most azzal állnak ki, hogy 1 százalékos szja-csökkentést tesznek. Na de uraim, gondolják végig azt, hogy ennek a hasznosultságát ki fogja élvezni!? Önök biztos, meg az önök klientúrája minden bizonnyal igen. De azok az emberek, akik a minimálbéren keresnek, azon a minimálbéren, ami kevesebbet ér, mint öt évvel ezelőtt, azok az emberek, akik közfoglalkoztatottként egyharmaddal kevesebbet érő pénzzel a zsebükben, a kezükben térnek haza a fizetésüket követően, azok az emberek, akik a közszférában öt éve, most már hatodik esztendeje változatlanul 38 650 forintos illetményalappal kell hogy szembenézzenek…
Nem volt ciklus a rendszerváltozás pillanatától kezdve, amelyben ne nőtt volna a köztisztviselői illetmény, a közszférában dolgozók illetményalapja. Még az első Orbán-kormány idején sem, most, a második meg a harmadik Orbán-kormány időszakában egyetlenegy árva fillérrel nem változott, miközben Orbán arról papolt (Dr. Aradszki András: Miniszterelnök úr.), Orbán arról papolt, és orrba-szájba azt plakátoltatta magáról és a Fideszről, hogy radikálisan nőtt, radikálisan nőtt a minimálbér. Radikálisan nőtt a terhe a munkaadóknak meg a munkavállalóknak! Tudja, azzal kell Orbánnak (Witzmann Mihály: Miniszterelnök úr.) meg önöknek mindegyiküknek szembenézni, hogy pont a legalacsonyabb jövedelmi szintű emberek esetében önök elvettek és nem adtak.
Azzal, hogy 5 millió ember kárára cselekedtek, azzal, hogy a dolgozó emberek tekintetében közel most már lassan 2,5 millió ember a létminimum alatt keresi a jövedelmét, ezekkel kell szembenézni. Ezekkel kell szembenézni és nem összevissza hazudozni, nem költségvetési törvénytervezetek kapcsán szavakban ígéretet tenni, cselekedetekben meg valami egészen mást csinálni - valami egészen mást csinálni! Merthogy a tények, a tények sajnos mind azt támasztják alá, hogy miközben önök arról beszélnek, hogy azért kell cselekedni, hogy jobb legyen az embereknek, aközben meg az következik be, hogy az emberek messze, messze-messze döntő többsége nem haszonélvezője, hanem kárvallottja ezeknek a folyamatoknak.
Úgyhogy talán a költségvetést megalapozó törvénytervezet tekintetében is ez irányba kellene elmozdulni. Köszönöm, tisztelt… (Hangosítás nélkül. - Dr. Józsa István tapsol.)
