KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazából a költségvetést megalapozó törvények között egy igazi gyöngyszemet is találhatunk. Én is a reklámpiac megváltoztatására irányuló szabályozást szeretném kiemelni, ugyanis olyan szabályozást alkot a kormány, illetve kíván alkotni a kormány, amely gyakorlatilag senkinek nem lesz jó.
A jövőben ugyanis a reklámügynökségek nem állhatnak szerződéses viszonyban a médiacégekkel, és nem kaphatnak bónuszokat sem a médiumoktól, ugyanakkor pedig az ügyfelek, akik ezek után közvetlenül fognak szerződni a médiumokkal, kötelesek lesznek 15 százalékot fizetni az ügynökségeknek. Felmerül a kérdés, hogy pontosan milyen munka után is fogják ezt fizetni, illetve miként lehet egy jogállamban kötelezően előírni egy díj mértékét.
Megdöbbentőnek tartottam Tuzson Bence képviselőtársam érvelését e tekintetben. Egyrészt korrupcióval vádolta meg a médiapiac szereplőit, amit én egész egyszerűen nonszensznek tartok, másrészt pedig azt a jogi nonszenszt, miszerint egy polgári jogi szerződésben kötelezően előírnak díjat, és kötelezik a szereplőket, és egy 20-25 év után gyakorlatilag kiforrott rendszert alakítanak át kötelező jelleggel, ezt azzal magyarázni, hogy a médiakereskedő cégek nem az ügyfelek érdekét képviselik, egész egyszerűen nonszensz.
Azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy komoly piaci szereplők, multinacionális cégek, hirdetők sokszor tíz- és százmilliókat fizetnek egy olyan médiaügynökségnek, aki, úgy érzik, hogy nem képviseli az érdekeiket. Ne beszéljünk komolytalanságokat! Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy a kormányzat megegyezett a médiumokkal abban, hogy ők tudnak azon spórolni, hogy ezeket a bónuszokat, amit eddig a médiacégek fizettek a reklámügynökségeknek, ezentúl nem kell befizetni. Itt erről van szó. Nem jár jól sem a megrendelő, sem a közvetítő cég. Azok a cégek járhatnak egyetlen esetben jól, akik a nagy médiumok, akik jelenleg ilyen bónuszokat kell hogy fizessenek. Más ezzel nem jár jól, nem jár jól a hirdető sem.
Francia és román példát lehet mondani Európában, amikor ilyen szabályozás van, erre kitért az előterjesztő és Tuzson képviselőtársam is. Persze, nem akarok itt szómágiával élni, hogy tehát lehet mondani egy sor más európai országot, ahol ilyen szabályozás nincsen, tehát kettő van, több nincs, de mondjuk, erről ne beszéljünk. Inkább beszéljünk arról, hogy Franciaországban 20 százalékkal csökkent az ágazatban foglalkoztatott emberek létszáma a bevezetést követően, tehát embereket bocsátottak el ebből az ágazatból, vagy Romániában, ahol 15-20 százalékkal csökkent a médiapiac volumene a szabályozást követően. Tehát itt arról van szó, hogy abban a két országban, ahol ezt a szabályozást önökhöz hasonlóan bevezették, ott az egyik esetben embereket bocsátottak el, a másik esetben pedig a gazdaság egyes szegmenseit fogta vissza ez a szabályozás. Ilyen hatással járt ez. Máshol pedig be sem vezették.
Mit is jelent ez valójában? Magyarra fordítva, gyakorlatilag arról szól a dolog, hogy ha én szeretnék valamely reklámszerződést kötni, szeretnék egy terméket bevezetni a piacra, akkor eddig egy céggel kötöttem szerződést, aki gyakorlatilag számomra egy komplex szolgáltatást nyújtott, ebben adott esetben a reklám legyártása, egy egységes médiahirdetési portfólió volt benne, ahol én magam eldönthettem, hogy internetes formában vagy más formában, közterületi reklámok útján, televízió útján vagy más reklámhordozó útján reklámoztam a termékemet. Most innentől kezdve, az önök szabályozásának értemében ez a cég csak közvetítő céggé válik, akinek én kötelező vagyok 15 százalékot fizetni, de innentől kezdve én magam szerződök ezekkel a partnerekkel, ami azt jelenti, hogy nem egy céggel állok szerződéses viszonyban, tehát aki hirdetni szeretne, nem egy céggel fog szerződéses viszonyban állni, hanem mindenkivel, aki gyakorlatilag a reklámpiacon él és mozog.
