DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, azokat a főbb kifogásokat, amelyeket az ellenzéki pártok nagyjából egyhangúlag megfogalmaztak, Gyüre Csaba képviselőtársam, bizottsági alelnök úr ismertette a kisebbségi vélemény előadásakor korrekt módon. Azt a vitát azonban érdemes folytatni, ami a javaslat közjogi érvénytelenségéről szól, és erre tért ki az államtitkár úr is a mostani felszólalása kapcsán.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt könnyű megkülönböztetni, hogy melyik esetben ír elő a törvény úgynevezett általános egyeztetési kötelezettséget az érintett szakmák, illetve társadalmi csoportok képviselőivel, és mikor ír elő a törvény nagyon is konkrét egyeztetési kötelezettséget egy konkrétan meghatározott érdekképviseleti szervezettel. Az államtitkár úr ezt a kettőt szereti egybemosni: egybemosta ezt az elmúlt vita során is, és egybemossa most is. Az az alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkozik, a legjobb tudomásom szerint az általános egyeztetési kötelezettségre vonatkozik, és nem tér ki azokra az esetekre, amikor a törvény kifejezetten taxatíve felsorolja azt, hogy kikkel kell az egyeztetést lefolytatni; ez óriási különbség.
A mi meglátásunk szerint azokban az esetekben, amikor a törvény konkrétan előírja a konkrét szervezettel való egyeztetési kötelezettséget, ott bizony ennek az elmaradása közjogi érvénytelenséget eredményez. Arra az érvre, tisztelt államtitkár úr, hogy a köztársasági elnök nem az Alkotmánybírósághoz küldte, hanem a parlamenthez vissza megfontolásra, egyet tudok mondani: a köztársasági elnök úrnak évek óta ez a szokása. Gondolom, ha egy más színezetű kormány lesz, és ő lesz még az elnök, akkor ez meg fog változni nála, de az önök kormányzása idején nem szereti Alkotmánybírósághoz küldeni az ügyeket, akkor sem, ha egyébként az indokolásból az derül ki, hogy ő is úgy látja, hogy valójában a törvény szerint Alkotmánybírósághoz kéne küldeni. Azt gondolom, ezek egyértelmű üzenetek szoktak lenni az önök számára. Azt, hogy a köztárasági elnök úr mégis miért dönt emellett, csak sejteni tudom, de nem tudom konkrétan.
Az tehát, hogy ő ezt a megoldást választja, és nem az Alkotmánybírósághoz fordul, egyfajta politikai hitvallásból ered az én meglátásom szerint, amely támogatni törekszik azt a kormányt, amelynek a soraiból ő is jön, már amelyik párt soraiból ő is jön, nem pedig közjogi érvként fogható fel. Úgy hiszem, ebben az esetben is erről van szó. A köztársasági elnök akkor járt volna el helyesen, valóban, ha az Alkotmánybírósághoz küldi meg ezt a törvényt. De még egyszer mondom, ezt szakmai érvként semmiképp sem érdemes felhozni, mert ennek politikai okai vannak az én meglátásom szerint. Meglátjuk azt, hogy valaki, aki jogosult erre, fordul-e majd Alkotmánybírósághoz ebben a kérdésben, és ha igen, akkor - zárójelbe teszem - ez az összetételű Alkotmánybíróság vajon mit fog dönteni ebben az ügyben.
Úgy látom tehát, hogy az lett volna az egyetlen helyes megoldás - és erre még most is megvan a lehetőség olyan módon, hogy nem visszavonja a kormány, hanem leszavazza -, ha ezt a törvényt úgy kell újratárgyalni, hogy az egyeztetési szakasztól elölről kell kezdeni. Ugyanis, ha azt írja elő a jogszabály, a törvény, hogy az érdekegyeztető fórummal konkrétan a törvényjavaslat benyújtása előtt kell egyeztetni, akkor ezt csak úgy tudja a kormány megvalósítani, és csak úgy tud a törvény rendelkezéseinek eleget tenni, ha újra elkezdi ennek a törvénynek a tárgyalását az előkészítő szakasztól, azaz most leszavazza az Országgyűlés - és én erre is teszek javaslatot a képviselőtársaimnak, tegyük ezt, most leszavazza -, és újra elkezdi a kormány az egyeztetést az érdekegyeztető szervezettel, és utána hozza be, akár ugyanilyen normaszöveggel az Országgyűléshez.
