BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai felszólalásomban szeretném felhívni a figyelmet arra a jeles napra, amelyet holnap ünnepel a világ. 1954 óta szeptember 20-a a gyermekek világnapja. Sajnos a kormány vagy nem veszi észre azt, hogy mi folyik ebben az országban a gyermekekkel, vagy ami még rosszabb, nem érdekli a jövő generációja.
Gondolhatunk az oktatási rendszer lezüllesztésére, a kormány tudásellenes oktatáspolitikájára. De gondolhatunk a családi támogatások elértéktele-nítésére vagy a szociális támogatási rendszer szétverésére, ami több százezer gyermekes család életét tette még nehezebbé. Gondolnunk kell a gyermekvédelem rendszerére is, amely sokkal jobban kihat gyermekeinkre, mint azt gondolnánk. Magyarországon ma körülbelül 200 ezer gyermek van veszélyeztetettként nyilvántartva, több ezren vannak gyermekvédelmi gondoskodásban.
Ma nagyon nagy bajok vannak a gyermekvédelmi rendszerrel, ami a kormány beavatkozásának következménye. Egyre több hír jelenik meg arról, milyen súlyos visszaélések, bűncselekmények történnek meg gyerekekkel. Az esetek egy része olyan gyermekekkel történik, akik a szakemberek szeme előtt vannak, mégsem tudja a rendszer megakadályozni az őket ért különböző bántalmazásokat. Rontott a helyzeten az is, hogy a kormány összevonta a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokat, bizonyos feladatokat csak a járási központok láthatnak el, így helyben szinte eszköz és erőforrás nélkül maradtak a szolgálatok, a családok.
A napokban adtak hírt arról, amely az ellátórendszer másik területén, a szakellátásban történt. A gyermekvédelmi otthonokban elkövetett bántalmazások különösen súlyos helyzetre hívják fel a figyelmet, ami összefüggésbe hozható a szakemberhiánnyal, a dolgozók képzettségének hiányával, a megfelelő szakmai ellenőrzés hiányával.
A szociális területen dolgozók bére a legalacsonyabb ma a közszférában. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a kormány 2011 óta nem hajlandó ratifikálni az isztambuli egyezményt, amely a családon belüli erőszak elleni fellépés egyik eszköze.
De mit is várhatunk egy olyan kormánytól, kormánypárttól, amelynek tagjai nyíltan nőellenesek? Kubatov Gábor minap kifejtette az alábbiakat: „Az én okom a fiam jövője. Van két lányom is, de remélem, hogy őket majd elveszi valami fiatalember, és eltartja őket.” - ennyi a kormány családpolitikája számunkra. Ennyit érnek a leánygyermekek a XXI. században Magyarországon a kormánynak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP benyújtott egy határozati javaslatot: a testi, lelki vagy szexuális bántalmazások hatékony megelőzése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a kormány vizsgálja felül a gyermekvédelmi ellátás rendszerét, továbbá erről nyújtson be jelentést az Országgyűlésnek.
Mindez összecseng a TASZ által indított kampánnyal, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy évről évre egyre több gyermek nevelkedik állami gondozottként. A legfrissebb adatok szerint Magyarországon ma több mint 23 ezer fiatal él ilyen otthonokban. A legszörnyűbb, hogy bár a törvény kifejezetten tiltja, a családok szétszakításának elsődleges oka még mindig a családok nagyfokú szegénysége.
Közben Lázár János azzal fenyegeti a szegénységben élő családokat, hogy a menekültek miatt majd még a segélyeket is el fogják venni - mintha egyébként ezt nem tették volna már meg. Hiszen tavaly szüntette meg a kormány a lakásfenntartási támogatást, a rendszeres szociális segélyt, az óvodáztatási támogatást és az összes méltányossági ellátást. Négy évvel ezelőtt a 28 500 forintos segélyt 22 800 forintra csökkentették. A közmunkáért ma kevesebb pénz jár, mint 2009-ben.
De hazudozásban amúgy is erős a kormány. Rétvári Bence parlamenti államtitkár, kereszténydemokrata politikus sem fogadta meg a Ne hazudj! parancsolatot, államtitkár úr. A napokban ugyanis azt mondta, hogy 6 év alatt megfeleződött az óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban a hátrányos helyzetű gyermekek száma. Azt nem részletezte államtitkár úr, hogy e mögött csak a hátrányos helyzet fogalmának módosítása áll. Államtitkár úr egy kérdésemre adott válaszában elismerte, hogy a módosítás miatt nem összehasonlíthatóak a 2013 szeptembere előtti adatok a későbbi adatokkal. Akkor miről is beszélt Rétvári Bence államtitkár úr? Tehát hazudott. Csak két adatra hívnám fel a figyelmet, államtitkár úr. 2016-ban mostanáig annyi gyermekgyilkosság miatt kellett nyomozást indítani, mint 2015-ben egész év alatt. Eddig 17 gyermeket gyilkoltak meg Magyarországon 2016-ban. És a 7 év alatti gyermekek 42,2 százaléka szegénységben nő fel ma Magyarországon.
Végezetül egy UNICEF-jelentésben megfogalmazott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mondattal zárnám a felszólalásomat: országunk helyzetét az fogja meghatározni holnap, hogy vannak a gyermekek ma, államtitkár úr. Köszönöm, elnök, úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