Értelmezhetetlen ez a történet. Hiszen ha valójában komolyan gondoljuk azt, hogy itt valóban érdemi reklámtevékenységek folynak, akkor egy reklámkampány nem egy médium és egy reklámozó kapcsolata, hanem egy reklámozó sok médiumkapcsolata; újságok, televíziók, internetes felületek, közterületi felületek több cégének a kapcsolata. Gyakorlatilag azt mondani, hogy egyszerűbb, normálisabb és transzparensebb lesz a rendszer azáltal, hogy egy közvetítő cég gyakorlatilag semmilyen érdemi jogosítvánnyal nem bír, én, a megrendelő viszont kötelező vagyok többtucatféle szerződést kötni, és innentől kezdve rám hárul az a kötelezettség is, hogy ezeknek a szerződéseknek az utóéletét gondozzam, arról mindenképpen naivság azt gondolni, hogy ez egyszerűbb. Azt gondolom tehát, hogy ez a rendszer nem lesz jobb a megrendelőnek, nem lesz jobb a piac szereplőinek.
Gyakorlatilag eddig ezek a médiaügynökségek a megbízóikat képviselték. Egész egyszerűen az az állítás, hogy nem ezt tették, nonszensz, hiszen a médiaügynökségek piacán is hatalmas a verseny, ha valaki nem volt elégedett a médiaügynökségével, akkor egész egyszerűen mástól vásárolta meg ezt a szolgáltatást.
(9.50)
Ezen a piacon gyakorlatilag úgy avatkozik be a kormány, ami semmilyen módon nem lehet pozitív hatású. Nem véletlen, hogy a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége egy közleményben tiltakozott a változástervezet ellen. Ők azt írják: „Az intézkedés életbe lépése a teljes reklámköltés csökkenését eredményezi, annak minden következményével a tartalom minőségére, valamint a kisebb médiumok esetében a reklámbevételek teljes eltűnéséhez is vezethet. Mind a média-, mind a hirdetői oldalra újabb jelentős költségek és kezelhetetlen adminisztrációs terhek hárulnak, és a piacon működő médiaügynökségek ellehetetlenülhetnek.”
Egész egyszerűen azt gondolom, hogy ez a szabályozás és az indoklása is rendkívül furcsa, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy jelen pillanatban a médiaügynökségek helyzete nem olyan, mint Franciaországban és Romániában volt, amikor ők ezt szabályozták. Bár megjegyzem, minimum vitatható az, hogy ez a szabályozás mind Franciaországban, mind Romániában helyes lett volna. Egyáltalán nincs olyan monopolisztikus helyzet a médiaügynökségek terén, mint Franciaországban és Romániában volt.
A szabályozást követően a hirdetők költségei mindenképpen nőni fognak, hiszen innentől kezdve a szerződéskötés és a szerződések ellenőrzése is a hirdető dolga lesz, tehát mindenképpen csökkenni fognak a hirdetésre szánt források, miközben a hirdetők terhei tovább nőnek, plusz még a 15 százalékos kötelező díjat is ki kell fizetni, de gyakorlatilag nem tudjuk, hogy mire. Ráadásul azt gondolom, hogy ez a 15 százalékos díj, ez a hatósági árképzés mindenképpen teljesen versenyellenes, és nem engedheti meg a feladatok mennyisége és a minőség alapján differenciált ügynökségi árképzést, ahogy a teljesítményalapú díjazást sem. Tehát amikor arról beszélünk, hogy a polgári jognak milyen alapelvét sérti a jelenlegi helyzet Tuzson Bence szerint, akkor valójában arról van szó, hogy egy tökéletesen jogellenes hatósági árképzést akarnak bevezetni, amely a polgári jog valamennyi szellemiségével ütközik.
Az a mennyiségi bónusz, amit kivezet a törvény, vagyis amit jelen pillanatban mint nagy megrendelők, a médiacégek bónuszkedvezményt adnak a megrendelőiknek, gyakorlatilag ebből éltek ezek a cégek. Hát ez is példa nélkül való. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy önök a nagy médiacégeknek kedveznek ezzel a szabályozással, hogy csökkentik az ő költségeiket.
Számos kérdés merül fel. Kérdés, hogy egyáltalán mi van a szabályozás mögött. Kérdés, miért gondolják azt, hogy kedvezni kell a nagy médiacégeknek, miközben nem kedveznek ezzel a szabályozással a megrendelőknek. Kérdés, hogy egyáltalán átgondolták-e a szabályozást. Várjuk ezekre a kérdésekre a választ. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