Hogy az érdekegyeztető fórummal való egyeztetés sikeres-e vagy sem? Az ellenzéknek sajnos nincs meg az a lehetősége és joga, hogy ott legyen, éppen ezért csak feltételezésekbe tudok bocsátkozni. Szóval, nagyjából úgy lehetett az ő egyetértésük az én meglátásom szerint, ahogy a mi tartózkodásunk a bizottsági ülésen. Valószínűleg önök azzal álltak elő ott, hogy hát, ez van, eddig lehet elmenni, vagy ez van, vagy nincs semmilyen változás, és erre ők azt mondták, hogy jó, hát, ez is jobb, mint a semmi. Ez volt az a nagy egyezség az én meglátásom szerint az érdekegyeztető fórumnál. Az, hogy az ő javaslataikból, amelyek valóban érdemi javaslatok voltak, bármi beépült volna ebbe a törvénybe, nem látszik, ugyanis ismerjük az érdekegyeztető fórum álláspontját erről a törvényről. Ami a módosításokkal bejött, az nem az, ami az ő véleményük, úgyhogy én azt gondolom, hogy legfeljebb egy mondatnak jó az, hogy megtörtént az egyeztetés, de érdemi hatása bizonyosan nem volt.
Amire viszont érdemes kitérni, tisztelt képviselőtársaim, a köztársasági elnök nemcsak azt kifogásolta - és ezt is említette Gyüre Csaba képviselőtársam -, hogy elmaradt az érdekegyeztetés, amit ő egy olyan súlyú mulasztásnak tart, amivel ebben a formában így nem tud egyetérteni, hanem megfogalmazta azt is, hogy az újratárgyalás során megfontolandónak tartja a munkafeltételek beleegyezés nélküli módosítását is, a mintegy hatezer embert érintő illetménycsökkentést, ami ráadásul - és teszem hozzá, álságos - soron kívüli teljesítményértékelést tenne lehetővé.
A köztársasági elnök így fogalmazott, hogy konkrét legyek: „Nem értek egyet a munkafeltételek köztisztviselők beleegyezése nélküli módosíthatóságával, az információim szerint mintegy hatezer személyt érintő, a korábbi garantált alapilletmény csökkentésével, a látszólag indok nélküli és soron kívül teljesítményértékelés lehetővé tételével, ami önkényes illetménycsökkentést és címmegvonást eredményezhet.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Na, ez az, amiből önök semmit nem fontoltak meg. Én értem, hogy azt is megfontolásnak lehet nevezni, hogy megfontolták, de nem értek egyet semmivel, amit a köztársasági elnök javasol, de ez azért megint csak a szavakban megfontolás, a gyakorlatban, a tartalmat illetően nem az.
A mi javaslatunk, amit előterjesztettünk a Törvényalkotási bizottság ülésén, arra szolgált, hogy a kormányhivatalhoz átvett tisztségviselők illetménye nem csökkenhet semmilyen módon az átszervezést követően. Ehhez képest az önök egyetlen módosító javaslata, ami érdemben talán egy picit változtat a törvényen, az az, hogy különböző gátakat építenek be, de egyébként mindez nem küszöböli azt ki, hogy egy személyben a kormányhivatal vezetője dönthessen majd az illetménycsökkentésről. Azt gondolom, ez nem egy valódi változás, nem egy valódi eredmény. Akkor, ha ugyanúgy megmarad valakinek a diszkrecionális jogkörében az illetménycsökkentés, mint a korábbi szabályozásban, az nem valódi eredmény. A valódi eredmény az lett volna, ha elfogadják a módosító javaslatunkat - amely egyébként a véleményt tekintve egyezik az érdekegyeztető fórum álláspontjával -, hogy az átszervezést követően ezeknek az embereknek nem lehet csökkenteni az alapilletményét, illetve az illetményét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok, amelyek a megismételt vitában felmerültek. Azokat az érveket, amelyeket korábban az általános vitában elmondtunk, nem kívánom újra ismertetni, de azt az álláspontot is fenntartjuk: így ezt a törvényt az én meglátásom szerint elfogadni nem lehet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
