DR. HADHÁZY ÁKOS,
DR. HADHÁZY ÁKOS,
DR. HADHÁZY ÁKOS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Talán tudják, hogy én nem jogász vagyok, állatorvos vagyok. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ha én állatorvosként csak úgy csinálnék, mintha gyógyítanám az állatokat, képzelje el, ha beadnék egy injekciót, amiben víz van, vagy fölvágnám a bőrt, és utána összevarrnám, és úgy csinálnék, mintha megműtöttem volna, képzelje el, mi történne velem. Jobb esetben csak megvernének vagy nem fizetnének ki, rosszabb esetben el is ítélnének.
Új fiú vagyok ebben a parlamentben, és nagyon féltem attól, hogy egy színházba jutok be, ahol úgy történik, mintha parlamentben lennénk, mintha vitatkoznánk, mintha érdekelne egymás véleménye, de a valóságban színházról van szó, egy komédiáról. Én azt gondolom, amit itt az előbb ellenzéki képviselőtársaink is elmondtak: az, hogy a miniszter úr bejön, elmond egy történelmi áttekintést, elmond néhány szót a törvényről, utána fogja magát és kimegy, azt jelenti, hogy nem veszi komolyan ezt a parlamentet. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk sokkal előrébb, mint ahogy ő ironikusan - gondolom - utalt arra, hogy ezt 1952-ben Dobi István alatt beterjesztették a parlamentbe, és mindenféle tárgyalás nélkül még aznap el is fogadták. Ennél nem sokkal vagyunk előrébb. 11 nappal ezelőtt kaptuk meg ezt a szöveget, 11 nap alatt kellene az 500 oldalt elolvasni, áttanulmányozni, és várnák el azt, hogy egy megalapozott véleménnyel szavazzuk vagy ne szavazzuk meg a törvényt. Ez azt jelenti, hogy senkit nem érdekel, hogy az ellenzék mit mond róla. Ez egy szomorú dolog.
Nem értjük, hogy miért kell ennyire gyorsnak lenni. Egyetlenegy ok magyarázná, hogy ennyire siet a tisztelt kormány részéről a miniszter, ez pedig a strasbourgi bíróság elvárása: ez év végére adott haladékot, hogy tegyen valamit az ország azért, hogy gyorsabban fejeződjenek be a perek, hiszen tarthatatlan, jelen pillanatban is 400 olyan beadvány van Strasbourgban, ami az elhúzódó perek okozta hátrányt teszi szóvá. Ez nyilvánvalóan nem tartható. Tehát lenne ok sürgősségre, de azt gondolom, ennél egy picit többet lehetne adni nekünk. Másrészt pedig, a legnagyobb baj, hogy ez az egyetlenegy ok a sürgősségre, de ezt az egyetlenegy okot nem orvosolja a törvényjavaslat, mert annak nem tesz eleget, hogy tényleg gyorsabbak legyenek az eljárások.
Nem értjük mi sem, hogy miért nem történt ötpárti egyeztetés. A koncepcióról történt ötpárti egyeztetés, de magáról a törvényről már valóban nem. Azt sem értjük, hogy a szakszervezetekkel miért nem történt egyeztetés, hiszen itt azért a munkajoggal kapcsolatos ez a törvény. Azt gondoljuk, hogy a szakszervezeteket is meg kellett volna ezekben a kérdésekben kérdezni.
Nyilvánvaló, hogy ez a törvény, bár nem tűnik nagyon izgalmasnak - ezt jelzi, hogy mennyire kevesen vannak itt egy ilyen nyitó tárgyaláson -, a mindennapjainkat érinti, mindenkit érint, azokat is, akik soha életükben nem voltak vagy nem lesznek peres eljárásban; őket is a polgári perrendtartás érinti.
Azért is sajnáljuk mi is, hogy nem kérdezték vagy nem érdekli az ellenzéki vélemény a kormányoldalt, mert valóban ez a törvény egyébként alapvetően támogatható sok tekintetben, és elképzelhető, hogy az LMP frakciója meg fogja szavazni, különösen akkor, ha látjuk, hogy a javaslatainkat is komolyan veszik; valóban fontos, hogy 1952 után a polgári perrendtartás törvénye teljes egészében megújuljon. Nem tartható az a gyakorlat, hogy mindenféle toldozgatással-foldozgatással csináljanak törvényt, nem tartható az a gyakorlat, ami egyébként sok más törvénnyel sajnos az utóbbi években megtörténik.
A mi javaslataink négy témakört érintenek. Lennének olyan javaslataink, amik a törvénnyel és a korrupcióellenes intézkedésekkel, illetve a közérdekvédelemmel kapcsolatosak, vannak olyan javaslataink, amelyek a nyilvánosság biztosításával kapcsolatosak, vannak olyan kisebb javaslataink, amelyek a szakszervezetek bevonásával, illetve az alapjogvédelemmel kapcsolatosak.
