DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Urak, Hölgyek! Csatlakozva Pósán képviselő úr előterjesztéséhez, meg szeretném erősíteni az egyetemi kórház szükségességével kapcsolatosan elmondottakat. Ha megnézzük a magyar négy nagy orvostudományi egyetemet, ami orvosképzéssel is foglalkozik - 11 olyan intézményünk van, amelyik általában egészségtudományi képzéssel foglalkozik, de ezen belül csak négy, a három vidéki tudományegyetem, beintegrált orvostudományi karok, illetve a Semmelweis Egyetem végez valóban orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzést -, ezek az intézmények a nemzetközi rangsorokban, a Semmelweis Egyetem egyébként ebből a szempontból a legelőrébb áll, a Times rangsorában valahol az 500-600. helyen foglal helyet, Közép-Kelet-Európából egy egyetem előzi meg, és egy másik egyetem, ami viszonylag gyorsan követi. Ha megnézzük ugyanezt a BRIC-országok rangsorában, ott valahol a Semmelweis Egyetem a 63. helyen van, a másik három egyetemünk pedig valahol a 100. fölött.
Elemeztük részletesen azokat a szempontokat, amik tulajdonképpen ezeket a rangsorokat meghatározzák. Ezekben nagyon sok szempont jelenik meg, ezen szempontok közül az egyik kiemelkedő ügy az, hogy milyen hozzáférése van ezeknek az egyetemeknek a betegellátáshoz. A betegellátás, ami az orvosi egyetemekkel kapcsolatosan zajlik, nemcsak gyakorlóhelyet jelent, tehát nemcsak, ahogyan képviselő úr említette, kiküldjük a hallgatót, a medikust az adott nyári gyakorlatára és egyébként képzik a kórházban - ez egy nagyon fontos eleme egyébként az orvosképzésnek -, de egy egyetemi gyakorlóhely részben az oktatás, részben a kutatás számára is feedbacket jelent, visszacsatolást jelent az egyetemi oktatás és kutatás irányába. Ezért a világ vezető orvostudományi egyetemei, ha elemezzük a rangsorokat, akkor nagyon jelentős ilyen típusú háttérrel, tehát olyan típusú háttérrel, ahol valóban ez a fajta tudástranszfer a gyakorlóhelyről - legyen az oktatási, legyen az kutatási, az egyetemi oktatás-kutatás visszakerül a nagyon jelentős háttérrel rendelkező…
Mondanék néhány számot, néhány olyan mutatót néztünk meg, ami ezeknek az egyetemeknek egyébként a rangsorukban elfoglalt helyét és nyilván ilyen módon a képzésüknek, kutatásuknak a minőségét is jellemzi. Az egyik ilyen az egy hallgatóra fekvő esetszám. Ha megnézzük a rangsorban az első 15, orvosképzéssel foglalkozó egyetemet, akkor egy egyetemi hallgatóra 96 ellátott fekvőbeteg, fekvőeset esik, a Semmelweis Egyetemen ez 28, tehát nagyjából ennek kevesebb mint a harmada. A Debreceni Egyetemen, illetve a Szegedi Tudományegyetemen, ahova egyébként a klinikán túl tartozik normál betegellátás is, tehát korábban kórházak kerültek klinikai funkcióba, ez egy kicsit magasabb, de így sem éri el ennek a 96-os számnak a felét. Az ágyszámról nyilvánvalóan lehet vitatkozni, hogy az ágyszám releváns vagy sem, annak egy sor meghatározója van, de mégis tekintsük ezt is egy ilyen jellemzőnek. Az egy hallgatóra jutó ágyszám az első 15 orvostudományi egyetem esetén 0,76 ágyat jelent, míg a Semmelweis Egyetem esetén ez 0,47 ágyat jelent, tehát lényegesen alacsonyabb, bár arányaiban azért néhány dolgot mutat.
Ami a fontosabb, a gyakoroló háttérben részt vevő egészségügyi kollégák számossága, ez egy nagyon fontos jellemző. Az első 15 egyetem esetén egy orvostanhallgatóra 7 egészségügyi szakember jut, tehát ennyien vesznek részt az egészségügyi háttértevékenységben, amíg nálunk ez a Semmelweis Egyetem esetén a legmagasabb, ez 1,52 hallgatót jelent. Tehát ez azt mutatja, hogy a gyakorlati képzés szempontjából az, hogy milyen kutatási-oktatási háttérrel rendelkezik egy egyetem, kiemelkedő fontosságú.
Nyilvánvalóan itt nem az egyetemek által ellátott terület, betegellátási terület - legyen ez jellemezve akár a tvk-val, akár a tekkel, akár hbcs-vel - a fontos, hanem az, hogy milyen módon jut hozzá ahhoz a tapasztalathoz, amit itt egyébként előállítunk. Ezek azok a jellemzők, amelyekből aztán meghatároztuk azt, hogy mi az a szükséges ellátási portfóliószélesség, illetve -mélység, ami a jó orvosképzéshez szükséges, ebből jöttek aztán ki azok a számok, amikkel jelen pillanatban rendelkezünk, és például a Semmelweis Egyetem fejlesztése esetén ezeket a számokat tekintjük irányadónak.
Ahhoz azonban, hogy az orvostudományi egyetemeken ne csak a klinikán folyó és egyébként alapvetően magas progresszivitású ellátást lássa a beteg - tehát egy szívműtét, ez egy nagyon fontos eleme az orvosképzésnek, viszont egy orvos élete során viszonylag kevés szívműtétet lát -, ennél több olyan invazív vagy olyan noninvazív beavatkozással fog viszont találkozni, ami mondjuk, egy stentnek a beépítése, amit szintén gyakorolni kell, ehhez viszont tudja nyilván, a portfólió szélesítésére van szükség.
Ezért támogatjuk képviselő uraknak azt a javaslatát, hogy a klinikai funkció mellett jöjjön létre egy másik, az egyetemhez szervesen kapcsolódó, az egyetemi oktatás-kutatás alapját képező új forma, az úgynevezett egyetemi kórház. Az egyetemi kórházban, ahogy egyébként a törvényjavaslatban is szerepel, az oktatáson túl, a gyakorlati képzésen túl kutatási tevékenység is folyik, s ennek az eredményei rögtön meg tudnak jelenni az egyetem eredményei között, ami aztán nyilvánvalóan az egyetemi kutatás-oktatás jóságára és végső soron az egyetem minőségére lesz jellemző.
Úgyhogy a kormány támogatja a benyújtott indítványt, és kérem önöket, hogy szintén támogassák ezt. Köszönöm.
