L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mérhetetlenül lesújt jobbikos képviselőtársam felszólalása (Dr. Harangozó Tamás Attila: Azt elhiszem!) a Magyar Országgyűlésben. Egy elhunyt, nem közszereplő személyét idehozni, ilyen helyzetbe kényszeríteni rokonait, leszármazottait, méltatlan dolog. (Novák Előd közbeszól. - Az elnök csenget.) Ez az első állításom. (Pócs János: Aljasság!) Egy kifejezetten aljas dolognak tartom.
A második: igen meglepő számomra, hogy a képviselő úr a tegnapi sajtóból idéz egy interjút. Az interjút adó személy esetében önöktől az elmúlt években soha nem hallottunk mást, mint hogy ez az ember hiteltelen, nem szavahihető. Most érdekes módon… (Zaj, közbeszólások.) Érdekes módon, önök azt, amit ő elmond, amit ráadásul nem is állít, hanem vélelmez (Lukács Zoltán: Nem az a baj vele, hogy hiteltelen, hanem hogy lop!), kész tényként kezelik. De a legdurvább az, tisztelt képviselő úr, hogy ön a mai felszólalásával újfent bebizonyította azt, hogy egy platformon van Vadai Ágnessel (Moraj az ellenzék padsoraiból.), hiszen Vadai Ágnes 2012-ben ugyanezt a kérdést már megfogalmazta. (Közbekiáltás a Jobbik padsoraiból: Fűzfapoén! - Zaj.) Ugyanezt a kérdést megfogalmazta (Novák Előd: Kérdés volt vagy állítás? - Az elnök csenget.), és 2012. április 5-én a miniszterelnök úr írásban válaszolt Vadai Ágnesnek. (Dr. Schiffer András: De Vadai is csak kérdezi!) Mind a mai napig megtalálható a válasz és az összes, a kérdésre vonatkozó… (Novák Előd: Nem az összes!) Az összes… (Novák Előd: Nem az összes!) Az összes, a kérdésre vonatkozó, a Történeti Hivatal által kiadott dokumentum mindösszesen 22 oldalnyi terjedelemben a miniszterelnök.hu-n letölthető. (Mirkóczki Ádám közbeszól.)
Idézek ebből a levélből, tisztelt képviselőtársaim. A miniszterelnök úr azt írja Vadai Ágnesnek (Gyöngyösi Márton: Lassan olvasd!): „Sorkatonai szolgálatom első időszaka alatt megpróbáltak beszervezni, de ezt visszautasítottam, így a kísérlet, amint az a mellékletből kiderül, sikertelenül végződött. Később folyamatos megfigyelés alatt tartottak engem, a feleségemet és ellenzéki társaimat. Az állampárt titkos nyomozásainak célszemélyei (Szilágyi György: Volt-e beszervezés? Arról beszélj!) voltunk mindannyian.”
(11.10)
A levél végén - most kihagytam jó pár bekezdést - azt írja Magyarország miniszterelnöke: „Magyarországon jó ideje mindenki megismerheti a rá vonatkozó dokumentumokat (Dr. Schiffer András: Nahát!), mindenkinek személyes felelőssége tehát, hogy miként számol el a maga szerepével, tetteivel. Igen, támogatom, hogy mindenki megismerhessen és nyilvánosságra hozhasson minden rá vonatkozó adatot. Eközben azonban a diktatúra ártatlan áldozatait meg kell védenünk attól, hogy újra áldozatokká váljanak. A hallgatások, megfigyelések dokumentációi ugyanis nemcsak politikai információkat tartalmazhatnak a megfigyelt emberekről, hanem például magánéletük momentumait, érzelmi kapcsolatokat, betegségeket, családi problémákat, amelyeket az érintettek nem akarnak mások tudomására hozni. Ehhez joguk van, mivel szabad emberek, amit tiszteletben kell tartanunk.” (Dr. Schiffer András: Ezt senki nem is vitatta!) Idézet vége.
Tisztelt Képviselő Úr! Ön ma azt bizonyította Magyarország miniszterelnökével szemben tett durva támadásával, hogy méltatlan az országgyűlési képviselőségre. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Válaszolj a kérdésre, te! - Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.)