Az első pontban a közérdekű perek jogának a bővítését szeretnénk elérni, elsősorban azt, hogy a jó erkölcsbe ütköző állami juttatások visszaszerzése, visszaperelhetősége megengedett legyen, az ügyésznek legyen joga ahhoz, hogy a jó erkölcsbe ütköző állami juttatások visszaszerzéséért pert indíthasson. Ez fontos közérdek, ezt régebben a volt fideszes kollégák is nagyon fontosnak tartották, ők a pofátlan végkielégítésekről beszéltek, de ezek szerint csak szólam szinten, ez nincs benne ebben a törvényben. Mindenképpen javasolnánk, hogy ezzel bővítsük a törvény jogkörét.
Nagyon fontos lenne - ugyan nem perben, de fontos lenne -, hogy ez a törvény rendelkezzen arról, hogy megoldható legyen a fedezetelvonás, az egyes bűncselekményeknél a fedezetelvonás megakadályozása… - gondolni kell a Quaestor-ügyre. Ez a törvényjavaslat adhatna lehetőséget arra, hogy ne tehessék meg ezek a brókerek vagy más bűnözők azt, hogy meglépjenek a lehetséges fedezettel. Illetve nagyon fontos, hogy az ügyész kezdeményezhesse a nemzeti vagyonnal rendelkezés jogának gyakorlásával összefüggő sérelmeknél a jogorvoslatot, gondolni kell itt a privatizációs szerződésekre, akár utólag is; a privatizációs szerződésekre és az állami földek privatizálására ezt tudnánk esetleg gyakorlati példaként említeni. Mindenképpen fontos lenne, hogy ha lenne egy valódi ügyészségünk, egy valóban működő ügyészségünk, akkor ennek megadjuk a jogot. Bízzunk abban, hogy ez a törvény is több évtizedet meg fog élni, bízzunk abban, hogy a mai struktúrájú és a mai működésű ügyészség nem fog több évtizedet megélni, ezért adjuk meg a lehetőséget neki, hogy tehessen az ellopott földek és az elprivatizált vagyon visszaszerzése ügyében.
Szeretnénk javasolni a társult perek jogát bővíteni. A társult perlésben a fogyasztói jogvédelem és a munkajog területén lehetőséget ad a törvénytervezet társult perekre, azonban nagyon lényegesnek tartanánk, hogy a környezetkárosodás, a környezetkárosítás ellen is lehessen társult perként fellépni.
Sólyom László már a nyolcvanas évek elején azt ajánlotta, hogy a környezetkárosítás ellen a birtokvédelem, a szomszédjog segítségével lehetne föllépni, és ez mindenképpen alkalmas és hasznos lenne, ha ebbe a törvénytervezetbe beépítenénk. Jelenleg a polgári per gyakorlatilag a környezetvédelmi károsodásokkal, károsításokkal nem nagyon foglalkozik, mert nem is várja el senki azt, hogy ezáltal bármi érdemit lehetne előrelépni. Nagyon fontosnak tartanánk ennek a lehetőségnek a beépítését. Illetve nagyon fontosnak tartanánk, hogy az állam által indított koncessziós pályázatok vesztesei is társult perként indíthassanak jogorvoslati eljárást. Volt egy ilyen eset, amivel picit többet foglalkoztam, a trafikügynél, azt gondolom, mindenképpen üdvös lett volna, ha a trafikkárosultak perelhetnek, és a jogaikat érvényesíthetik.
A nyilvánosság biztosítása rendkívül fontos lenne. Vannak itt üdvözlendő lépések, de azt gondoljuk, hogy külön törvénynek kellene az igazságszolgáltatásban a nyilvánosság biztosításáról szólni, nemcsak a polgári pereknél, hanem a büntetőpereknél is. Erről mindenképpen külön törvény kellene. Nagyon fontos lenne ez azért is, mert a korábbi határozatok, a korábbi ítéletek esetében is a nyilvánosságot erősíteni kellene. Illetve nagyon fontos lenne, hogy a szelektív szivárogtatás is rendezve legyen jogilag. Azt látjuk, hogy amikor valakinek a kormányoldalról fontos, akkor kijönnek ügyek, kiszivárognak nem csak polgári perekben, nem csak bírósági részről, de mindenképpen ezt külön törvényben rendezni kellene.
Azt gondoljuk, ha gyakorlati javaslatokat tehetnénk, nagyon fontos lenne például, hogy a hirdetmények a bíróság honlapjain is jelenjenek meg. Nagyon fontos lenne, hogy az ítéletek is a honlapokon jelenjenek meg, a tárgyalási jegyzék. Jelen pillanatban megvan a nyilvánosság, mert oda lehet menni, meg lehet nézni az ajtón, hogy éppen mit tárgyalnak, azonban semmi akadálya nem lenne, hogy az összes tárgyalást és nemcsak a mostani gyakorlat szerint a bíróság szerint figyelemre méltó ügyeket írják ki, hanem az összes tárgyalás jegyzékét a honlapon meg kellene jeleníteni.
(15.00)
A gyorsítás szempontjából szintén egy nagyon fontos javaslat lenne, hogy ki kellene írni azt is, hogy az adott tárgyalás mióta húzódik. Ez a nyilvánosság már mindenképpen előrelépést hozhatna.
