DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar kulturális élet meghatározó szereplői a színházak dolgozói, színművészeink és minden más munkavállaló a maszkmestertől a kellékesig, mindenki, aki hozzájárul az előadások sikeréhez. Sok esetben fizikai veszélyektől sem mentes munkájuk anyagi elismerése azonban sok éve késedelmet szenved.
A hozzávetőleg 1000-1200 fős magyar színésztársadalomban mindösszesen néhány tucatnyian mondhatják el magukról, hogy olyan keresettel rendelkeznek, amelyet a nagyközönség gondolatban minden színész jövedelmének vél. A színészek és más színházi dolgozó közalkalmazottak túlnyomó többségének havi nettó keresete azonban messze elmarad attól, amit a külvilág feltételez.
Tizenegy évvel ezelőtt átlagosan bruttó 180 ezer forintot keresett egy színművész, ez az összeg több mint egy évtizeddel később is csak átlagosan bruttó 195 ezer forint. Közismert mondás, hogy a színészt a közönség szeretete és rajonsága élteti, ez azonban a megélhetést tekintve önmagában kevés.
Színművészeink mellett foglalkoznunk kell a színjátszáshoz kapcsolódó feltételeket biztosító technikai és műszaki színházi dolgozók talán a színészekénél is nehezebb helyzetével. Bár erőfeszítéseik nélkül az előadások megvalósíthatatlanok lennének, mégis kifejezetten csekély fizetségért, sok esetben védőfelszerelés nélkül, a vonatkozó jogszabályokban meghatározottaknál jóval hosszabb munkaidőben dolgoznak.
A magyar színházak dolgozóinak túlnyomó többsége lényegében egy évtizede nem kapott érdemi fizetésemelést, egy részüknek pedig rendkívül elhanyagolt és veszélyes körülmények között kell nap mint nap teljesítenie. Kérdezem mindezek alapján az államtitkár urat, mikor rendezi a kormány a színházi dolgozók bérét Érdemi válaszát várom. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
