Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Adventi időszakban illene mindannyiunknak egy kicsit befelé tekinteni, értékelni az elmúlt hónapokat, évet, és azt kell mondjuk, megvonni azt a mérleget, amely alapján bizony büszke senki nem lehet a bizonyítványára, főleg, ami a nehéz helyzetben lévő magyar családok helyzetét, karácsonyát, ünnepi előkészületeit illeti.
Magam a legközvetlenebb tapasztalatokat e téren nyilvánvaló módon a fogadóórákon tudom szerezni, és azt kell mondjam, igen széles a skálája azon károsultaknak, bajbajutottaknak, akik fogadóórán keresnek fel. Többször említettem már a kilakoltatás előtt álló kispesti családot, akivel azért nem áll szóba a Nemzeti Eszközkezelő, mert időközben a hitelező bank elkezdte magát felszámolni, eltűnt, telephelyén nem megtalálható, a család pedig most úgy kell készüljön az ünnepekre, hogy remegve várja azokat a végrehajtókat, akik több irányból zaklatják, vegzálják az érintetteket. Zaklatják egyrészt azért, mert a közüzemi díjakkal is elmaradtak azért, hogy törleszteni tudják a törlesztőrészletüket, és nyilvánvaló módon a bank felé is tartoznak, amely bár nem elérhető, azért vegzáló és kijáróembereit ki tudja küldeni az érintettekre.
Az óbudai fogadóórán találkoztam olyan vállalkozóval is, aki 24 millió forintot vett fel, 17-et már visszafizetett, a ma kimutatott tartozása pedig meglepő módon 86 millió forint, hiszen különböző büntetődíjakkal, végrehajtási, egyéb eljárási díjakkal ezt az elképesztő összeget hozták ki számára, egyébként A4-es lapokon, részben kézzel és tollal kitöltve. Tehát látszik, hogy ez a rendszer még mindig ezer sebből vérzik. És miközben egy adventi vásári forgatagban azért azt látjuk, hogy tömegek készülnek kellemes hangulatban a karácsonyra, azt is látnunk kell, hogy több százezer honfitársunk számára nem lehet ennyire nyugodt és nem lehet ennyire békés az ünnepi készülődés ideje, ami önmagában is elfogadhatatlan. Tehát egyikünk sem alhat teljesen nyugodtan, amíg ezen honfitársaink problémáit meg nem oldjuk.
Éppen ezért volt számomra fájó a Gazdasági bizottságban tegnap Matolcsy jegybankelnök urat meghallgatni, hallgatni, kérdéseket intézni hozzá, hiszen amellett, hogy méltatta a szerinte kiváló devizahiteles rendezést, azt azért elismerte ő maga is, hogy ezen emberek, a több mint 140 ezer, teljesíteni már nem képes honfitársunk és családtagjaik helyzetének visszarendezése nélkül még a vágyott gazdasági növekedés sem érhető el, ugyanis 5-10-15 éves lenyomatot képez a magyar gazdaságban ezen honfitársaink tragédiája, kálváriája. Ennyit már sikerült jegybankelnök úrból kikényszerítenünk, hogy a tündérmese világában vegye észre azt, hogy itt valódi emberek valódi problémáival kell foglakozni. Ezért én egyáltalán nem politikai gegnek szántam, amikor jeleztem irányában, hogy nagyon szívesen elkísérem őt a kispesti családhoz, vagy akár megadom a kontaktot, ugyanez nyilván az óbudai családok tekintetében is fennáll, de nagyon szeretnénk elérni azt, hogy minden politikai formáció szereplője és adott esetben a jegybank vezetői is szerezzenek közvetlen tapasztalatokat az érintettek kapcsán, keressenek fel valódi családokat, ismerjenek meg valódi emberek részéről valódi problémákat. Hiszen azt látjuk, hogy a Magyar Nemzeti Banknál ott van az a több mint 200 milliárd forint, ami a devizahiteles átváltás során halmozódott fel, és ami igenis a hitelkárosultak helyzetének rendezésére lenne fordítható. Ezt kiegészítve egy otthonteremtési programmal már egy olyan helyzetet tudna előidézni, hogy ne remegjenek ezek a szegény emberek karácsony és az ünnep előtt, már egy olyan helyzetbe kerülhessenek, hogy legalább az eredeti élethelyzetük, életfeltételeik visszarendezésének a halvány esélye legyen meg.
Éppen ezért kérjük a kormányt arra, hogy rúgja fel a maga paktumát a Bankszövetséggel, végre lépjen olyan útra, amely a károsultak érdekében járható és vállalható. És azt kell mondjuk, az utóbbi időben az a román döntés, ami egy felvételkori átváltásról szólt, szélesebbre tárja a kaput Magyarország Kormánya előtt is.
Lélekbátorságot kívánunk tehát az adventi időszakban, a cselekvéshez egy kicsit több elszánást, elszántságot, és azt, hogy a következő év hasonló időszakában ne kelljen hasonló témában napirend utáni felszólalást tartani, hiszen ez azt jelentené, hogy a legnehezebb helyzetben lévő magyar családoknak nemcsak a karácsonya, az ünnepi készülődés napjai, de a mindennapjai is egy kicsit szebbek lehetnek végre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
