DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkodtam, miközben a kisebbségi véleményt hallgattam, hogy az Országgyűlés két olvasatban tárgyal egy törvényjavaslatot, és még a bizottságok is tárgyalják. Ennél a törvényjavaslatnál, mivel ez az utolsó vitalehetőségünk, ezért nem tévedek, ha vissza fogom hallani mindazokat a kritikákat, amelyeket egyébként minden eddigi fórumon cáfoltam. Tehát mind az általános vita során, mind a részletes vita során, a bizottságban és természetesen most is ugyanazokat a kritikákat fogják elmondani. Ennek ellenére megpróbálom még egyszer meggyőzni önöket arról, hogy a törvényjavaslat jó és helyes célokat szolgál.
De nem azzal fogom meggyőzni önöket, hogy újból elmondom az általános vitában előadott álláspontunkat, hanem szeretném kiemelni a legfőbb kritikákat. Így az első kritika akörül bontakozott ki, hogy vajon megfelelően, törvény szerint egyeztetésre került-e a törvényjavaslat. A törvényjavaslat kapcsán a legfőbb ellenvetés a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal való egyeztetés hiánya miatti kritika volt. Nos, ahogyan jeleztem, már a bizottságban is elmondtam, de most is elmondom az álláspontunkat. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a törvényjavaslatot a magyar Kormánytisztviselői Karral, valamint a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetével egyeztette Kovács Zoltán államtitkár úr és Latorcai Csaba helyettes államtitkár úr.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény téves értelmezésén alapul az az észrevétel, amely szerint a KÉF véleményének kikérése hiányában a törvényjavaslat nem tárgyalható, annak közjogi érvényességi kelléke hiányozna. Ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata egyértelmű a kérdést illetően. A közjogi érvénytelenséget csak az az eset eredményezi, ha törvény konkrét jogszabály-véleményezési jogkört telepít egy adott szervre, megadva a véleményezési eljárás szabályait is. A Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum esetében ilyen szabályokról nem beszélhetünk. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező társadalmi, érdekképviseleti szervek véleményének beszerzése a jogszabály közjogi érvényességének nem feltétele. Tehát még egyszer: a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum legfontosabb tagszervezeteivel, akik a közszolgálati dolgozók érdekképviseleti szervei, egyeztetésre került a jogszabály. Magával a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal azért nem, mert az előterjesztő álláspontja szerint nem szükséges ez az egyeztetés. Egyébként, ezt is elmondtam, amennyiben a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum tagszervezetei úgy gondolták volna, hogy az egész KÉF-fel egyeztetni kell és szükséges összehívni, akkor nyilván megtették volna az erre irányuló kezdeményezést.
A másik ilyen kritika a büntetőeljárásról szóló törvényt érintő módosítások kapcsán hangzott el. Azt tisztáztuk már, hogy a büntetőeljárási törvény tartalmazza a „bűnözés megelőzése” kifejezést. Tehát a bűnözés megelőzésére vonatkozó újabb hivatkozás nem lehet a büntetőeljárástól idegen, olyannyira nem, hogy a bűnözés megelőzésére és más eljárás kezdeményezésére vonatkozó rendelkezések közvetve részét képezik a büntetőeljárás egyik lényeges célját szolgáló eszközrendszernek is. A módosító javaslattal ellentétben, mármint amelyik el akarta hagyni ezt a bűnözés megelőzésére vonatkozó szakaszt, tehát a módosító javaslattal ellentétben a bűnmegelőzés érvényesíthetőségéhez társuló büntetőjogi eszközrendszer ezért nem minősül a büntetőjogon kívüli területnek. A büntetőeljárásról szóló törvény 75. §-ának (2) bekezdése indokolt módon jelenleg is lehetővé teszi a büntetőeljárás járulékos kérdéseire kiterjedő bizonyítás lefolytatását, az ezzel kapcsolatban felmerült körülmények vizsgálatát és intézkedés foganatosítását.
