DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat alapvetően jó célokat szolgál, mondta Répássy Róbert államtitkár úr, sőt szó szerint azt mondta, hogy a törvényjavaslat jó és helyes célokat szolgál.
Valóban, ha azt nézzük, hogy a közszférába vetett bizalom, a közbizalom erősödése, mint ami meg van határozva célként, valóban egy jó cél, és ezzel mindannyian egyet is értenénk. Azonban ha csak azt nézzük, hogy jó és helyes célokat szolgál, akkor néha az ember egy picit továbbgondolja, és Machiavelli jut eszébe, és az, hogy a cél szentesíti az eszközt, akkor valóban a cél jó, de akkor az eszközökben ne válogassunk, és legyen olyan, hogy azt a jó célt szolgálja, amit mi vélünk jó célnak, tehát ez is benne lehet.
De ezt egy kicsit bontsuk is ki, hogy hogyan is néz ki. A közbizalom erősödése és erre vonatkozóan az, hogy egy köztisztviselő, egy közalkalmazott, egy kormánytisztviselő ne a büntetett előéletűek közül kerüljön ki, maximálisan egyetértünk ezekkel a szabályozásokkal minden szempontból, és ez valóban a közbizalmat erősíti. Az, hogy az ügyészeknek jeleznie kell, jelzést kell adnia, hogy a büntetőeljárás megindult, a köztisztviselő, kormánytisztviselő munkáltatója irányába, ezzel is egyetértünk, hiszen tisztában kell lenni egy ilyen munkakörben a munkahely vezetőjének azzal, hogy az adott dolgozót mivel vádolják, mivel gyanúsítják, van-e ellene büntetőeljárás, nincs. Nyilván jogában áll ezt tudnia. Tehát ezek fontos kérdések. Tehát ezzel egyetértünk, hogy itt jó a cél és helyes a cél, és ezeket kell szolgálnia.
Az viszont, hogy milyen eszközökkel valósítjuk meg ezeket, ebben van közöttünk vita. Államtitkár úr nagyon szépen idézte itt az általános vita keretében azt, hogy a közigazgatás az állam arca, ami igaz is, csak ebben az esetben ebben a törvényben van egy kis orron csapás, ahol orron csapjuk az államigazgatás arcát, legalábbis azokat az embereket bizonyos szempontból, akik ezt az arcát megadják a közigazgatásnak Magyarországon.
Mi elmondtuk már az általános vitában, hogy alapvetően egyetértünk ezekkel a célokkal, és azt is mondtuk, hogy abban az esetben tudnánk ezt a törvényjavaslatot támogatni, amennyiben azok a módosítások keresztülmennének, amelyeknél köztünk vita van, és mi azt mondjuk, hogy azok a módosítások jó módosítások lennének, azonban az Igazságügyi bizottság előtt és a Törvényalkotási bizottságban ezek az általunk kezdeményezett módosító javaslatok nem mentek keresztül.
Hogy miért nem, ezzel nem tudunk egyetérteni. Államtitkár úr itt az előző felszólalásában azért sok mindent említett. Nem győzött meg ezeknek a helyességéről.
Mi a Kjt. 39. §-a, ami ennek a törvénynek már az 1. §-a, abban is adtunk be módosító javaslatot a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatosan, miszerint a büntetőeljárás hatálya alatt álló személlyel nem köthető közalkalmazotti jogviszony. Mi ezen egy picit abban a tekintetben változtatnánk, hogy ha már a vádemelés is megtörtént, akkor valóban ne lehessen ilyen jogviszonyt létrehozni. Nyilván az ártatlanság vélelme mint garanciális elv szerepet játszik abban, amikor ezt a módosító javaslatot mi beadtuk.
