ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Bár kétségkívül, tisztelt képviselőtársam, igaz, hogy okkal emlegethetném mindazt, amitől ön eltanácsolt engem, mert önök mégiscsak kommunisták voltak (Lukács Zoltán: Ő volt egy nagy kommunista!? A Harangozó volt kommunista!?), mégiscsak önök kormányoztak az elmúlt nyolc évben, de miután megkért erre, ezért most ettől eltekintek. Helyette inkább válaszolnék a másik két kérdésre.
Az első kérdésre, amit fölvetett, azt tudom válaszolni önnek, hogy minden kérdés megvitatható a magyar politikában, de nem lehet méltatlan helyzetbe hozni se a magyar közvéleményt, se a magyar választópolgárokat, se a politika iránt érdeklődő embereket, ezért a magyar kormány egy bizonyos szint alatt semmilyen vitában nem vesz részt.
Ami a szovjet emlékmű ügyét illeti, ön bizonyára ismeri a valóságos tényeket, amelyeket most itt jóindulatúan mellőzött. Valóban egy nehéz helyzetben vagyunk, két okból is. Magyarországot a második világháború során a Szovjetunió katonái megszállták, és az ’56-os forradalmat pedig a Szovjetunió beavatkozásával leverték. Mind a kettőnek voltak szovjet katonai áldozatai. Mind a két esemény áldozatainak vannak emlékművei. Az ezekhez való viszonya Magyarországnak mindig is felemás volt, és felemás is marad. Természetesen a felemás politikai viszonyt felülírják az emberi és keresztény megfontolások. Ráadásul a második világháborúban elesett katonák és az ’56-os szovjet agresszióban elesett katonák emlékműve, illetve síremléke egy helyen található, nehéz őket különválasztani. Ezért Magyarország mindig, bár kétségkívül az itt elmondott politikai feszültséggel kísérve, de tudomásul veszi, ha az Oroszországból érkező vezetők - egyébként, ha Ukrajnából jönnének is, hasonlóképpen tennénk - kegyeletüket fejezik ki ezeknél a síremlékeknél.
Csak annyit említek még meg válaszképpen, hogy amikor Magyarország megtámadta a Szovjetuniót a fasiszta Németország oldalán, és a katonáink elestek a Don-kanyarnál, akkor ott eltemették őket.
(16.20)
Ott ma emlékművek vannak, síremlékek vannak, amelyek Oroszország felől nézve az agresszorok síremlékei. Mégis, ez idáig egyetlen alkalommal sem emelt Oroszország kifogást az ellen, hogy azokat a sírokat gondozzuk, fenntartsuk, sőt ők maguk is szerepet vállaltak ebben, és lehetővé teszik, hogy Magyarország mindig kifejezze ott a kegyeleti érzéseket, amikor hivatalos delegáció arra jár. Szerintem ez helyes, és a kölcsönösség ebből a szempontból kívánatos. Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
