HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN
HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Farkas képviselőtársam, sajnos ki kell hogy ábrándítsam, a rendszerváltás környéki kapcsolatokról én nem tudok semmit. Lehet, hogy ön - hogy is mondjam - sokkal tapasztaltabb ezen a téren, ezért majd egyszer lehet, hogy így a folyosón elmesélheti nekem a rendszerváltás környéki kapcsolatokat, hogy akkor hogyan, ki és milyen kapcsolatokon keresztül osztott ki. Azt hiszem, ebben nem voltam érintett, úgyhogy ezt nem hiszem, hogy nekem kellene itt fölrónia.
Ha már a múltba akarunk tekintgetni, én értem, hogy ön megkritizálja ennek a ménesbirtoknak a korábbi privatizációját. Most nagyon olcsó lenne, ha azt mondanám, hogy a tizenkét állami gazdaság privatizációja után szerintem önnek nincs joga ahhoz, hogy ezt a kérdést idehozza a Ház elé. De nem ezzel akarok foglalkozni, ezt is meg lehet vizsgálni.
(21.40)
Egyébként volt arra javaslat, hogy ezeket a privatizációkat, ha jól emlékszem, a Jobbik hozott be egy ilyen javaslatot, hogy egy vizsgálóbizottságban vizsgáljuk meg, amit mi is támogattunk. Én is szeretném látni, és aki ebben ludas, derüljön ki, hogy ki ebben a ludas, és annak többet ne kelljen az agrárpolitikába egyáltalán beleszagolnia, hozzászólnia, mert abból valóban szerintem az egész országnak elege van, hogy itt politikusmezbe öltözött üzletemberek széthordták az országot, és valóban, ha ilyen dolgok történtek, akkor ezeket föl kell tárni, és lehetetlenné kell tenni, hogy ez megismétlődjön. Csakhogy itt nem erről van szó, hanem itt arról van szó, én tudom nagyon jól, hogy Farkas képviselőtársam most a nagyon elrontott szituációt próbálja meg menteni, és az, amit most összeraktak, az egyébként működőképes lehet, és örülünk neki, hogy az 500 munkahely végül megmarad és a ménesbirtok meg fog maradni, én nem a projektet akarom megfúrni, én csak azt szeretném, hogy mindenki lássa, hogy ami ebben az országban történik, amit önök, az ön kollégái műveltek ebben az ügyben is, az elfogadhatatlan. Hiszen itt kifejezetten a Fidesz hatalmi érdekei miatt ez a ménesbirtok szét lett hordva, és amikor az önhöz hasonló szakemberek szóltak, hogy ácsi, nagy butaságot csináltok, mert ezt nem lehet szétverni, ez egy olyan nemzeti érték, amit meg kell őrizni, akkor hál’ istennek, sikerült a fideszes agrárlobbinak elérnie, hogy itt ezt valahogy visszacsinálják, és mégiscsak ez a ménesbirtok megmentésre kerüljön.
Eddig még rendben is lenne a történet, csak még egyszer mondom, amit ide letettek a Ház elé, ez alkotmányellenes. Kétharmados sarkalatos törvényt nem lehet feles törvényben szabályozni. Pont ma szavaztunk egy ilyen sarkalatos ügyről, amikor rájöttek arra, hogy a földtörvényt érintő, egyébként felháborító visszaéléseket úgy lehet megakadályozni, hogy hozzá kell nyúlni a törvényhez, de ehhez is benyújtottak egy feles törvényt, és rájöttek, hogy nem lehet feles törvénnyel szabályozni, hiszen ha ehhez akarunk hozzányúlni, akkor azt kétharmados sarkalatos törvényben lehet csak módosítani. Itt is ez a helyzet. Hogyha ott kellett a sarkalatosság, akkor itt, tisztelt képviselőtársam, nem lehet megmagyarázni, hogy miért ne kellene a sarkalatosság! Az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése felsorolja, hogy mit kell sarkalatos módon szabályozni, és ezt például sarkalatos módon lehet csak szabályozni, ezt nem lehet feles törvénnyel fölülírni.
Ennél egyébként sokkal tovább mentek, ami már az alkotmánysértést illeti, hiszen a ménesbirtok is tulajdonképpen egy mintagazdaság, és itt akkor szeretnék egy kitérőt tenni. Ez az egész mintagazdaságos történet szerintem az egésznek a csimborasszója, amit itt ezen a téren csinálnak, hiszen miről van szó? Szintén beleírták az alkotmány P) cikk (2) bekezdésébe, hogy az integrációkat - nem szó szerint idézem, de tartalmilag - szabályozandó és az üzemgazdaságot, tehát hogy mi számít kicsinek, közepesnek, nagynak, ezeket a szabályokat be kell hozni sarkalatos törvénybe. Tehát a földforgalmat, az integrációt és az üzemgazdaságot sarkalatos törvényben be kell hozni. Ez a három együtt értelmezhető csak, hogy milyen mezőgazdaságot akarnak önök működtetni. A földforgalmit behozták; az integrációt már nem hozták be, meg az üzemgazdaságot sem, ezért önkényesen bármire rá tudják mondani, hogy ez kicsi, ez nagy, ezt tönkretesszük, annak odaadjuk, mindenféle törvényi felhatalmazás nélkül. Ez így elfogadhatatlan, egyrészről.