A másik módosító javaslatunkat, amely nem ment keresztül a bizottságban, azt is nagyon fontosnak tartjuk a köztisztviselők, kormánytisztviselők jobb közérzete, illetve igazságosabb foglalkoztatása kapcsán, ugyanis mivel nagyon sokan átkerültek az önkormányzattól, és most már a járási hivatalok alkalmazzák őket, az ő esetükben a kormány ígéretet tett arra, hogy az ő fizetésük, az ő illetményük nem fog csökkenni, nem fog lefelé változni negatív irányba. Mi azt láttuk, hogy ez a jogszabály erre is lehetőséget fog adni, és mi teljes egészében a 41. § hatályon kívül helyezésére tettünk javaslatot. Álláspontunk szerint, amennyiben ez a törvényhely kimarad a javaslatból, abban az esetben nem lehet negatív irányba menni a kormány ígérete szerint, amelyet megígért a köztisztviselőknek, nem fogja tudni csökkenteni a dolgozók bérét. Mi ezt egy fontos garanciális elemnek tartanánk.
Szintén ilyen javaslat volt a mi részünkről, ami az egyoldalú kinevezéseket érinti, államtitkár úr is beszélt ezekről az egyoldalú kinevezésekről. Itt az új munkahelyről, a háromórás utazásról van szó elsősorban, amely a 17. § (1) bekezdésében van megfogalmazva. Mi ezt a háromórás utazást mindenféleképpen soknak tartjuk. Államtitkár úr utalt arra, hogy vegyük figyelembe, hogy egy adott településen belül történik ez a háromórás, tehát másfél-másfél óra utazás. Én azt gondolom, hogy amikor egy munkavállalónak a munkahelyére utaznia kell, és másfél órát kell utaznia, akkor az teljesen mindegy, hogy egy adott városon belül utazik másfél órát, vagy pedig két város között utazik másfél órát. Szerintem ez nagyobb könnyebbséget egyáltalán nem jelent, és mi ezzel nem értünk egyet. Mi ebben a korábbi szabályozást tartanánk meg.
Itt még utalnék arra is, azt is felemlítette államtitkár úr, hogy abban az esetben meg kellene szüntetni a közalkalmazott, köztisztviselő jogviszonyát. Itt még mindig azt mondom, hogy nem kell megszüntetni. Fel lehet neki ajánlani, hogy nem egyoldalúan, hanem kétoldalúan írjuk alá azt a szerződést, és akkor még mindig mérlegelheti a munkavállaló, a közalkalmazott, a köztisztviselő, a kormánytisztviselő, hogy ő akar-e ezzel a feltétellel dolgozni vagy nem akar, és szerintem ebben az esetben mindenképpen ez lenne a korrektebb megoldás.
Ugyanígy a következő törvénymódosítási javaslatunk is a kirendeléssel kapcsolatos volt, ami megint valahol egy egyoldalú jogviszony-módosítás, amely szerint a kormánytisztviselő beleegyezése bizonyos esetekben nem szükséges.
Amit mi leginkább rossznak tartunk ebben, az, hogy hat hónapos időtartamra lehet kirendelni a kormánytisztviselőt a beleegyezése nélkül. Ez egy rendkívül hosszú időtartam. Illetve még van egy olyan szabálya is ennek a paragrafusnak, amely gyakorlatilag határozatlan időre, tehát nemcsak hat hónapig, hanem akár hosszabb időre is lehetővé teszi egy kormánytisztviselő kirendelését, mégpedig abban az esetben, tehát egy gumiszabály van feldobva, amely azt mondja ki, hogy a feladatkör ellátásáig. Azt pedig, hogy a feladatkört meddig kell ellátni, majd a munkahelyi vezető fogja meghatározni, hogy vége van-e. Tehát ez egy beláthatatlan időtartam lehet, amelyet meg sem lehet határozni, és nem tudja, hogy hat hónap múlva ennek vége lesz.
Tehát ezek olyan garanciális problémák, amelyek minden esetben a munkavállalót védenék. Ahogy államtitkár úr elmondta, ezek a célok szépek, ezek a célok helyesek, jók ezek a célok, való igaz, csak a megvalósítás eszközei olyanok ebben, amelyeket nem biztos, hogy szívesen felvállal az ember, főleg azokkal a dolgozókkal szemben, akik már évtizedek óta ott vannak a közalkalmazotti, köztisztviselői, kormánytisztviselői szférában. Azt gondolom, hogy őket ebben a törvényjavaslatban ezeknek az eszközöknek jobban kellene védeniük, és mi ezért mondjuk, hogy a célok valóban jók, az eszközök viszont nem.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
