SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár urat máris biztosítom arról, hogy nem fog heves érzelmeket kiváltani ez a jogszabály-módosító javaslat sem, aminek az egyik oka az, hogy irányaiban egyet lehet vele érteni, és szerintem érdemes volna egy szakmai párbeszédet folytatni. Nagyon-nagyon őszintén remélem, hogy nem államtitkár úr volt, aki személyesen kodifikálta, mert véletlenül sem szeretném megbántani, de összességében nekem az a benyomásom, hogy ez egy gyengén megfogalmazott javaslat, tehát hogy itt jó lett volna egy kicsit alaposabban fogalmazni, de egyébként magával a célokkal egyet lehet érteni.
Az első ilyen terminológiai kérésem, hogyha esetleg előterjesztőként meggondolja: ez a „vadászható állat” fogalma a korábbi jogszabályban nem jelenik meg, és maga a végrehajtási törvény is, tehát a 79/2004. (V.4.) számú is minden esetben vadászható fajt említ, és minden esetben ezt mondja, tehát nincsenek vadászható állatok, amelyek terítékre kerülnek, minden esetben állatfajok egyedei. Ez egy terminológiai hiba, hogyha kérhetem, hogy csak ilyen szakmai igényességgel odafigyeljünk, ezt jó lenne szerintem kijavítani. Tehát a most előttünk lévő szövegben mindenütt állatok jelennek meg.
Érdemes elgondolkodni azon, ez inkább az államtitkár úr asztala, bár nem tudom, hogy a polgári jogban ez mennyit számít, nagyon fontos az, hogy elháríthatatlan oknak minősül-e minden egyes ok, mondjuk, az ütközésnél. Tehát nagyon fontos, hogy a módosított polgári törvénykönyv, tehát a 2013. évi CCLII. törvény már elháríthatatlan okot nevez meg az ilyen jellegű baleseteknél, és az a kérdés, hogy ha itt ezt akarták megfogalmazni, akkor ez a kifejezés szükséges-e ide vagy sem. Ezek apróságnak tűnhetnek, de csakis a szakmaiságot erősítik.
Még egyet hadd mondjak el, bocsásson meg nekem, hogy nem néztem meg, hogy a mostani vadászati törvényben a 75. § a) bekezdésének rendelkezése hogyan kerül megfogalmazásra, ugyanis nyilvánvalóan a vadászható állatfajok által okozott károkért a polgári jogi felelősség sok más tekintetben is felmerül. Hogyha az indoklás során a gépjárművekkel kapcsolatos dolgot említjük, nagyon érdekes, amit olvastam a minap, hogy egyre több helyen jelentkezik a nyest által történő rágás a gépkocsikban, és az nem balesetként jelenik meg. Ennek ellenére ezt tudomásul kell venni, hogy ez félreérthető, és a jogalkalmazásban felmerülhet ilyen jellegű probléma is.
Akkor rátérek konkrétan a jogszabályra elméletileg. Összességében az 1. §-nak a módosítását, a hosszabbítást tudjuk támogatni és egyetértünk. Sőt, hogyha a későbbiekben esetleg arról lesz szó, hogy még általánosan az üzemtervek hosszát is támogassuk, még azt is támogatnánk, mert vadgazdálkodási tekintetben ez indokolt lehetne.
Gőgös képviselő úr álláspontja, mármint hogy felvetette ennek a felsőfokú végzettségnek az indokoltságát: azt kérném, akár főosztályvezető úr, akár államtitkár úr, hogyha átgondolnák, hogy például az EMMI-vel vagy más ilyen oktatási szervezetekkel ilyenkor történik-e egyeztetés, ugyanis ezen jogszabályi alkalmazás során, miután ez volt előírva, és a jelenlegi jogszabályban - ha jól értettem Gőgös képviselő urat - gyakorlatilag egy elhagyót javasolnak, hiszen a jelenlegi jogszabályban az van, hogy előírhatja, és 10 ezer hektártól kötelezően van, tehát a mostani szabályozásban, ugyanezt tetszett elmondani, tehát gondolom, egy elhagyó módosítót fognak javasolni.
Erre a jogszabályhelyre hivatkozva gyakorlatilag most Magyarországon Debrecenben, Gödöllőn, Gyöngyösön, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron, Sopronban, ennyi helyen képeznek vadgazda-mér-nököket nappali tagozaton, levelező tagozaton, esti tagozaton. Tehát amiatt indult be ez a képzés, és amiatt van ilyen száma, mert az eddigi jogszabály ennek megteremtette a hátterét, hogy szükséges lehet. Nyilvánvalóan én nem ismerem a vadászati hatóságnak a terveit, hogy hány helyen akarják ezt előírni, de mindazonáltal van olyan aggály, hogy ennek munkaerőpiaci hatásai lehetnek, hiszen frissen kikerülő vadgazdamérnökök sokasága számára, akinek idáig egyébként lett volna lehetősége, most ez veszélybe kerül.
