DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy államtitkár úr nem volt itt, amikor a közjogi érvénytelenséggel kapcsolatos gondolataimat mintegy 7-8 percben kifejtettem a kettővel ezelőtti törvényjavaslat vitájában, ami ugyanúgy igaz erre is. Kénytelen vagyok egy-két gondolat erejéig, bár az egészet idő hiányában megismételni nem tudom, de feleleveníteni az ottani érveket.
Államtitkár Úr! Ugye, abban megegyezhetünk, hogy ha elő van írva a törvényben - nem másutt, a törvényben -, hogy kivel kell egyeztetni, akkor talán nem jó ellenérv, hogy egyébként sok más emberrel egyeztettek vagy más szervezettel, csak éppen azzal nem, aki a törvényben elő van írva, ugye? Én ezt gondolom.
Elmondtam azt is, tisztelt államtitkár úr, és ugyanezt harmadszor mondom el az ön kedvéért példának, hogy az, hogy mondjuk, két bíróval egyeztettek egy javaslatról, az nem váltja ki azt, hogy az egész bírósági szervezettel kell egyeztetni, még akkor sem, ha az a két bíró nem közli önökkel, hogy szerintük az egész szervezettel kellene egyeztetni. Ezt önöknek kellene tudni, államtitkár úr, nem pedig másoknak kellene a figyelmet felhívni.
És azt is elmondtam, államtitkár úr, és újra utalok rá, hogy ha törvény rögzíti - ön is erről beszél -, a 2011. évi CXCIX. törvény 198. § (2) bekezdése szól úgy, hogy a KÉF hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekben a törvényekben szép számmal vannak ilyenek, ebben meg tudunk egyezni.
A (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy a KÉF véleményét ki kell kérni. Nem lehet, nem a tagszervezetéét, nem az egyik alkalmazottjáét, a KÉF véleményét ki kell kérni - nem lehet, kell, érti, államtitkár úr? - a (2) bekezdés szerinti hatáskörbe tartozó ügyekkel kapcsolatban. Államtitkár úr, ne haragudjon, de az az érvelés, amit ön ebben a körben elmond, az egész egyszerűen elfogadhatatlan. Értem én, hogy sokadszor mondja el, attól még nem lesz elfogadhatóbb.
A másik, és hogy újdonságot is mondjak, államtitkár úr, zárójelben mondom, hogy a Be.-vel kapcsolatos felvetésemnek az érdemi részére most sem reagált, remélem, abban a maradék egy percben megteszi majd, ugyanis a kritikai elemek egyike volt csak az, hogy szerintem a bűnözés kifejezés vagy a bűnmegelőzés kifejezés alapvetően kriminológiai fogalom és nem büntető eljárásjogi. Ezt tisztáztuk valóban. De azt még nem mondta meg államtitkár úr, hogy tartalmi szempontból vajon miért kell így szabályozni a büntető eljárásjogi törvényt. Tartalmi szempontból egy szót nem mondott még államtitkár úr. Nem kívánom még egyszer, mondom, idő hiányában a korábbi érveket megismételni, kivéve, ha a Fidesz végre átadná azt a 25 percet, amit sosem használ el ezekben a vitákban.
De hogy újat is mondjak, államtitkár úr: önök elveszítették a kétharmadukat, és máris elkezdenek trükközni. Ez most látszik jól, és a Törvényalkotási bizottság ülésén vált nyilvánvalóvá. Felmerült ugyanis egy eljárási probléma, bár ezt inkább tartalminak tartom, amire ma a Házbizottság ülését is kezdeményeztük összehívni, és a Házbizottság ülésezett is ezzel kapcsolatban.
Csak annak kedvéért, aki nincs teljes mértékben tisztában a magyar alkotmányos szabályozásokkal, mondanék két vagy három előzetes mondatot. Az Alaptörvény határozza meg, hogy mi minősül sarkalatos törvénynek, egyszerűbben fogalmazva: kétharmaddal elfogadható törvénynek, plusz önök kitalálták még azt is, hogy a törvényekhez ezekben az esetekben úgynevezett sarkalatossági záradékot kell csatolni, amelyik meghatározza, hogy az adott törvény rendelkezései közül mely paragrafusok, mely szakaszok sarkalatosak, azaz kétharmaddal elfogadhatóak.
Öt éven át, államtitkár úr, soha nem vetették önök fel azt, hogy egy kétharmados szabályozás valóban kétharmados, hogy egy sarkalatossági záradékban szereplő rendelkezés kétharmadosnak minősül-e vagy nem, sarkalatosnak minősül-e az Alaptörvény alapján vagy sem. Önök pár nappal ezelőtt vesztették el a kétharmados többségüket itt az Országgyűlésben, és máris elkezdenek trükközni. Öt éven át nem csinálták, most, hogy elveszett a kétharmad, most csinálják. És azt találták ki, hogy az a rendelkezés, ami egyébként a sarkalatossági záradékban most szerepel mint kétharmaddal elfogadható sarkalatos törvényhely, az mégsem az. És elkezdik azt magyarázni, tekintsünk most el attól, hogy joggal, okkal vagy anélkül, de most először, hogy elveszett a kétharmad, elkezdenek amellett érvelni, hogy az Alaptörvényből itt nem vezethető le az, hogy a sarkalatossági záradékban szerepelni kell, ezért feles döntéssel ki akarják vonni ezt a szakaszt, ezt a paragrafust a sarkalatossági záradékból.
Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kérdezzem meg, hogy miért pont most jutott eszükbe az, hogy a sarkalatossági záradékkal kapcsolatban ezt felülvizsgálják, vagy bármilyen rendelkezést, mert eddig simán elfogadták ugye, kétharmados többséggel. Most már ez nem megy. És hová fogunk így eljutni, államtitkár úr? Oda, hogy majd az Alkotmánybíróság később eldönti, hogy önöknek igaza van vagy nem, de abban az esetben, ha önök módosítani kívánnak kétharmados törvényeken, akkor azt fogják mondani, hogy hát, az Alaptörvényből nem is vezethető le igazán, hogy ez sarkalatos törvény lenne, mert önök, a nagyra becsült kormány így értékeli, meg a kormánypárti többség, és ezért ezeket a rendelkezéseket kivonják a sarkalatossági záradékból, és egész egyszerűen feles törvénnyel elfogadják. Ez lesz az új gyakorlat, államtitkár úr, hogy ami önöknek nem tetszik és kétharmaddal kell módosítani, és mivel a többségük nincsen meg ehhez, akkor ki fogják vonni? Minden alkalommal majd szavazgatunk arról, hogy a sarkalatossági záradékból ezeket törlik, és utána majd szubjektív értelmezés alapján önök eldöntik azt, hogy az Alaptörvényből levezethető-e annak a szakasznak a sarkalatossága vagy nem?
Államtitkár úr, az, amit önök csinálnak a jogalkotásban, semmivel nem jobb, mint amit az elmúlt négy évben csináltak. Hiába szólította fel önöket már a házelnöktől kezdve, az egyébként volt házelnökig, a mostani köztársasági elnökig mindenki, már a sajátjaik közül, hogy ez így tovább nem mehet.
Államtitkár úr, önök elveszítették a kétharmados többségüket. Vonják le ebből a következtetést, a választók nem akarnak önöknek többet kétharmados többséget adni. Akkor vegyék ezt tudomásul, és ha önök ilyen tárgyú törvényeket akarnak elfogadtatni, akkor egyeztessenek az ellenzéki pártokkal, ne pedig trükközzenek, ahogy eddig tették! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
