DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha nem lett volna a vezérszónoki felszólalásban ez a kicsit rossz szájízzel kicsengő dolog, hogy mert azt mondták az ellenzékiek, mert ezt mondták az ellenzékiek ebben a dologban, ha megfigyelték, mi azt mondjuk, hogy tudjuk támogatni.
Nem értünk azzal egyet, hogy ezt ebben a terjedelemben kellene mindössze vizsgálni. Egyet tudunk érteni azokkal a felvetésekkel, amelyek azt mondják, hogy nem az EU-s jogszabályok tükörfordítására, hanem azoknak a magyar viszonyokhoz, a magyar piachoz, a magyar fogyasztási szokásokhoz való megfelelő implementálásával kellene hogy ezt ellássa a kormány. De mi meg tudjuk azt érteni, hogy pillanatnyilag ennyivel kell beérni. Aztán bízunk benne, hogy a következő időszakban, ahogy azt Sallai R. Benedek is mondta, mielőtt elköszönt, hogy legyen ez egy jó alap, aztán a kormány pedig foglalkozzon még azzal, hogy ezt egy kicsit kiszélesítsék.
De hogy a közös emlékezetünk egy kicsit legyen ennél pontosabb: Pócs képviselő úr, nem mi mondtuk, hogy tönkre fognak menni a kiskereskedelmi láncok, azt a kiskereskedelmi láncok mondták. Mi azt mondtuk, hogy akkor, amikor megjelent a költségvetésben ez a relatíve nagy összeg, hiszen ha jól emlékszem, akkor 6 ezrelékről 6 százalékra sikerült emelni az élelmiszer-biztonsági díjat, akkor két dolgot mondtunk. Az egyik az, hogy a díjjal szemben mindig szolgáltatás áll, még akkor is, ha az állam az, amely a díjat beszedi, akkor az államnak is ezzel szemben szolgáltatást kell beállítani. Amennyiben nincs a díjjal szemben szolgáltatás, addig ezt, minekutána kötelezően megfizetendő, és a kiskereskedelmi láncok nyilvánvalóan át fogják hárítani, az árban érvényesíteni fogják, akkor ez egy forgalmi típusú adóként fog viselkedni. Mi ezt mondtuk, csak hogy a közös emlékezetünk ugyanazt mondja vissza és ugyanarról tájékoztasson mindannyiunkat.
Most azt látjuk, hogy van egyfajta törekvés arra, és ezért fogjuk támogatni, hogy ezzel a beszedett díjjal szemben, amivel egyébként óriásira lehetne duzzasztani a Nébihet, mi is annak idején mondtuk a vitában, hogy valószínűleg az összes állatorvos és laboráns, aki az országban él és dolgozik, most mindenki a Nébihnek fog dolgozni, akkor, hogyha ezt a rengeteg pénzt el akarják költeni. Mégis ezzel szemben most legalább papíron valamilyen tükörfordítás alapján egy jogszabálytervezetet kapunk, és ezzel szemben, tehát a díjjal szemben valamilyen szolgáltatásra számíthatunk. Én úgy gondolom, hogy ez egy jó első lépés, de annál nem több, annál semmi esetre sem több.
Ahogyan az korábban is elhangzott, szakszemélyzet, infrastruktúra, forrás és a jogszabály betartása az, amire, én úgy gondolom, hogy szükség van akkor, amikor hatalmas pénzeket szed be ebből az állam. Áthárítják a kiskereskedők nyilvánvalóan és az árban érvényesítik egyébként ezt a díjat, tehát nyugodtan elvárhat érte szolgáltatást a vásárló minden további nélkül, és mégsem történt három hónapig semmi.
Emlékezzenek rá vissza, a költségvetés elfogadása előtt ugyan önök ezt a díjat már megszavazták, ez a megalapozó törvények között volt, de a költségvetésben még mindig nem szerepelt a Nébih során. Kétszer-háromszor kellett rá a költségvetésben fölhívni a figyelmet, hogy beszednek önök egy Nébih-díjat, beszednek egy élelmiszer-biztonsági díjat, és ez még mindig nem szerepel az azzal foglalkozó hivatal megfelelő során. Nagyjában-egészében harmadik-negyedik alkalommal, amikor elmondtuk, utána sikerült átvezetni egyáltalán ezt a fajta díjat, illetve ennek megtalálni a megfelelő költségvetési sorát. Most önök azzal kísérleteznek, amit mi önöktől akkor számon kértünk: rendeljenek mellé feladatot, rendeljenek mellé infrastruktúrát, szakszemélyzetet és rendeljenek mellé szakértelmet és hajtsák végre a törvényt. Ez egy jó első lépés.
Én csak azért kértem szót, hogy a közös emlékezetünk legyen egyforma. Egy picit megelőzte a lovakat a kocsi, szaladnak most utána; egy kicsit szedjék gyorsabban a lábaikat, és jobb szabályokat hozzanak. Ezt mi természetesen támogatni fogjuk. Köszönöm a figyelmet. (Heringes Anita tapsol.)
