DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Áder János köztársasági elnök több okból élt a politikai vétó lehetőségével. Az egyik igen fontos indoka az volt, hogy elmaradt a szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel történő egyeztetés, jóllehet a jogalkotási törvény, amelynek előterjesztője 2010-ben Répássy Róbert államtitkár úr volt, ezt az egyeztetési kötelezettséget mint eljárási követelményt előírta. Egyetértek azzal, hogy abban az esetben, ha az egyik indok az, hogy ennek a jogalkotási eljárási kötelezettségének a kormány nem tett eleget, tehát szokásához híven a szakszervezeteket megkerülve nyújt be törvényjavaslatot, és ezért él a politikai vétóval az államfő, ha a kormány ezt a hibát ki akarja küszöbölni, a törvényjavaslatot vissza kell vonni, le kell folytatni az egyeztetést a szakszervezetekkel, és így lehet újra előterjeszteni.
A további indokai a köztársasági elnöknek a következők voltak. Nem ért egyet a munkafeltételeknek a köztisztviselő beleegyezése nélküli módosíthatóságával; az információi szerint 6 ezer személyt érintő, a korábbi garantált alapilletmény csökkentésével, a látszólag indok nélküli és soron kívüli, magyarul: önkényes teljesítményértékelés lehetővé tételével, ami önkényes illetménycsökkentést és címmegvonást eredményezhet.
Ez a hármas indoklás, amit Áder János felhoz, nem jelent mást, mint hogy továbbra is a közszférában is azt az elvet kívánja a kormány érvényesíteni, amit egyébként az egész országban 2011-től, hogy a magyar emberek dolgozzanak többet kevesebb pénzért. Jelenleg Magyarországon a dolgozói szegénység a közszférában 30 százalékos. Ennek két tragikus következ-ménye van. Az egyik, hogy minőségi közszolgáltatásokat, minőségi közösségi ellenőrzést, magyarul: a közérdek hatékony érvényesítését a magánérdekekkel szemben nem lehet elvárni egy alulfizetett, rosszul fizetett, megalázott, önkényes munkáltatói döntéseknek kitett köztisztviselői állománytól.
Ha továbbra is bizonytalanságban, megalázó bérekért akarnak állami tisztviselőket foglalkoztatni, annak az lesz a következménye, lehet, hogy persze ez a kormányzati szándék, hogy a közösségi érdeket ne lehessen érvényesíteni nagybefektetőkkel, különböző oligarchákkal szemben.
A másik tragikus következménye viszont ennek a jövedelempolitikának az, hogy amennyiben a dolgozói szegénység továbbra is ilyen mérvű a közszférában, ez egyben egy jelzés és egyben nyomás az egész nemzetgazdaságra. Nem várható az, hogy Magyarországon belátható időn belül bérnövekedés indul meg, nem várható el, hogy Magyarországon a munkafeltételek, a munkavállalók védelme javulni fog. Egy olyan ország, ahol az állam a saját tisztviselőit kiszolgáltatásban tartja, egy olyan ország, ahol az állam a saját tisztviselőivel bármit megtehet, a tisztviselő beleegyezése nélkül önkényesen módosíthatja a munkafeltételeket, egy ilyen országban bármelyik munkavállalóval bármit meg lehet tenni. Egy olyan országban, ahol egyébként folyamatosan csökken reálértéken a köztisztviselők jövedelme, ott nem várható reálisan az, hogy a közösségi érdeket hatékonyan lehet érvényesíteni. Nem lehet elvárni azt, hogy egyébként a versenyszférában hatékony bérnövekedés induljon meg.
Éppen ezért az, amire a köztársasági elnök úr is rámutatott, nem más, mint hogy ez a törvény ebben a formájában továbbra is a dolgozói szegénységet fogja tovább növelni. Ez a törvény ebben a formájában jelzés Magyarország minden munkavállalója számára, hogy az Orbán-kormány kiszolgáltatásban akarja tartani a munkavállalókat, és az az önök elképzelése, hogy a magyar emberek minél kevesebb pénzért, minél kiszolgáltatottabb feltételek között dolgozzanak minél többet.
Ezért ez a javaslat, hiszen érdemi módosítás nem történt rajta, továbbra is elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
