VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szociális törvény módosításának vitájában, amikor a szülőtartás bevezetéséről tárgyaltunk, felmerült egy probléma, amire még az illetékes államtitkár, illetve kormánypárti képviselők is azt mondták, hogy megfontolandó; persze nem azokkal az általam is felvetett aggályokkal kapcsolatban, amiket a szülőtartás intézményével kapcsolatban megfogalmaztam. Mert tudjuk, hogy nem egészen egészséges, hogy sok esetben két ember konfliktusába a bíróság vagy egy intézmény beszáll harmadik félként, ráadásul egyértelműen látszik, hogy az állam, amennyire csak lehet, anyagilag szeretne kivonulni néhány szociális ellátásból.
Én is a hagyományos értékek és a tradicionális családmodell híve vagyok, de sajnos a civilizáció fejlődésével ennek sok eleme már idejétmúlttá vált. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha a kormány törvénnyel akarná azt elérni, hogy a nők ne dolgozzanak, hanem a háztartás és a gyereknevelés legyen a feladatuk, mint 100-150 évvel ezelőtt.
Az indokolásban és a vita során gyakran elhangzott, hogy erkölcsi kötelességünk a felmenőinkről gondoskodni. Az fel sem merült, hogy súlyosabb és tetten érhetőbb feladatunk gondoskodni gyermekeinkről. Felvetettem felszólalásomban, hogy ezen az alapon talán ezzel a kötelezettséggel, illetve annak megszegésével kellene hangsúlyosabban foglalkozni, ugyanis a törvény logikája alapján a kiskorú gyermek ellátására kötelezhető a szülő. Talán erkölcsileg megalapozottabb és igazságosabb lenne, ha első körben a veszélyeztetettség okán családból kiemelt gyermekek átmeneti vagy tartós ellátásának költségeit az állam ráterhelné a veszélyeztető szülőkre.
(12.40)
Államtitkár úr, egyetért-e államtitkártársával, Czibere Károllyal a felvetésem jogosságában? Ha igen, tesznek-e lépéseket ennek érdekében? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)