Másrészről itt konkrétan egy integrációról van szó, ami nagyon fontos, és kell hogy legyenek integrációk, hiszen a magyar mezőgazdaság mindig, amikor erős volt, azért volt erős, mert a versenyképes, exportképes gazdasági része integrációban működött a kicsikkel meg az egyéként csak jövedelemtermelő képességet adó háztájival. Természetes, hogy abszolút be kéne hozni azt a törvényt, ami ezt rendbe rakja, hogy hogyan tud ez működni, hiszen Magyarországon mondhatjuk, hogy a kicsi és közepes családi gazdaságokra szeretnénk alapozni, hogy sokkal több embernek legyen megélhetése, kiszámítható biztonsága a falvakban, a vidéki Magyarországon, csak amíg ennek a törvényi feltételeit nem tesszük le az asztalra, addig ezek nem lesznek életképesek, nem lesznek versenyképesek, mondjuk, azzal a holland vetélytárssal, azzal a holland tejtermelő családi gazdasággal, ahol 10 millió holland tejelő szarvasmarhát egyetlenegy szövetkezetbe tömörítve tartják az egyébként családi gazdálkodók. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországon ebből meg lehessen élni, akkor ennek le kell tenni a törvényi feltételeit. Na, ezt önök nem hozzák be, viszont fölhasználják ezt az ügyet a bandaháborúban.
Amikor Simicska Lajos a G-nap után elvesztette Orbán Viktor támogatását, akkor rögtön kiárusították alóla a földeket, miközben meghirdették ugyanekkor Csányi Sándor alól is a földeket, de aztán nyilván Lázár úr békét kötött vagy Orbán úr békét kötött Csányi Sándorral, visszavonták ezeket a hirdetményeket, tovább már nem árulták őket; viszont egyszer csak egy miniszteri rendeletben, pontosabban először egy kormányhatározatban leírták, hogy mi lehet az integráció, aztán egy miniszteri rendeletben ki is hirdették, hogy a Csányi-érdekeltségbe tartozó gazdaságok mintagazdaságnak számítanak, és a ménesgazdaságok is mintagazdaságnak számítanak. De ez itt micsoda, tisztelt képviselőtársak? Beleírják az alkotmányba, hogy sarkalatos törvényt kell behozni róla ide a Ház elé, és nem hozzák be a sarkalatos törvényt, hanem egy kormányhatározatban meg miniszteri rendeletben mondják azt, hogy na, aki velünk kiegyezik, az 40 ezer hektáron gazdálkodhat, nem vonatkoznak rá a korlátozó törvények, aki meg velünk szembeszáll, attól meg elveszünk mindent?!
Tisztelt Képviselőtársak! Ez nem egy maffia, ez egy ország, ezt nem lehet így működtetni! Ez meg egy parlament, ide, hogyha előírnak szabályokat, akkor a parlamentben előírt szabályoknak megfelelően, tehát ha beleírják a saját maguk által elfogadott Alaptörvénybe, hogy ezt sarkalatos törvényben kell szabályozni, akkor be kell hozni azt a sarkalatos törvényt.
És jó lenne, ha egyszer ebben már végre tiszta vizet öntenénk a pohárba, mert ma gyakorlatilag az van, hogy önök beszélnek kis és közepes családi gazdálkodókról, beszélnek a mezőgazdaság felvirágoztatásáról meg vidéki munkahelyekről, aztán ehelyett mit látunk, hogy gyakorlatilag egy új feudális nagybirtokos rendszert építenek ki, csak éppen azok kaphatják meg a földeket, akiket önök kijelölnek, lásd Mészáros Lőrinc és környezete, vagy akár itt ezt az esetet is. Így nem szabad egy országot működtetni, képviselőtársak!
És még egyszer mondom, Farkas képviselő úr, tudom, hogy meg akarja menteni a ménesbirtokot, én az ön jó szándékát nem vitatom, és tisztelem is azt, hogy ön ezt megpróbálja és keresztülveri ezen a politikai, saját képviselőtársai által keltett ellenszélben, és remélem, hogy sikerülni is fog - csak tessék alkotmányos módon csinálni! Ez így elfogadhatatlan. Köszönöm szépen, elnök úr.
