VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Múlt héten a napirend előtti felszólalásomban foglalkoztam már a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósággal, amely, hogyha megvizsgáljuk a működését, megvizsgáljuk a felépítését és a neki szánt szerepet, illetve a ténylegesen betöltött szerepét, akkor ugyanaz, mint az oktatásban a KLIK, csak pepitában. Ugyanazokkal a problémákkal küzd, ugyanúgy fenntarthatatlan; ugyanúgy ahelyett, hogy segítené az ágazat munkáját, egy újabb vízfejet tett a fejükre, a vállukra, és inkább nehezíti, mint hogy segítené az ágazatban, a szociális szférában folyó munkát.
Ezen belül a központosításon belül tapasztalunk állomásokat, lépéseket. Az egyik az, ami idén január 1-jétől lépett hatályba, ez nem más, mint a gyermekjóléti központok kialakítása. Azzal nem vitatkozom, hogy szakmailag lehet logikus érveket találni arra, hogy miért kell létrehozni ezeket a központokat, miért kell egy irányítás alatt kezelni akár központosított formában is a gyermekjóléti és a családsegítő szolgálatot, ezeket a szolgáltatásokat. Viszont azzal már nem igazán tudok egyetérteni, ahogyan ezt önök végrehajtják, ahogyan a kormány ezt végrehajtotta.
Miről is beszélek? Én arra gondoltam, amikor jöttek az első jogszabályok ezzel kapcsolatban, a két ágazat, a gyermekjóléti és a családsegítés összevonásával kapcsolatos javaslatok, illetve rendeletek, akkor azt gondoltam, hogy a gyermekjóléti központok kialakítása, magának a területnek az átalakítása hosszú évek munkája lesz, ami egyébként várható is lett volna, mert ne feledjük el azt, hogy egy lassan tíz éve működő rendszerről beszélünk, amit nem lehet egyik napról a másikra átalakítani.
Ehhez képest ott tartunk, hogy bejött az első jogszabály-módosítás tavaly tavasszal, bejött a második jogszabály-módo-sítás ősszel, ami már ténylegesen, törvényi szinten létrehozta a gyermekjóléti szolgálatokat. Ehhez év végére megérkezett a kormány rendelete is, és január 1-jével hatályba lépett. És január óta az Államkincstár, a járási hivatalok, a gyermekjóléti központok, a Szociális és Gyermekjóléti Főigazgatóság egymásnak dobálják a labdát olyan alapvető kérdésekben, akkor még a szakmai kérdésekről nem is beszéltünk, hogy egy helyiség telephelynek minősül-e vagy nem; hova kell besorolni; ezentúl hova fog tartozni; kinek a fennhatósága alá fog tartozni; illetve jogilag, elszámolás szempontjából hogyan kell akár azt a helyiséget vagy akár azt az épületet besorolni.
És akkor, amint mondtam, a szakmai kérdésekről még nem is beszéltünk, mert azokkal kapcsolatban senki nem tud igazán választ adni. Mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk, illetve azokat a visszajelzéseket kapjuk az ágazatban dolgozóktól, a gyermekjóléti központokból, hogy elképzelhető, hogy így - megfelelő információ és tájékoztatás híján - mű-ködtet-hetetlenné válik ez a rendszer.
Itt is azt látom egyébként, mondhatjuk úgy, engedjék meg nekem ezt a kis költői túlzást, hogy még egy jó szakmai javaslat mögött, mivel a végrehajtásában ezeket az anomáliákat tapasztaljuk, semmi mást nem látok, sem én, sem egyébként az érintettek, az ebben dolgozók, mint hogy egy újabb megszorító csomagról van szó.
Nehezítik a szakma működését, és minél több megtakarítást szeretnének végrehajtani ezzel a fontos szolgáltatással kapcsolatban, pedig egy szakmai átalakításnak igenis lett volna helye és szerepe. Most nem térek ki olyan globális szintekre, mint hogy nem elég az, hogy gyermekjóléti központok, illetve a gyermekjóléti szolgáltatásokon belül ágazatok összevonását kell végrehajtani, hanem a szakma életét meghatározó két fontos törvény toldozgatása-foldozgatása helyett végre össze kellene vonni ezt a kettőt.
Nem kellene külön szociális és külön gyermekvédelmi törvény, hanem amit egyébként önök ígéretnek már évek óta, egy közös szolgáltatási törvényt kellene létrehozni. Ez lenne az, ami könnyítené az ágazat munkáját. Nem az a központosítás, amit önök intézményi szinten megtesznek, hanem az a központosítás, hogy a jogszabályok ténylegesen harmóniába kerüljenek; a nagy ágazaton belüli két jelentős csoport egymás mellett, szoros együttműködésben, illetve az ellátottak, illetve az ország érdekében tudjanak dolgozni. Ez lett volna az a központosítás, amire szükség lett volna. Ez az a központosítás, amire az ágazat már régóta vár.
És amit az azonnali kérdésemben mondtam még, a sürgető dolog egyébként, amit az ágazat vár, az a szociális bértábla bevezetése, életben tartása. Élhetővé kellene tenni azoknak az életét, akik nap mint nap, akár a saját testi épségüket is kockáztatva, fenntartják ezt a rendszert. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
