DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz kommunikációs bravúrokat próbál a kormány végrehajtani, hiszen egyszerre próbálja győzködni az embereket arról, hogy eddig is jól mentek a dolgok Magyarországon, a másik oldalról pedig úgy állítja be a béremelést, mintha valami egészen új korszak indulna el Magyarországon. Láthatóan ez egy lehetetlen vállalkozás.
Ha eddig is jól mentek a dolgok Magyarországon, akkor miért csak most emelnek béreket? Miért érkeztünk korszakhatárhoz, ahogy Varga Mihály fogalmazott, ha egyszer évek óta folyamatos önök szerint a reálbérek emelkedése, és egyre kisebb az adó? Nem arról van szó, hogy már megint próbálnak itt szemfényvesztéssel a választók közelébe férkőzni? Elég izzadságszagú a Fidesznek a politikája, tetten érhető abban is, amikor Orbán Viktor úr arról beszélt, hogy eddig csak azért nem a bérekkel voltak elfoglalva, mert munkahelyeket teremtettek - mondja ezt a Fidesz, akinek nincs munkahelyteremtési programja. De ott van Varga Mihály miniszter úr, akit ugyan már régen láttam a parlamentben, de elég rendesen ellentmondásba keveredik önmagával rendszeresen. Egyszer azt mondja, hogy a bérek emelkedését a versenyképes vállalkozások teszik lehetővé, de a következő mondatban már arról beszél, hogy a béremelés fogja növelni szerinte a versenyképességet.
Egy szó mint száz: akármennyire is erőlködik a Fidesz, hogy megpróbálja egyszerre az eddigi politikájának a szerves részeként értelmezni a béremelést, vagy pedig helyes irányváltásként a másik pillanatban, az a helyzet, hogy ettől még egyik sem lesz igaz. Az igazság ugyanis az, hogy a béremelés nem az eddigi politikának a szerves folytatása, nem az önök eddigi politikájából következik. Egyszerűen arról van szó, hogy önök olcsó béreket hoztak létre Magyarországon, és az elmúlt években akkora kivándorlást és munkaerőhiányt generáltak, ami kikényszerítette a béremelést. Tehát nem az elmúlt évek sikerei tették lehetővé azt, hogy végre emelkedjenek a bérek, hanem az eddigi politikának a kudarca.
De a helyzet az, hogy semmiképpen nem nevezhetjük korszakhatárnak ezt a béremelést, nem mondhatjuk ugyanis azt, hogy lezárult az alacsony béreknek az időszaka, mert egy olyan országban élünk - és ha most meg is emelik a minimálbért például, attól még jövőre is ugyanolyan országban fogunk élni -, ahol a dolgozóknak egy jelentős része dolgozói szegénységben él.
Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag ledolgoznak magyar emberek nyolc órát, és nem tudnak belőle megélni, mert ha még meg is emelik a minimálbért, jövőre akkor is a létminimum alatt lesz a szintje, méghozzá a 2015-ös létminimum alatt, de azt gondolom, hogy ezt nem kellene annyira ünnepelni a magyar kormánynak.
De ott van rengeteg vesztese ennek a politikának, amit önök folytatnak, ott van több százezer közmunkás, akik gyakorlatilag 52 ezer forintból tengődnek egyik napról a másikra. Mint említettem, a közalkalmazottaknak gyakorlatilag jövőre kilencedik éve nem fog emelkedni a bérük, és gyakorlatilag azt látjuk, hogy a legkisebb kötelező bérek már a közalkalmazotti bértáblának a kétharmadát fogják lefedni, és egy pályakezdő érettségizett ugyanannyit fog keresni, mint egy tíz éve a pályán lévő diplomás közszolga. De nem beszélhetünk irányváltásról azért sem, mert a minimálbér és a bérminimum fölött keresők sem kerülnek jobb helyzetbe, sőt, sőt. A kormány ugyanis továbbra is ragaszkodik az igazságtalan egykulcsos adóhoz, holott például a Lehet Más a Politika által javasolt többkulcsos adó nemcsak a minimálbér szintjén, de az átlag, sőt a kétszeres átlag szintjén is növelné a béreket.
Tehát a mi politikánkkal mindenki jobban járna; aki például az átlagbérnek a kétszeresét keresi, még azok az emberek is jobban járnának. Ha az államtitkár uraknak egy kicsit rosszabbul menne a sorsa, lehet, hogy azt önök fájlalnák, de az a helyzet, hogy mi például a magyar embereknek szeretnénk politizálni, és jelenleg a magyar dolgozóknak a kétharmada átlagbér alatt keres. Ezek az emberek velünk mind jól járnának, de az is, aki a kétszeres átlagbért megkeresi.
Hozzá szeretném tenni, hogy a munkaadói-járu-lék-csökkentéssel az is a probléma, hogy alapvetően ez is a munkaadóknak jó és nem a munkavállalóknak. Mi azt mondtuk, hogy a munkavállalói járulékokat kell csökkenteni, mert az kapásból ott van nettóban a zsebekben. Önök azt mondták, hogy inkább legyen a munkaadói járulék, de majd aztán megnézzük, hogy az béremelésre lesz fordítva, hát utána elfelejtették azt mondani, úgyhogy innentől elkezdve csak azt látjuk, hogy a munkaadók jobban fognak járni, a munkavállalóknak pedig olyan lesz az életük, mint eddig vagy még rosszabb. Ugyanis nem elég, hogy az 1,2 millió minimálbéresen kívül nem emelkedik a dolgozóknak a bére, ők kifejezetten még rosszul is járhatnak.
A kormány ugyanis - nagyon hibásan - a vállalkozók terheinek a növelésével emeli a minimálbért, amit a kis- és középvállalkozások egy jelentős része egyszerűen nem tud kigazdálkodni. Egy minimálbéres szintjén 15 ezerrel, egy bérminimumot keresőnél 33 ezer forinttal nő a bérköltség. Ez fel fogja nyomni az árakat is; látjuk, hogy a pékek már be is jelentették a 30 százalékos drágulást. Úgyhogy a kormány így nemcsak a kis- és középvállalkozásokkal szúr ki, hanem mindenkivel, aki kenyeret eszik Magyarországon, de úgy is mondhatnám, hogy mindenkivel, akinek jövőre nem emelkedik a bére. És akkor nem beszéltünk még a nyugdíjasokról, a szegénységben élőkről, a munkanélküliekről, akiket a drágulás a legérzékenyebben fog érinteni.
De ami miatt legfőképpen nem nevezhetjük irányváltásnak azt, amit a kormány csinál, az az, hogy a nagyvállalatok lesznek a legnagyobb nyertesek, és például a kis- és középvállalkozók pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megint nem kapnak semmit a magyar kormánytól.
A Lehet Más a Politika továbbra is teljes irányváltást szorgalmaz, de erre láthatóan a Fidesz képtelen. (Taps az LMP soraiban.)
