DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Vas Imrét végighallgattam, aki elmondta a bizottságban kialakult véleményeket, de nem pontosan értette azt, ami ott történt, azt kell mondjam, ezért nagyon jó, hogy a kisebbségi vélemény körében ezt elmondhatom. Egyébként kicsit más, sőt nagyon más álláspont hangzott el a Szocialista Párt és a Jobbik részéről. Mivel most én egyedüli kisebbségi véleményt fogalmazok meg, ezért mindkettőt ismertetnem kell röviden.
Egyrészről a Szocialista Párt részéről Bárándy Gergely azt mondta el az ülésen, ők azt szeretnék, ha a gyűlöletbeszéd tényállása is bekerülne a Btk.-ba, és úgy gondolta, hogy az, amit a kormány a Btk.-ban módosítani próbál, csak a gyűlöletre uszítás tényállásának egy bizonyos módosítása, és ő úgy gondolta egyébként, hogy az Alaptörvény alapján is erre lehetőség lenne, mármint a módosítás bevezetésére.
(19.30)
Ez volt, amit, egyébként nem újdonságként, a Szocialista Párt már többször elmondott. Mi volt az, amit mi mondtunk, a Jobbik mondott? Vas Imre képviselőtársam, nem csupán azt kritizáltuk, és nem is érdemben azt kritizáltuk, hogy önök hozzányúlnak a Btk. gyűlöletre uszítás tényállásához. Szíve joga a kormánynak, hogy a Btk.-t módosítsa, főleg azért, mivel sima feles döntéssel ezt meg lehet tenni. Még az ellenzéknek sem kell semmiféle jóváhagyása, nem kétharmados törvényről van szó.
Ami a nagyobb probléma, és ez felmerült itt az általános vitában is, és a bizottsági vita erről szólt, hogy önök az Unió mögé bújnak, és az uniós jogra hivatkoznak, amikor ezeket a módosításokat megteszik. Miről van szó? Megnéztük, a magyar törvény szó szerint megfelel annak, amit az Unió elvár. Tehát a harmonizációs kötelezettségünk véget ér ott, hogy egy olyan törvényt kell Magyarországnak elfogadnia vagy fenntartani, ami az uniós kötelezettségeknek megfelel. Ez így is van. Ha szóról szóra megnézik, akkor tartalmában megfelel a magyar törvény annak, amit az Unió elvár.
Az egy másik kérdés, hogy a bírói gyakorlat Magyarországon, és itt kormányokon átívelő bírói és alkotmánybírói gyakorlatról beszélünk, kialakított egy értelmezést ehhez a tényálláshoz. Kialakított egy értelmezést, ami az Uniónak nem tetszik. Mit lehet tenni ebben az esetben? Nyilvánvalóan fel lehet szólítani a magyar kormányt, hogy változtassa meg a tényállást. Ezt a kormány saját jogán megteheti, de ne arra hivatkozással tegyék meg, hogy harmonizálni kell ezeket a jogszabályokat, mert ezek a jogszabályok jelenleg is harmonizáltak. Tehát a vita nem arról szól, hogy mit és hogyan változtatnak meg, hanem arról, hogy lehet-e joggyakorlatot, bírói gyakorlatot, alkotmánybírósági gyakorlatot harmonizálni, vagy elvárhatja-e az Unió, hogy ezeket harmonizálja Magyarország.
És itt kezdődik az a pont, hogy nem tudtak olyan jogszabályi hivatkozást mondani, ami ezt elvárná, mert nincs olyan kötelezettségünk az Unió felé, hogy a jogszabályok szó szerinti szövegén mint elváráson túl bírói gyakorlatot harmonizáljunk; mert erről beszélünk. Sőt, én felvetettem akkor a bizottsági ülésen, hogy ez tulajdonképpen az egyik hatalmi ág döntésébe és értelmezési szabadságába is ütközik. Hiszen a Magyar Országgyűlés annyit tud megtenni, és az Unió annyit tud megtenni, hogy szó szerint ezeket a jogszabályokat számon kéri Magyarországon.
Na most, ebben a helyzetben önök egy olyan precedenst fognak teremteni, és egyébként Répássy Róbert még az általános vitában, és talán a bizottságban is elhangzott ez a részéről, annak örvendett, azért volt boldog, hogy akkor most az Unió segítségével majd lenyomhatunk egy több mint 20 éve az Alkotmánybíróságon is kikristályosodott gyakorlatot. Úgy gondolom, hogy ennek nem örülni kellene, inkább szomorúnak kellene lennünk, mert a magyar kormány gyakorlatilag egy bírósági gyakorlat leigázásához az Uniót hívta segítségül; mert erről van szó.
Ha a jövőben más bírói gyakorlat önöknek vagy az Uniónak nem felel meg, és itt főleg az Unió az, ami egy kritikusabb pont, akkor ugyanúgy be fognak avatkozni. Erre indokot persze lehet találni, de azt sem láthatjuk kristálytisztán, hogy mi volt az az elvárás, ami az Unióból érkezett. Hiszen, és ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, és ez újdonság volt egyébként itt az általános vitához képest, kértem, hogy a piloteljárás anyagát vagy legalábbis azt a levelet, amit a Bizottság elküldött a magyar kormánynak, bocsássák rendelkezésre, hogy mi az alapja annak, hogy ezt elvárják. Na most, ennek tartalmát leírták, megküldték számomra, viszont az eredeti anyagot nem, arra hivatkozással, hogy ez nem nyilvános.
Akkor viszont jogalkotóként hogy várják azt, hogy ehhez a szavazatunkat adjuk, amikor nem látjuk azt, hogy valójában mi az, ami Brüsszelből elvárásként érkezett? Hogy önök azt betartják, nem tartják be, tágan értelmezik, szűken értelmezik? Higgyék el, hogy ez azért fontos, mert olyan esetekben, amikor az ellenőrizhető volt, amikor egy irányelvet kellett átültetni, nem is kevésszer kerül erre sor, akkor arra hivatkozással hozták be a jogszabályokat, hogy ez uniós elvárás, benne van az irányelvben. De amikor megnéztük ezeket az irányelveket, akkor azokban általában egy tól-ig tartományban fogalmazzák meg az elvárást, és azt nyilván lehet szigorúan, kevésbé szigorúan beültetni, átültetni a magyar jogba. És önök, a kormány sok esetben, vagy azt kell mondjam, a legtöbb esetben nem a magyar nemzet számára a legjobb megoldást választották, vagy a hivatkozások hamisak voltak, tehát nem pont azt és nem pont úgy várta el az Európai Unió, ahogy önök az Országgyűlésbe behozták.
Úgyhogy ezért szkeptikusak vagyunk, és egyébként a NAIH elnökéhez is fordultam, hogy ilyen ügyekben valóban kvázi titkosíthatóak-e vagy titkosakként kezelhetőek-e ezek az anyagok. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