A kérdés az, hogy valóban kell-e szűkíteni azt, hogy ki készíthet kép- és hangfelvételt a tárgyaláson. A tervezet szűkíti ezt a kört, a tervezet azt mondja, hogy csak azok a médiaszolgáltatók, amelyek a médiatörvény hatálya alá esnek. Nagyon fontos, hogy ne attól függjön egy tárgyalás nyilvánossága, hogy mekkora a tárgyalóterem; hogyha pici a tárgyalóterem, akkor kicsit nyilvános, ha nagy a tárgyalóterem, akkor nagyon nyilvános. Illetve nagyon fontos, hogy ezt a különbségtételt, ezt a szűkítést ne tegyük meg, hiszen lehetnek, ma már vannak olyanok, hogy honlapok, vannak olyanok, hogy blogok, vannak olyanok, hogy videóblogok, szakmai blogok, indokolatlan lenne korlátozni a kép- és hangfelvétel készítését csak a médiatörvény hatálya alá eső résztvevőkre.
Illetve szintén csatlakoznék az ellenzéki kollégákhoz abban, hogy ragaszkodnánk ahhoz, rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi magnókazettás meg nem teljes körű lejegyzése a bírósági eljárásnak megváltozzon. A mai technikai feltételek minden további nélkül megengedik, hogy hangfelvétel készüljön, a dokumentációja nagyon fontos egy tárgyalásnak. Bizony, akik benne vannak, el szokták nekem mondani, hogy mennyire fontos lehet egy félmondat is egy tárgyalásban, egy egész mondat is egy tárgyalásban, amelyek esetleg egy nem teljes körű, nem szó szerinti jegyzőkönyv esetén elmaradnak, és megváltoztathatnak akár sok mindenben ítéletet is. Azt gondoljuk, ezt mindenképpen forszírozni kellene, szó szerinti jegyzőkönyv vagy pedig teljes hangfelvétel készüljön a tárgyalásokról.
Utaltam a bevezetőben arra, hogy a szakszervezetekre nézve is lenne javaslatunk. Azt gondoljuk, hogy a szakszervezeteknek, az általuk nyújtott segítségnek az egyik legnagyobb formája lehetne az, hogyha a szakszervezetek is képviselhetnék az ügyfeleiket a munkajogi eljárásokban. Én azt gondolom, ez egy abszolút fontos és hasznos lehetőség lenne. Érezzük azt a kormány részéről, hogy a szakszervezetek működését, a szakszervezetek súlyát próbálja ellehetetleníteni. Azt gondolom, hogy ebben a törvényben nem ezt az utat kellene folytatni, hanem a szakszervezetek súlyát emelni kellene.
Végül néhány alapjogi javaslatunkra térünk rá. Elsősorban, ahogy említettem, meg ahogy önök is említették, ennek a törvénynek az a fő célja, az az egyik fő célja, hogy gyorsítsa az eljárásokat, azonban hogyha megnézzük, akkor gyakorlatilag hiányzik belőle a strasbourgi visszacsatolás lehetősége, illetve hiányzik belőle a valódi jogérvényesítés lehetősége. Ahogy említettem, 400 ilyen tárgyú ügy van folyamatban Magyarország ellen, ehhez képest ez a törvény gyakorlatilag egyetlenegy jogorvoslati lehetőséget hagy bent, ez pedig a kifogás, és ez semmi esetre sem jelenthet hatékony jogvédelmi eszközt, nem jelenthet hatékony eszközt a jogsérelem érvényesítésére.
Vannak olyan országok, nem is kevesen, ahol van egy külön bírói fórum, amelyet beiktatnak az igazságszolgáltatás rendszerébe, és amely proaktív módon meg tudja előzni, illetve kompenzálni tudja az eljárások elhúzódását. Ilyenekből azonban semmit nem láttunk, megmarad ez a kifogás, kifogásolni lehet az eljárás elhúzódását, de kikerül például az eddig meglévő kártérítési igény, eddig be lehetett nyújtani kártérítési igényt, nem nagyon ítélték meg a bíróságok, de ez kikerül belőle. El kell hinnünk, hogy majd olyan jó lesz ez a törvény, hogy ezentúl nem lesz elhúzódás, de kikerül ez az igény. Tehát alapjaiban ez teljesen az ellen szól, amit önök is alapvető célként és vállalható célként megemlítenek.
Végül néhány apróbb javaslat. A sajtó-hely-reigazítás szabályaival kapcsolatban nem világos az, hogy miért van, hogy pert indítani a szerkesztőségekkel szemben lehet, amelyek egyébként jogképességgel nem rendelkeznek, azonban a perköltség már a kiadót terheli adott esetben. Azt gondoljuk, hogy mind a két esetben a kiadót kellene perelhetővé tenni, ezt össze kellene vonni. 15 napon belül meg kellene tenni jogvesztő hatállyal a kifogásokat, elvárható a sértettől, hogy 15 napon belül jelezze a személyiségi jogi sérelmét. Fontos lenne a mai technikai viszonyok mellett, hogy ma már ne kelljen tértivevényes levélhez igazítani a határidőket, mindenki megtehetné mailen és faxon, ez ma már abszolút nem egy ördögtől való dolog, azt gondolom. Köszönöm szépen.
