FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Jobbik Ifjúsági Tagozatának kampányán belül azt vállaltuk, hogy hétről hétre megjelenítjük a fiatalok véleményét, elsősorban a köznevelési kérdésekkel kapcsolatban, de bármi más olyan kérdéskör kapcsán is, amiben ők elmondják a véleményüket. Ugyanis fontosnak tartjuk azt, hogy mutassuk, hogy igenis fontos, hogy kifejezzék ők is a véleményüket, és ez el is jusson a döntéshozók felé. Ezen felszó-lalás-sorozatom immáron 5. része következik most, és ma is főképp köznevelési kérdésekkel kapcsolatos véleményeket fogok idézni diákoktól.
Ákos ezt a levelet küldte nekünk: „Előttem már biztos oly sokan elmondták, de azért én is elmondom, hogy az iskolában iszonyatosan nagy mennyiségű tananyagot kell megtanulni nagyon rövid időn belül. Egy héten 39 órám van, s ezen órák tananyagának nagyon nagy részét nem bírjuk megtanulni. Miért? Mert annyira nehéz, annyira agyat igénybe vevő feladatokat kell megoldani, és annyira értelmezhetetlenül vannak leírva a feladatok, hogy azt szavakba sem lehet önteni. Itt most a magam nevében beszélek.” - mondja Ákos. „Mivel focista vagyok, heti négy edzéssel, plusz egy meccsel, még kevesebb időm van a tanulásra. Naponta 9-re érek haza, és arra van időm maximum, hogy az edzőruhámat kitegyem szellőztetni. Másnap 4 óra 40-kor kelek, hogy beérjek az iskolába, mert már 7:50-től késést írnak be. És sajnos nem vagyok ezzel egyedül, mert nagyon sok vidéki barátom jár ugyanabba a suliba, amibe én. Nekem van szakmai órám, gépészet, heti négy, ami, valljuk be, édeskevés, mert egy óra azzal megy el, hogy átöltözés és elmélet, két órában gyakorlati munkát végzünk, egy órában pedig számítógépen csinálunk jegyzeteket, aminek semmi köze sincs a gyakorlati óránkhoz.”
Egy másik észrevétel, Anna az alábbi sorokat szeretné, hogy elhangozzanak itt a Házban. „Sokféle tárgy szükséges az alapvető műveltséghez, és szerintem szükség is van ezekre. Azonban elengedhetetlen lenne az oktatási rendszer teljes megreformálása, ugyanis nem készít fel minket a mindennapokban szükséges dolgokra, például egy adóbevallás elkészítésére, alapvető okmányok, papírok intézésének módjára.”
A következő felvetés: egy 25 éves fiatal lány, Nikolett, noha már nem diák, mégis elkeseredettségében szeretné az Országgyűlés elé hozni a tapasztalatait. Ezt írja: „Én egy 25 éves lány vagyok, főiskolai diplomát szereztem. Annyira nincs semmilyen munkalehetőségem Borsodban, hogy a legközelebbi összeszerelő multigyárba kényszerültem kétműszakos munkarendbe, kb. 100 ezer forintos bérért. Olyan munkahelyre, ahová a nyolc általánossal sem rendelkező cigányokat is felveszik dolgozni, akik még írni-olvasni is alig tudnak. Kérdezem a Fideszt, hogy ez így rendben van-e. Őszerintük ez lenne a polgári nemzeti kormány? Ezért tanuljon a diák sok-sok éven keresztül?”
(15.00)
Zoltán visszaemlékezve korábbi éveire, így értékeli a jelenlegi oktatási helyzetet: „Mikor én voltam kilencedikes, a tananyagok könnyebbek voltak, panaszkodtam, hogy sok órám van egy héten, most viszont egy évvel érettségi után, az új rendszert unokahúgom által megismerve, bátran kijelenthetem, hogy nekem sokkal jobb dolgom volt, mint a most középiskolába, gimnáziumba jelentkezőknek. Nap mint nap látom rajta, hogy el van fáradva a napi 7-8-9 óra okítástól. Az órarendjüket próbálja az iskola vezetősége úgy alakítani, hogy az változatos, ne túl monoton legyen, ezzel is kímélve őket, de ez nem sokat nyom a latba. Örülök, hogy 2000 előtt születtem, és sajnálom az azutáni nemzedéket a jelen oktatási rendszer miatt.”
A következő észrevétel a tanárokra vonatkozik, akikről mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy én nagyon nagy tisztelettel tudok csak beszélni róluk, mert úgy gondolom, hogy a jelenlegi oktatási helyzetben, ebben a káoszban csak az ő elhivatottságuk az, ami fenntartja a rendet, és az ő belső motivációjuk az, ami még fenn tudja tartani azt, hogy az oktatásban rendes tanítás folyjon. Ennek ellenére kritikát kaptak, amely a politikai kiegyensúlyozottság kapcsán fogalmaz meg észrevételeket.
Bence fogalmazta meg. „Ha tehetnék bármit, akkor a tanárokat ellenőriztetném. Elviekben ugyanis nem lehet politizálni az iskolán belül és csak egy nézőpontot képviselni. Igaz?” - kérdezi Bence. „Nos, az én összes tanárom totál kommunista, MSZP-s vagy DK-s. A magyartanár minden órán legalább egyszer káromkodik. Legtöbben röhögnek rajta, de engem elszomorít. Egy viszonylag erős iskolába sikerült jönnöm, és ilyet megenged magának egy tanár. A töritanárom például az ’56-os forradalom utántól egészen a 2000-es évekig semmit nem tanított nekünk. Hogy mi volt a nagy szocializmusban? Szerinte síri csend és béke, ahol mindenki boldog volt, és cukormáz csöpögött az égből. Mikor a szüleim rákérdeztek, akkor annyit mondott, hogy az ’56-os forradalmat is csak azért mutatta, mert lehet, hogy érettségi esszé lesz, de arról sem kéne tudnunk. És a többire nem volt idő. A töritanár azért, mert meg mertem kérdezni órán, hogy mikor nézünk Trianonról dokumentumfilmet, azt válaszolta, hogy ha rajta múlik, sosem. Nem is néztünk. A magyartanár pedig Biblia-tételnél öngyújtóval kezdett viccelődni, hogy felgyújtja, de a szabály kötelezi rá. Szép, mi? Érdekes, ezt nem teszik ki az ablakba.” Írta le Bence az észrevételeit.
Ennyi fért be a mai felszólalásomba. Folytatni fogom a sorozatomat. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