A következő kérdés az egyoldalú kinevezésmódosítás szabályai. Itt vitatott volt az önök részéről az oda- és visszautazás időtartamának megnövelése. Az általános vita során is elmondtam, most is hangsúlyozom, hogy egy adott településen belüli kinevezésmódosításról van szó. Az ingázásra vonatkozó módosítás valójában azt a célt szolgálja, hogy a kormánytisztviselő megtarthassa az állását. Jelen esetben ugyanis, ha a munkáltató telephelye megváltozik, mert költségvetési okokból a korábbi ingatlanokat már nem tudja bérelni, fenntartani, lehetséges, hogy az ingázás ideje megnő. Ebben az esetben, ha a kormánytisztviselő nem fogadja el a kinevezése módosítását, a munkáltatónak nem marad más választása, mint hogy megszünteti a jogviszonyát, hiszen csak az általa bérelt vagy rendelkezésre álló ingatlanokban tudja biztosítani a munkavégzés helyét. A módosítással a munkakör megváltozása miatti kinevezésmódosítás esetén csak meghatározott hátrányos körülmények bekövetkeztekor teszi lehetővé a kormánytisztviselő számára, hogy kérje a felmentését. Továbbra is hangsúlyozni kell, hogy az a garancia, amely szerint a kormánytisztviselő képzettségének, végzettségének, egészségi állapotának megfelelő munkakörbe nevezhető ki, természetesen az egyoldalú kinevezésmódosításkor is irányadó, így ebből fakadó hátrány nem érheti a kormánytisztviselőt.
A fővárosi és a megyei kormányhivatalok közötti kirendelés szabályait is vitatták. A kormányhivatalok közti kirendelés intézményének megteremtése éppen azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlatban felmerülő nehézségeket úgy oldják meg a kormányhivatalok, hogy az a kormánytisztviselőkre nézve ne legyen hátrányos. A szakigazgatási szervek speciális helyzete, tudniillik, hogy nem minden megyében működtek, speciális illetékességi területük volt, speciális szaktudásuk nem volt pótolható máshonnan, mindezek indokolják a kormányhivatalok közti kirendelés lehetővé tételét. A törvényjavaslat számos garanciális szabállyal kívánja biztosítani, hogy se az állampolgári, se a kormánytisztviselői és munkáltatói érdekek ne sérüljenek.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslattal szembeni kritikák részben félreértésen, részben talán nem kellően átgondolt álláspont miatt hangozhattak el. Nem vitatom, hogy az ellenzéknek lehet bármikor gondja egy kormány által előterjesztett törvényjavaslattal, de kérem, hogy a kritikájuk tárgyszerű maradjon. Ilyen nem túl tárgyszerű kritika a közjogi tisztviselők igazolványára vonatkozó kritika. Ahogyan az előbb a bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselőtársunk elmondta, itt más törvényi rendelkezésnek kell ahhoz megszületnie, vagy törvényi rendelkezésnek kell egyáltalán hatályban lennie, hogy valaki ilyen igazolványt, az Országgyűlés elnöke által kiállított igazolványt kapjon. Tehát az nem fordulhat elő, hogy valaki, akire egy másik törvény előírja, hogy igazolvánnyal kell ellátni, olyan személy kapna igazolványt az Országgyűlés elnökétől. Tehát mindenképpen egy törvényi alapja van az ilyen igazolvánnyal való ellátásnak. Ezért értelmetlennek tartom azokat a felvetéseket, amelyek szerint bárki, az Országgyűlésbe belépő, oda akár rendszeresen belépő személy számára közjogi tisztségviselői igazolvány kiállítását feltételezné vagy ezzel vádolna bennünket. Mellesleg nem bennünket, hanem az Országgyűlés elnökét vádolja azzal az ellenzék, hogy valakinek, aki arra nem törvény által jogosult, akar az Országgyűlés elnöke igazolványt kiállítani. Nem túl objektív vagy nem túl tényszerű ez a kritika.
Tisztelt elnök úr, ennyivel kívántam a vitát elősegíteni. Köszönöm szépen.
