DR. TURGYÁN TAMÁS
DR. TURGYÁN TAMÁS
DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Huszonöt évvel ezelőtt az örmény nép egy elsöprő erejű népszavazással kikiáltotta a függetlenségét a szétesőben lévő Szovjetuniótól, megteremtve ezzel az évszázadokon keresztül elnyomott önálló örmény államiságot.
Örményország földrajzi helyzete okán, azért, mert két kontinens határán fekszik, kénytelen volt elszenvedni az asszírok, a görögök, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a mongolok, a perzsák, a törökök és az oroszok uralmát. Hosszú történelme során ritkán adatott meg a függetlenség, mígnem az első világháború végén a győztes antanthatalmak úgy határoztak, hogy felosztják Törökországot. Elismerték Örményországot, és területeket is csatoltak hozzá. Ezt hívják vagy hívták wilsoni Örményországnak, az Egyesült Államok akkori elnökének neve után.
Ezt a békét és ezzel együtt az önálló Örményország létét elvetette a török nemzeti mozgalom. Az 1920-ban lezajlott török-örmény háború következtében Örményország elvesztette háború előtti területének felét, a teljes wilsoni Örményországot és az áhított szabadságot. Még ebben az évben a 11. szovjet hadsereg Grigori Ordzsonikidze vezetésével megszállta Örményországot, ezzel a rövid életű Örmény Köztársaság összeomlott.
A bolsevik Oroszország annektálta az Örmény Demokratikus Köztársaságot, és Grúziával, valamint Azerbajdzsánnal együtt a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Köztársaság részévé tette. Ez a szervezet 1936-ig állt fenn, amikor is szétosztották három különálló szovjet szocialista köztársaságra, Örményországra, Azerbajdzsánra és Grúziára.
1953-ban, Sztálin halála után enyhült a szovjet nyomás, így az örmény egyház is újjáéledt. 1967-ben pedig felavatták az örmény népirtás emlékművét Jerevánban.
A 80-as években a gorbacsovi éra alatt az örmények már tüntettek azok ellen a környezeti károk ellen, amiket az odatelepített orosz gyárak okoztak.
A sztálini idők óta konzervált örmény-azeri ellentétet csak növelte az 1988-as örményországi földrengés és Gorbacsov tehetetlensége a két ország problémáinak, elsősorban Karabah sorsának rendezése ügyében. A kiéleződött feszültség háborúhoz vezetett Örményország és Azerbajdzsán között. Ez a kérdés máig nem rendezett.
1991-ben a Szovjetunió felbomlott, Örményország visszanyerte függetlenségét. Örményország volt a Baltikumon kívül az első köztársaság, amely augusztus 23-án kivált a Szovjetunióból.
Felmerülhet a kérdés, hogy tulajdonképpen mi közünk van nekünk ehhez. Azon túl, hogy hazánk számára is a Szovjetunió felbomlása, a 90-es évek demokratizálódása adott alkalmat arra, hogy újra otthon érezhessük magunkat saját hazánkban, a magyar nép, a magyar nemzet is a történelme során sokat küzdött, harcolt, szenvedett ezért. És ebben a harcában, majd’ ezer éve, társai azok az örmények, akik sorsuk és elnyomóik ellen a Kárpát-medencéig szaladtak és menekültek. Legyenek azok II. Endre királyunkat keresztes hadjáratából hazakísérő örmény lovagok, diplomaták és kereskedők, vagy a XVII. században Apafi Mihálytól és Mária Teréziától letelepedési engedélyt kapott, Erdélyben munkálkodó kereskedők és iparosok; legyenek annak az 57 családnak a leszármazottai, akik már 1848 előtt nemesi címet kaptak a magyar haza szolgálatáért; vagy legyen az a 77 örmény származású tiszt és több száz honvéd, aki részt vett az 1848-49-es szabadságharcban; legyen az Lázár Vilmos és Kiss Ernő, akiket Haynau végeztetett ki 1849. október 6-án Aradon; legyen az a Pongrátz Gergely, aki a Corvin-köz hőse volt az 1956-os forradalom és szabadságharc idején; és legyenek azok a névtelenek, akik munkájukkal, szellemiségükkel, kultúrájukkal, művészetükkel szolgálják Magyarország üdvét a mai napig - bízunk benne, hogy még nagyon sokáig.
A független Örményország szimbolikus szerepet tölt be a világ örménysége számára, hiszen kézzelfogható példája egy olyan nép összetartásának és élni akarásának, amely hosszú idők óta kisebbségi létre volt ítélve a nagy birodalmak játszmáiban. A Magyarországon élő örmények büszkén gondolnak Örményországra, az anyaföldre, ahonnan őseik egykor elszármaztak, és egyben érezzük azt a felelősséget is, amely ránk hárul hazánk és Örményország megromlott viszonyának, kapcsolatának rendezésében.
Sok sikert kívánunk a szabad és független Örmény Köztársaságnak! S bízunk abban, hogy egyszer e Ház falai között beszélhetünk az örmény-magyar barátság napjának megünnepléséről is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
