HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon minden harmadik gyermeket érinthet online zaklatás és egyéb, az internetről érkező veszély, melyeket a szülők rendre alábecsülnek. A veszély jelenlétét több ezer anonim vallomás tanúsítja, melynek hatására egy országjáró kezdeményezés vaskos javaslatot tett le a döntéshozók asztalára.
(14.40)
Sokkal több gyermeket érint az internetes zaklatás, mint ahogy a szülők vagy a pedagógusok gondolnák. A felmérések azt mutatják, hogy átlagosan minden gyermeket zaklattak már csetelés közben, pornográf tartalmakkal több mint 40 százalékuk találkozott. És egészen rémisztő, hogy az internetező gyermekek 15 százaléka szexuális ajánlatot is kapott már. Egy hegyvidéki felmérés szerint a gyermekek 21 százaléka találkozott már olyan emberrel, akit az interneten ismert meg. Tehát az internetes zaklatás egy nemzetközi jelenség, amelyre a magyarországi válasz viszont igen-igen hanyag: az érdemi lépések még mindig váratnak magukra, mintha a kormányzat nem érezné a probléma súlyát.
A gyermekek védelmében kulcsszerepet kellene adni a pedagógusoknak, de a pedagógusképzésben indokolatlan módon nem jelenik meg kötelezően olyan gyakorlati képzés, amely eszközt adhatna a pedagógusoknak az egyre nagyobb hatással bíró közösségi média és az internet vadhajtásai ellen.
A kormányzat problémaérzéketlenségét látva logikusnak hangozna a civil szféra helyzetbe hozása gyermekeink védelme érdekében. Volt is erre próbálkozás korábban, például „Az internet nem felejt” című országos program. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkársága nyújtott támogatást ezen tapasztalatok feldolgozására. A szervezők a munka eredményeképpen egy több száz oldalas programot tettek le az asztalra, melynek célja a program kiterjesztése volt. A támogató államtitkárságot azonban megszüntették, a szervezők így nem tudnak hatékonyan dolgozni, az előadások száma megcsappant, a program parlagon hever.
Tisztelt Államtitkár Úr! Közben stratégia született, azonban a határidők, amelyek a stratégiában le vannak fektetve, illetve a végrehajtásról szóló kormányhatározatban, hajmeresztőek. Miért nem tesznek végre valamit? Ma az üzleti szektorban keresik a problémával foglalkozók a támogatást a programjuk folytatására, azonban annak dacára, hogy a gyermekek védelme alkotmányban rögzített állami feladat lenne, az állam még mindig nem tette meg az érdemi lépéseket.
Államtitkár Úr! A kérdésem az lenne, hogy mit tesznek, hogy a jövő pedagógusai felkészülten álljanak a problémával szemben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ha komolyan gondolja a kormány a probléma megoldását, miért ad éveket a felkészülésre, az előkészülésre? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