(18.50)
Még egyszer mondom: nem fogok ebbe beleállni, mert döntsön a kormány, hogyan tartja praktikusnak, de ilyen párbeszédeket célszerű lefolytatni, mert évente több száz vadgazdamérnök végez az országban, akiknek idáig ez volt a feladatuk. Mindazonáltal azt is ajánlom a figyelmükbe, hogy szerintem nem az Istentől való vétek az, hogyha elérjük egy magasabban képzett vadgazdamérnök alkalmazását. Ugyan én nem szeretem az iskolai végzettségeket, mert látok akárhány nagyon jó hivatásos vadászt vagy vadászmestert középfokú végzettséggel vadgaz-datechnikusként, látok semmirevaló vadgazda-mérnö-köket, akik semmit nem értenek a szakmájukhoz, ezért alapvetően nem szeretem, amikor csak ez alapján különböztetjük meg, hogy milyen végzettsége van egy embernek. Ugyanakkor azt biztosan látjuk, és szerintem mindketten olvassák a vadászati szakirodalmat a szaksajtóban, egy Hidvégi Bélától kezdve már nincs olyan ember Magyarországon, aki, mondjuk, ne az apróvadat siratná, ne azt mondaná, hogy ezek az élőhelyek és ezek a fajok mekkora veszélyben vannak.
Ma már egyértelműen látszódnak azok a publikációk, amelyek azt mondják, hogy még az életünkben, pár tíz éven belül, mondjuk, a mezei nyúl vadászata megkérdőjelezhető, hogy hogyan fog történni. Az ilyen esetekben szerintem nagyon fontos lenne, hogy jó élőhely-gazdálkodással, szemlélettel megáldott vadgazdák és jó szakemberek kerüljenek ide, amire elméletileg, ha azt feltételezzük, hogy a vadgazdamérnöki képzéseken magas színvonalú munka folyik, mint ahogy sok esetben tényleg az is folyik, akkor ez esetleg jelenthetne segítséget. Tehát itt egy kicsit kételkedem a jogszabály-módosítás gyakorlatiasságában, tehát lehet, hogy azt mondanám, ezt átgondolnám, de nem én kormányzok, nem enyém a felelősség, hogy mi lesz ezzel.
És végül az utolsó rész, ez a Ptk.-s alkalmazás. Minden bizonnyal az urak jobban tudják, mint én, azt hiszem, hogy a múlt évet megelőzően is így volt, tehát nagyjából közös, a múlt évi módosítás butaság volt; tehát már azóta van ilyen, hogy gyakorlatilag az apróvadas területen, ahol a nagyvad, mondjuk, őz, egy őz egy nagy értékű gépjárműben egy nap alatt, egy pillanat alatt össze tudja omlasztani az egész vadásztársaságot. Tehát ha most gyakorlatilag egy A8-as elé ugrik egy őz, összetöri az elejét, és gyakorlatilag a vadásztársaság másnap becsődöl. Tehát ennek a megvalósítása az, hogy közös teherviselés, ez nagyon-nagyon gyakorlatias, tehát az elmúlt évi módosítás volt az, ami nagyon indokolatlan volt. A magam részéről örülök ennek, hogy ez visszajön, de az biztos, hogy a hosszú távú gondolkozást ez nem helyettesíti. Itt volt - nem tudom, egy hónappal ezelőtt vagy nem tudom, mikor - ez a biztosítási kódex előttünk. Nagyon-nagyon jó lett volna, hogyha olyankor is gondolkozunk a vadgazda szemével, és megnézzük azt, hogy Nyugat-Európában egy-két helyen alkalmazott kötelező felelősségbiztosítás alkalmazása nem jelenthet-e megoldást, vagy még nincs-e olyan megoldás, ami ezt hosszú távon kezelné, mert ilyenkor még mindig nagyon-nagyon nagy problémát jelenthet a saját kár viselése is, hiszen nagyon komoly kára lehet akár a vadgazdálkodónak, akár a gépkocsi-tulajdonosnak.
Még egy nagyon fontos dolog, ha már a vadászható fajok által okozott károkról beszélünk. Ugye, Nyugat-Magyarországon tapasztalom egyre inkább, ott látom egyre többet azt, hogy a vadvédelmi kerítésekkel hatalmas területeket kerítenek be, és emiatt az egyébként is általam kicsit magasnak ítélt nagyvadállomány összébb szűkül az élőhelyekre. Nyilvánvalóan ezeknek a kerítéseknek a rendszere befolyásolja ezeknek a fajoknak a mozgását, és nagyon sokszor ezek hatással lehetnek arra, hogy méhvadászatra jogosult esetén történik egy baleset, vagy hol következik ez be. Tehát a vadkár rendezésének az újragondolása mindenképpen indokolt ezen túlmutatóan is. Tehát azt elfogadom az államtitkár úrtól, hogy ez a szabályozás tűzoltómunkával helyreállítja most azt, hogy ne legyenek jogi anomáliák és sok polgári per ebből, és ne tegyünk tönkre vadásztársaságokat, ezzel egyetértek, de hosszú távú megoldást ez nem jelent, tehát ezt egyértelműen szabályozni kell.
Tehát összességében, azt mondom, így első ránézés alapján a legrosszabb esetben is egy tartózkodás néz ki, de lehet, hogy pár apró módosítással akár egy támogatás is elérhető lenne. Nyilvánvalóan ezzel kapcsolatosan, hogyha szövegszerűen kell, a módosítókat akkor be fogom nyújtani csütörtökig én is. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
