DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter urak! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Én most a dolgozói szegénység csökkentéséért fogok szót emelni, kiemelten a nők érdekében, béremelést fogok követelni ismételten ebben az országban. Nyilván nincs könnyű dolguk, hiszen ha egy országban intézményesített korrupció zajlik, akkor nincs pénz a bérekre, nincs pénz a dolgozó emberekre. Nincs pénz a családokra - persze nem a Garancsi családra gondolok, meg a Mészáros családra, hanem a dolgozó magyar családokra -, és nincs pénz a nőkkel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátására.
Ha egy országban az intézményesített korrupció működik, akkor az az ország zsarolhatóvá válik, prédájává válik nagyhatalmaknak vagy bárkinek, aki ezt a kicsi, kitett országot megpróbálja befolyásolni. Így nem lehet Magyarországot építeni, így nem lehet egy erős Magyarországot építeni.
Tisztelt Kormánypártok! Önök egyre több magyarázattal tartoznak a dolgozó magyar embereknek. Ott van a NAV-vizsgálóbizottság, ideje lenne elkezdeni működnie. Ott van a MET-vizsgálóbizottság. Tudni szeretnénk, hová tűnik az adófizetők pénze. És tegnap volt szerencsém élőben hallani az önök régi harcostársát, Simicska Lajost, aki újabb vádakat hozott fel személyesen Orbán Viktor ellen. Ebből a helyzetből önök egy módon tudnak kikászálódni: ha megszavazzák az LMP által vagy hatszor szorgalmazott ügynöktörvényt, tisztáznák magukat és mindenki mást egyszer s mindenkorra. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.)
Tisztelt Kormánypártok! Amilyen körülményeket önök itt teremtettek az elmúlt években, és tisztelt Országgyűlés, amilyen körülmények létrejöttek ebben az országban az elmúlt 25 évben, ott már minden történt. Látjuk, ahogy a Fidesz harcolt már szinte mindenkivel. Harcolt a szabadságért, az EU-val, a rezsiért. Önök egyvalakiért nem harcoltak meg: a dolgozó magyar emberért és a dolgozó magyar emberek béreiért. Az egyszerű többségről beszélek, az egyszerű emberekről, a csendes többségről, akik ezt az országot a hátukon viszik. És kiemelten szólok itt a nőkről, akik külön kiemelten bérhátrányban vannak még a férfiakkal szemben is.
Direkt megnéztem, tisztelt Rétvári államtitkár úr, hogy tegnap milyen közleményt adott ki az EMMI, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, mit gondolt a nőknek üzenni a nemzetközi nőnapon. Egyvalami világosan látszik: önöknek annyit érünk, ahány gyermeket szülünk, és az is látszik, hogy úgy félnek a nemi egyenjogúságtól, mint ördög a szenteltvíztől. Önök egész egyszerűen álszent módon elfordítják a tekintetüket arról a problémáról, hogy egy olyan országban élünk, ahol a nők jóval kevesebb pénzt keresnek, mint a férfiak, holott sokkal többet tanulunk, jobbak is az eredményeink, és amikor a munkaerőpiacon elkezdünk tevékenykedni, kifejezetten, amikor elkezdünk gyermeket szülni, végérvényesen hátrányba kerülünk.
A XXI. században ennek nem kellene így lennie. Az LMP kiáll azért, hogy a nők bérét növeljük, és azért, hogy a nők védettségét a munkaerőpiacon fokozni tudjuk. Látnunk kell, a dolgozói szegénység a nőket még jobban érinti ebben az országban. Botrány, hogy a női bruttó átlagbér 21 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké, és az a legszörnyűbb tény, hogy ez a hátrány a nyugdíjban is megmarad. A magyar nők 13 százalékkal alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak.
A helyzet rossz, és az Orbán-kormány elmúlt öt éve alatt még súlyosabbá vált. Emlékszem rá, amikor Varga Mihály miniszter úr miniszterjelölt úr volt még, bejött a bizottsági meghallgatásra, és megkérdeztem tőle, hogy mint miniszter mit fog tenni azért, hogy a bérszakadék csökkenjen. Varga Mihály azt válaszolta, hogy ez a piacgazdaság velejárója.
Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Ez egy elfogadhatatlan gondolkodás. Önök, egy felelős magyar kormány így nem vélekedhet! A bérkülönbségek egyik oka pontosan az, hogy önök az Alaptörvényből is kivették az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvét. Ez szégyen. A másik az, hogy a nők olyan munkákba szorulnak, ahol a legalapvetőbb bérköveteléseket sem teljesítették önök az elmúlt években. Nézzenek körül, hogy mi a helyzet az ápolókkal! Nézzenek körül, hogy mi a helyzet a szociális dolgozókkal! Vagy mi történik a gyermekvédelemben dolgozókkal! Méltatlanul kevés pénzt keresnek, és önök nem emelik a béreket. Hogy képzelik ezt?
Az LMP elsőként itt emelne bért, mert világosan látjuk, hogy ezekben a szakmákban a jövőnkért dolgoznak, a gyerekekkel dolgoznak. Az ápolók béréről beszélek. Hogy tűrhetik ezt önök, tisztelt államtitkár úr?
Nagy félreértés a részmunka is. A részmunka a nők egy részének tud megoldást biztosítani, de rengeteg nőnek út a szegénységbe. Rugalmas munkavégzésre van szükség.
Azt a szégyent pedig mossák le magukról egyszer s mindenkorra, amit önök megcsináltak, hogy a háromévesnél fiatalabb szülők (Sic!) kirúghatóvá váltak a munkahelyekről, ezt a Fidesz-KDNP intézte így. Nyomatékkal kérem önöket, hogy ezt a helyzetet változtassák meg, fogadják el az LMP ez irányú törvényjavaslatát, és végre járjon megint védettség a kisgyermekes szülőknek ebben az országban. A mai napon országgyűlési határozati javaslatot nyújtunk be azért, hogy önöknek összeszedetten ott legyen az „egyenlő bért” program, ami gyakorlatilag, ha önök ezt végrehajtják, azt fogja eredményezni, hogy ez a méltatlan helyzet ebben az országban változni fog.
Értem én, hogy nincs könnyű helyzetük, intézményesített korrupció van az országban, önök létrehozták, sorra nyújtják be a számlát önöknek a régi haverjaik. De egyet kérek önöktől: azokról az emberekről ne feledkezzenek meg, akikért itt az Országgyűlésben a munkánkat végezzük! Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)
